Project CARS : Villámteszt

A nagy Hype és marketing kampány, ami övezte e játék megjelenését természetesen
megragadta  az  Én  lelkemet is, s remegő kézzel húztam az egérmutatót az ikon fölé. 

Elégedetten   konstatáltam,    hogy letisztult   és   kellemes  zenével operáló menüt kaptunk,
amiben      minden   megtalálható, kivéve talán a kilépés gombot, amit a jobb felső sarokban
találunk, vékony,    halvány  X betű keretében. Gamer   lévén  egyből a Visuals menüpontra ugrottam,  ahol   megdöbbentem   tapasztaltam    mennyire  sokféleképpen módosíthatjuk a megjelenítési   beállításokat.  Gyönyörűen   skálázható,   bármilyen   géppel    megoldható a játszható   sebesség  elérése,  de beállítási lehetőséget mindenképpen találunk bőségesen. Általam    használt    masinéria   [FX8120   @4GHZ,   GTX 590 3GB, 8GB DDR3] több, mint elég  a játéknak  még   ULTRA  részletesség  és élsimítás mellett is. Tiszta égbolt és kisebb csoport   autó    mellett  a   90-110 FPS  sem  ritka,  brutális felhőszakadás és 25-30 autóval viszont      néha    lecsökkenhet     (szigorúan      csak   cockpit   view)   50-60    FPS-re    is. Optimalizálással tehát nincs probléma, látszik, hogy ráfeküdtek és kihozták a maximumot a motor-ból.

Ha   már   az    optimalizáció  ennyire  frankó, akkor lessük meg milyen is teljes pompájában (Gondoltam   Én).  Emlékszem  micsoda  képekkel kápráztatták a nagyérdeműt a fejlesztők, ezért  kicsit  csalódottan  bambultam  magam  elé,  mikoris maximális beállítások mellett azt tapasztaltam,  hogy  nem igazán olyan a külcsíny, amit ígértek. Egyébként korrekt a grafika, sőt  a  mai  mezőnyben  így  is  megállja  a  helyét,  sőt  maga   mögé is utasít minden eddig megjelent   versenyzős produktumot. Na, hogy dícsérjem kicsit. Gyönyörű autók mindenhol, nem   egyszerűen   csak   az   amiben ülünk, még a versenytársak szekerei is elképesztően kidolgozottak,  ami   persze   nagyon   ritka  még  így   2015-ben  is  és erőforrásigényes, de nagyszerű   élmény.   A   pályák  kellően  részletgazdagok,  a  textúrák   tűélesek   és a fű is élethűen "zöld".  A játék (számomra) legjobb húzása az időjárásváltozás szimulálása, amely valós  időben  is  történhet.  Hatalmas  élmény  és kihívás  a száraz forró napsütés után egy borzasztó  viharba  keveredni,  ahol  nem  tapadnak  a  gumik  és  a   látási   viszonyok sem tökéletesek, ha pedig beül a köd a pályára, akkor totális a káosz.  Eszméletlenül  jó lett ez a rész, a  látvány  is impresszív.  Minden  csepp  eső, minden párafolt meglátszik az autón és pályán. Nehéz erről úgy írni, hogy ne kapjon el a hév és ne dícsérjem, mert ugyan nem lesz grafika  i mérföldkő,   sem    évekig Benchmark,  mint   anno  a  Crysis,  de  összességében gyönyörű a látvány.

A   Karrier  módba  nem    kóstoltam  bele,  ugyanis    időszűkében   vagyok.    Összesen 22 verseny   után   írom ezt a rövid cikket, de úgy érzem eleget tudok már, ahhoz, hogy papírra vessek néhány  apróságot.  A játékot remek fizikával vértezték fel, az autóknak igazi súlyuk, tömegük   van,    ész   nélkül hajtva a falról  kell lekaparni az autó atomjait. Az irányítás nem bonyolult  amennyiben  ráérzünk  a  kanyarokra és verdánk sajátosságaira, billentyűzettel is remekül irányítható,  csak  jól kell adagolni a gázt és oda kell figyelni a megfelelő fékezésre, innentől  baj  nem   lehet.    Vagy mégis?     Az    AI     még    beginner    módban  is   képes megszorongatni,    jól     veszik     a   kanyarokat,  egyszer óvatosan beelőznek, de másszor könyörtelenül leszorítanak, ha arról van szó. Nem egyszer kapkodtam a fejem, hogy miért is pördültem  ki,   majd  replay  alatt  láttam,  hogy  a kedves ellenfél intézte így. Egyetlen ilyen kicsúszás  jelentheti  a  verseny  végét,  főleg,  hogy    szerencsére   kimaradt   a  játékból a visszapörgetés   lehetősége,   ami  szépen  feltoránázza  az  adrenalin szintet verseny alatt. Megküldted   a    szalagkorlátot?    Semmi  gond,   tolass   vissza,   ha   tudsz és folytasd. A sérülésmodell  a  BurnOut  szériát megszégyenítőre sikerdett. Végre nem szükséges falnak menned,  ahhoz,  hogy   kiess   a  versenyből.   Kopnak   az   alkatrészek, romlik az állapota midennek,   s  egyetlen probléma  is végzetes lehet, nem árt x körönként beállni a bokszba. 

A      kasztnit     leamortizálhatjuk     akár     alvázig    is,    de   végre a kisebb koccanások is megmutatkoznak    a    külsőn.    Repednek,   törnek  a lámpabúrák, kopik a festés, törnek a műanyagok   és mindez real-time. Tetszik, hogy nem fix a törésmodell, hanem dinamikusan roncsolódunk  , ha   balról   tolnak meg,  akkor  ott  sérülünk, pont ,  ahogy  a való életben is történne.  Erről  azt   hiszem    nincs     is    más   mesélnivalóm,  azon  kívül, hogy rendkívül élvezetes      Derby     üzemmódban      legyalulni     mindenkit    az    első  helyért járó kupa megszerzésért.    A   Játékot   mind   az  agresszívabb, mind a nyugodtabb lelkületű, stílusú játékosok élvezhetik, nincs kifejezetten  szükség a finomkodára,  talán egyszerűbbé teszi az előrejutást,   ha    kerülöd   a   balhét,    ugyanakkor    néha   nem árt egy kis durvulás, hogy érezzék a törődést. 

Elég   rövidre   sikerült  ez  a  kis   teszt,  de  még   keveset  játszottam   vele,  ahhoz,  hogy mindent   felölelő   irást   adhassak   nektek. A lényeg, hogy bármilyen stílus kedvelője vagy (agresszív   vagy   sportszerű)    egészen     nyugodtan    ess    neki     a   játéknak, ugyanis szórakoztató,   kellemes  és   rendkívül látványos.   Legalább  egy  ködös, egy viharos, esős valamint   egy   verőfényes   napsűtéses  versenyt fuss végig, hogy megtapasztald micsoda remek produktumot pakoltak össze nekünk.

                               Egy igazi hosszú és totál tesztet később publikálok.


                                                                                                                        K2 The Highest