Sziasztok!

Mai terítéken a Queens of the Stone Age

Hát hol is kezdjem.... Elég nehéz ebbe az egészbe belekezdenem, mert egyrészt régen volt már, másrészt pedig egy nem egészen minden napi bandáról van itt ma szó kérem.

Ez egy olyan zenei utazás amit, ha még nem ismertek, akkor mindenképp meg kell, hogy osszak veletek. Ezt az élményt át kell élni! Ez a zene olyan mint sok tilos szer hatása egyszerre, pszihedelikus, hol nyugtató, néhol helyenként eléggé hektikus, is eléggé egyedi. A dalokat egymás után hallgatva olyan mintha egyszer éppen, a marihuána az azt követő dalnál pedig már az LSD, a következő dalnál pedig már az alkohol jótékony hatása kezdene el hatni. Nem azt mondom, hogy ettől a zenétől belehet állni mint a gerely, de ha már be vagy akkor ajánlatos ezt hallgatni. Ha egy hasonlattal kéne le írnom akkor azt mondanám, hogy leginkább egy Cell-shaded grafikájú sötét alternatív valóság tele, furcsábbnál furcsább szörnyekkel, jó csajokkal, sok piával és ezeknél is több tudat módosítóval. Ezt a "furcsaságot" a hangok disszonanciája adja, de ez kicsit már mellék vágány mivel ez már zene elméleti határokat súrol, mivel maguk a dalok nem épp a "siker slágerek" receptje alapján vannak meg írva, és még is működik. Ez a zenekar én úgy gondolom, hogy egy egész zenei stílust hozott létre. Hogy mitől is működik?

Talán az énekes/gitáros Josh Homme miatt, akit Ginger Elvis-ként is emlegetnek talán,de a További tagokat sem szabad elfelejteni akik.: Nick Oliveri, Joey Castillo, Troy Van Leeuwen, Natasha Schneider (aki később 2008-ban elhunyt), Mark Lanegan és Dean Ferita. Továbbá az együttessel olyan emberek működtek együtt, mint a Nirvana volt dobosa Dave Grohl, Elthon John, vagy Billy Gibbons a ZZ Top énekese és gitárosa.  

A második album a Songs for the Dead, a Rated R-nál, tehát az első albumnál is sikeresebb volt. Az első album ismertebb dalai a Lost Art of Keeping a Secret, és a Feel Good Hit of the Summer.

A Song for the Deaf már egy valamivel szolidabb (azért nem kell Justin Bieber-i pop hangzásra gondolni) album. Azért az átlag füleknek már ezen az albumon akad hallgatható dal mint pl.: A No One Knows vagy a Go With the Flow,
A Lullabies to Paralyze már sokkalta rádió barátabb album lett. Itt már három dal is van amit egy ideig játszottak a rádió. Ezek a Little Sister, az In my Head és a Burn the Witch, Személy szerint ez és az utolsó albumuk a kedvencem amiről majd lentebb beszélek bővebben. Sok dalukban nem is igazán a szólón van a hangsúly. Ez nem az a tipikus rock zenekar. Sokkalta inkább a riffek variáltságán van a hangsúly, vagy ha éppen nem akkor pedig a basszus gitár és a dob vezetik kézen fogva a halló szerveidet.

Era Vulgaris a negyedik stúdió album neve is sejteti, hogy itt azért nem unikornisokról, és dupla szivárványokról lesz szó, ó nem nem bizony, ez az album is mint a többinek is azért van egy elég erős kritikája a modern kori média fele és a társadalom fele is. Ezt nagyon jól prezentálandó a Sick, Sick, Sick című dal. Továbbá még amik "sikeresebb dalok" voltak a 3's & 7's és Make it wit Chu.

Ez után el telt 6 év és megjelent a ...Like Clokwork c. album ami szerintem korunk egyik legjobban sikerült rock zenei albuma. Van itt dráma, gyötrődés, ember-élet kapcsolat, lét megkérdőjelezhetőség és még minden, mi szem-szájnak ingere. Itt már az instrumentális része is sokkal lágyabb, itt a hangzás már-már néhol rock operát idéző érzésbe csap át. Hogy innen mi a kedvencem? Tulajdonképpen ide sorolhatnám az egész albumot, de annak nem sok értelme, de hogy még is mondjak egy dalt amit mindenképpen ajánlok az a My God is the Sun és a The Vampire of Time and Memory vagy esetleg még az I Sat by the Ocean 

Továbbá Josh Homme még a Qotsa előtt benne volt a Kyuss nevű zenekarban. A Qotsa első albuma pedig a zenekar nevére hallgatott. Azon az albumon a Kyuss érabéli dalok szerepeltek nagyrészt. Azért nem is soroltam fel az elején. A negyedik albumig pedig folyamatosan bővült a zenekar illetve cserélődtek a zenekari tagok.
Köszönöm, hogy végig, olvastátok.
Sziasztok!