Mások ráhatására én is belekezdek egy visszatekintőbe, mi faragott azzá a játékossá, aki ma is vagyok. Konkrét játékok helyett inkább élményeket és eseményeket próbálok majd felidézni, de talán idővel egy függelékben összeszedem a konkrét játékokat is. Vágjunk hát bele!

Akkoriban, az egyébként sem elterjedt internet mellett máshogy telt az idő és sok dolog mást jelentett. A konzolokról azt sem tudtuk, mi az, akinek meg volt "Nintendója", annak is csak kínai másolat jutott. Playstation-ről pedig szinte a PS2 megjelenéséig nem is hallottunk. Vagy mert az is "Nintendó" volt, vagy mert el sem jutott hozzánk a hír, hogy van más is, már nem emlékszem. A kézikonzolt sem a Game Boy jelentette, hanem a tetris. Aki játszott, az rendszerint PC-n tette, egy már akkor is ősrégi 10+ éves gépen. Mást jelentett, legalábbis játékok vonatkozásában, az "új" szó is. Vákuumban éltünk, nem jutottak el hozzánk az új megjelenések hírei. Egy 3-4 éves játékot megkaparintani akkoriban szinte olyan volt, mint ma a megjelenés napján hozzájutni valamihez. Ilyen körülmények között csöppentem bele én a gamer életmódba.

A videojátékokkal történő első érintkezésem a már említett Tetrisen történt, amivel még anyám ütötte el néha az időt. A kis műanyag fekete gépen, ha jól emlékszem, mindössze 7 vagy 8 játék volt, talán mindegyik különböző kezdőbeállításokkal és módosított szabályokkal játszható tetris. Később kaptam egy sajátot, már 9999 játékkal. Ami persze jó, ha ténylegesen 7-8 valóban különböző játékot jelentett. Viszont itt már volt autóverseny és holmi Space Invaders jellegű shoot-em-up is.

Az igazi vízválasztó az általános iskola volt, amikor az osztálytársain sorban elkezdtek számítógépet kapni. Elsőként pont egy nagyon jó barátom, aki megkapta unokatestvére levedlett hatalmas méretű Videoton PC-jét. Az alaplapja talán még ma is megvan nálam valahol. Egy nagyon régi, 20MHz-es alaplapra forrasztott AMD proci dolgozott benne 4MB RAM társaságában. A tápegység körülbelül kétszer akkora volt, mint a ma megszokottak, minden külön bővítőkártyán volt a merevlemez pedig szintén egy hatalmas, 5" helyre beszerelt szörnyeteg volt. A gépen egy Norton Commanderrel felhasználóbaráttá tett MS DOS 5.00 futott.

Na de mi volt a játékokkal? Elvégre ez volna a lényeg. Nos, itt ismerkedtem meg életem első és talán legmeghatározóbb PC játékával, a Prince of Persiával, vagyis akkoriban csak Prince (így magyarosan kiejtve, mint a pince, csak R-rel a P után), illetve egy másik autós játékkal, ami akkor csak Forma 1 néven ment közöttünk, valójában a Grand Prix Circuit nevű csodáról volt szó. Valószínűleg az a játék indíthatta be nálam a Forma egy iránti, bár azóta kinőtt, rajongást. Volt még két másik is, de azok már a múlt ködébe vesztek.

A Prince esetében rendre elakadtunk a harmadik pályán. Leginkább egymás közt versengtünk, ki meddig jut el. Aztán egyszer csak sikerült leküzdeni a 3 pályán utunkba álló platform részt, hogy hamarosan szembe találjuk magunkat a következő leküzdhetetlen akadállyal, "a csonti"-val. Kitartásunknak hála persze idővel átjutottunk a 4. szintre, sőt, egészen fel a 9.-ig. Aztán újabb történelmi esemény következett be. A számítógép tönkre ment.

A hiba oka máig tisztázatlan. Ezek után a gép csak rendszerindító lemezről volt hajlandó bebootolni és floppyról tölthettük be a játékokat. Ez viszont elindított bennünket egy másik úton. Szét szedtük a gépet. Sokszor, és újra összeraktuk. Próbálgattuk a dolgokat. Egy MÉH telepen dolgozó rokonom különböző cégektől leselejtezett hardverekkel is ellátott. Cserélgettük a különböző kártyákat, merevlemezeket, de a hiba valószínűleg magát az alaplapot érinthette, mert nem bírtuk rávenni, hogy a merevlemezeket meglássa. Idő közben az előbbi rokon útján én is hozzájutottam a magam kis 386-osához, de erről majd később. Jobbra balra vándoroltak közöttünk a hardverek, sok még a mai napig megvan és itthon hányódik, még mindig működőképes állapotban.

Idő közben az osztályban is megszaporodtak a számítógépek. Javarészt 286-486-osok, a szerencsésebbeknek akár Pentium 1-esek. Rengeteg játék szakadt így a nyakunkba, mint a Márió (valamelyik Super Mario), Psycho (Codemasters flipperes játéka), az ősemberes (Prehistorik), a CD dobálós (a mai napig nem tudtam kinyomozni, mi ez, ha valaki ismeri, valami side scrolling platformer, két kalapos öltönyös fazonnal lehetett tolni, egy magas cingár vagy egy köpcös), a Test Drive 2 (akkoriban azt hittük, a GP Circuit folytatása), a kosárlabdás (Lakers vs Celtics and the NBA Playoffs), FIFA (valójában UEFA Euro 1992), Stunts, Wolfenstein 3D, Doom, Wacky Wheels, és még számtalan egyéb. Hirtelen százával kezdtek el hemzsegni körülöttünk a játékok és mindenki akart mindent. Aztán a felével nem is játszottunk. Ez kicsit olyan mint manapság, amikor mindent összevásárolunk Steamen.

Ebben az időszakban lett nagyon népszerű közöttünk először a Dragon Ball, aztán a Pokémon. Tulajdonképpen mindenki gyűjtötte és cserélgette a kártyákat. Említettem már, hogy a multi ekkoriban nekünk annyit jelentett, hogy valakinél összeültünk és vetésforgóban játszottunk, ki jut el legtovább. Ebben az időben már kemény nyeremények ütötték a győztes markát. Minden körben a kártyagyűjteményünk egy-egy értékes darabját tettük fel tétnek és a győztes mindent vitt. Mondanom sem kell, akinek volt saját gépe vagy a hazai pálya előnyét élvezte, aznap igencsak meg tudta hizlalni a pakliját.

Nos, ebben az időszakban jutottam hozzá én is a magam gépéhez. Ez egy kis 386-os volt Windows 3.1-gyel. Nagyon kezes kis masina, talán az egyik legmegbízhatóbb az osztályban. Talán épp ezért emlékszem erre legkevésbé, miből is épült fel. Nem sok okom volt szétszedni, kísérletezgetni meg volt elég hardverszemét, nem kellett kockáztatom hű bajtársam épségét.

Azonban a világ a 90-es évek végén valahogy elkezdett felgyorsulni. Hatalmas ugrással megkaptam a következő gépem, még a régi házába. Egy 200MHz-es Pentiumot, 32MB RAM-mal, 1,18GB-os merevlemezzel, és már nem is emlékszem, milyen videokártyával, illetve az előbbi jó barátom egy 333MHz-es Pentium 2 alapú Celeronnal, 64MB RAM-mal, 3,1GB HDD-vel és egy S3 Trio64V+ videokártyával. Ekkor jött a játékok második hulláma Worms Armageddon, Need for Speed: High Stakes, Command & Conquer, Ralroad Tycoon 2, Tomb Raider és ami ekkoriban a legnagyobb hatást gyakorolta ránk, a Carmageddon. Egyikünk ekkoriban kezdett el járatni egy (ma is létező) PC magazint, aminek a CD melléklete mindig rogyásig volt demókkal. Így ekkor először már tudtuk mi zajlik körülöttünk a játékvilágban és fel is korbácsolták az igényeinket. Innen pedig már nem volt megállás.

Folytatása következik...

 
Free Hit Counter