Nos, bár ez nem több és nem kevesebb mint bármely mese - mégis van ami a Jók közé repíti.

Először is a bekezdés: nagyon eltalálták. Szinte a székhez szögezve várod, hogy mégis mi az amit mesél a kölyök?

A második: gigantikus tájképek vannak néha. Hatalmas sziklák és mélyen nyugvó városok. Hosszan elnyúló jégmező vagy épp mély tenger. Mind a beláthatatlanság, óriásiság képzetét keltik. 

A harmadik a zene! Ezt a japán népzenei vonulatot olyan piszkosul jól eltalálták, hogyha más nem is lenne a filmben, ez is elvinné az alkotást a vállán. Egyértelmű telitalálat.

A negyedik: Kubo családja. Bár a végére derül ki hogy a családjával vándorol, a kiosztás fenomenális: egy majom aki kardozik, egy íjász bogár-alkat, és egy félszemű mágus-kölyök ! Pazar!

Az ötödik a rajz, az elnyúló figuráival és mitikus eredetükkel. 

Egyszóval ítéletem:

10/7