Eastwood-retrospektív #10: A tizedes háreme filmkritika

Nemek harca a gótikus délen.

1877.png

Kezdő képsorok: a jenki John McBurney tizedes az amerikai polgárháború egyik véres csatája után élet és halál között agonizál, ellenséges területen, a messzi délen. Nemsokára egy éppen arra járó, gombát szedő tizenkét éves kislány talál rá, aki – annak ellenére, hogy a tizedes az Unió, azaz az ellenfél oldalát erősíti – segít a sebesült férfinak elbújni az arra járőröző sereg elől. Végül, a már szinte eszméletlen, öntudatlanul motyogó tizedes (aki nem mellesleg egy csókkal mond köszönetet kiskorú megmentőjének) a közeli leánynevelő intézetbe kerül, amelynek közösségét a háború miatt alig több, mint féltucatnyi hölgy alkotja, az egészen zsenge kislányoktól kezdve, a szemtelenül fiatal tinédzsereken át, az érett huszonéves kisasszonyokig bezárólag, a ház bejárónőjeként funkcionáló fekete bőrű rabszolgával, és az iskola idős vezetőjével, Martha Fansworth-szel együtt. Ugyan néhányukban felmerül a gondolat, hogy ésszerűbb lenne azonnal átadni a tizedest a konföderációs csapatoknak, ám végül, figyelembe véve, hogy a súlyosan sebesült férfi a fogolytábor felé valószínűleg úgyis meghalna, az igazgató úgy dönt, egy időre befogadják a katonát, és mindent megtesznek a felgyógyulása érdekében. Az ápolásába fektetett erőfeszítés csakhamar meghozza gyümölcsét: McBurney néhány, még összeforrásra váró törött csonton kívül egészségesen talpra áll, ezzel együtt hatalmas szexuális étvágyát is visszanyeri. Akár a medve a málnásban, úgy áll neki sorban elcsábítani a lányiskola tagjait, akik különböző komplexusaik, érzelmeik, vagy pusztán elfojtott, ám a jóképű férfi megérkezésével rögtön felszínre törő szexuális vágyaik miatt nem átallanak igent mondani a tizedes testi szerelemmel kecsegtető manipulatív kívánságainak.  

3148.png

A tizedes háreme főszerepét minden idők egyik, ha nem a legnagyobb pisztolyhőse, Clint Eastwood játssza, akinek már a film bemutatása idejében (1971-ben) is bebetonozott státusza volt Hollywoodban, melynek köszönhetően pontosan tisztában volt azzal az emberfia, hogy mire is számítson, ha jegyet vált az addig többé-kevésbé egy bizonyos karaktertípust megszemélyesítő színész új mozijára. Eastwood, noha korábban alakított már westernhőst, második világháborús kémet és egyszerű katonát, ezeket a figurákat mégis számos közös vonás kötötte össze, amibe éppúgy beletartozott az, hogy a történet végére győztesként keveredik ki a kulimászból és a golyózáporból, mint az, hogy az aktuális karaktere hiába nem a moralitásáról híres, összetett, sokszor nehezen értelmezhető becsületkódexének hála valamiképp mégis az erkölcsös utat választja, és a közönség is mosolyogva fogadta, amikor a végén (hol szó szerinti, hol átvitt értelemben) belelovagolt a naplementébe. Egyfajta megbízható skatulyaként is fel lehet ezt fogni, amiből Eastwood akkoriban alig-alig lépett ki (a Fesd át a kocsidat!-fiaskót inkább felejtsük el), és ami pont elég nyomós ok volt ahhoz, hogy a potenciális néző A tizedes háreme esetében egy teljesen más filmre számítson. A felütés, Eastwood pisztolyforgató imázsa, valamint Don Siegellel közös két munkája (Coogan blöffjeKét öszvér Sara nővérnek) alapján nagyjából két prekoncepció létezhetett: az egyik egy déli western (southern), amelyben Eastwood a tőle megszokott szerepet hozva kel a lányiskola ártatlan és megszeppent tagjainak védelmére, és közben magát nem meghazudtolva kifektet néhány rosszfiút, a másik egy sikamlós erotikus vígjáték, amelyben Clint minden sármját és vonzerejét bevetve csavarja az ujjai köré és viszi ágyba az intézmény hölgyeit. Ehhez képest A tizedes háreme, miután a játékidő első felében Siegel egy könnyed hangvételű melodrámának ágyaz meg, végül egy hátborzongató, brutális, és némely elemében már-már egy horrorfilmmel vetekedő pszicho-erotikus thrillerbe csap át, amelyben a lányiskola épületének falai közé zárt karakterek vágytól és indulattól fűtve hazudoznak, verik át egymást és manipulálják a másikat, olyan magas szinten, hogy az egy ponton a megbocsátás és a happy end legeslegutolsó csíráját is kíméletlenül eltapossa.  

3150.png

Eastwood McBurney tizedese ízig-vérig antihős, sőt, majdhogynem egy kiéhezett, hatalmas libidóját megfékezni képtelen szexuális ragadozó, aki bámulatos érzékkel tapogatja ki az ellenkező nemű szereplők összes gyengeségét és vágyát, majd hasonlóan nagy tehetséggel használja ki azokat. Maximálisan tisztában van saját vonzerejével, ugyanakkor azt is tudja, hogy a külvilágtól elzárt intézmény gyepét ritkán tapossa férficsizma, így szinte vágni lehet a szexuális elfojtás, a kiszolgáltatottság és a hiszékenység fülledt levegőjét – nem is rest élni az ölébe hulló óriási lehetőséggel. Eastwood karrierjének egyik legjobb alakítását nyújtja, és Siegel briliáns rendezői húzásainak hála (a tizedes büszkén mesél háborús hőstetteiről és a természet felé mutatott tiszteletéről, miközben a flashback-bevágások kendőzetlenül megmutatják az illúzióromboló igazságot) hatásosan és kellő mélységgel sikerül átadni a főhős kétszínű személyiségét, és alattomos, behízelgő stílusát, amely végül csúnya, halálos következmények katalizátora lesz. Nem mintha a másik nem képviselőit félteni kellene. Épp ellenkezőleg: mindannyian megérik a pénzüket, a szintén manipulatív, a külvilág felé keménységet, tartást és erkölcsösséget sugárzó, de valójában velejéig romlott igazgatónőtől kezdve, a testi szerelemre éhező tinédzseren át, a tizenkét éves kislányig bezárólag. Senki sem ártatlan, és ahogy haladunk előre a sötét végkifejlet felé, úgy válnak a karakterek egyre kegyetlenebbé és gyarlóbbá, úgy lesz az egykor a tisztaságot és ártatlanságot jelképező leányiskola a bűnbeesés, a paráznaság, a féltékenység és végül a gyilkosság véres, forrongó indulatokkal kiparkettázott színpadja. Jobban mondva: a tizedes csak segít előcsalni azt az ördögöt, ami már egyébként is ott lakozott az épület falai között.  

3151.png

Persze ilyen körülmények között nagyon-nagyon könnyen elbillenhet a mérleg nyelve egy bizonyos oldal felé, ám Siegel bámulatos érzékkel találja meg az egyensúlyt a karakterek között. Egyikük mellett sem foglal határozott állást, ugyanakkor mind a tizedes, mind a nagyobb teret kapó női szereplők hiteles, ügyesen végigvitt, előbb szimpátiát, majd leginkább gyűlöletet kiváltó emberarcot kapnak, aminek köszönhetően egy idő után kifejezetten nehéz eldönteni, hogy a macska a galambok között, vagy a galamb a macskák között meséjét látjuk-e. A figurák, legyenek bármennyire alattomosak és gonoszak, érthető és fájdalmasan emberi motivációktól hajtva teszik, amit tesznek, az életéért és a szökésért harcoló tizedes ugyanúgy, mint a féltékenységtől megvaduló aggszűz tanárnő. A dicsérő sorokat olvasva valószínűleg nehéz elképzelni, hogy a film annak idején majdhogynem teljes érdektelenségbe fulladt, pedig ez a helyzet: A tizedes háreme 1971 egyik legnagyobb anyagi bukása volt, köszönhetően a Universal elbaltázott marketingjének, akik balga módon egy Eastwoodtól megszokott lövöldözős westernfilmet reklámoztak be, ami persze óriási mellényúlás – no nem mintha amúgy annyira hangos lett volna a film körül csapott hírverés. Ennek következtében Eastwood annyira feldühödött (tegyük hozzá: teljesen jogosan), hogy négy év múlva, bár hosszú időre szóló szerződést írt alá, otthagyta a stúdiót, és 33 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy újra velük dolgozzon.  

3149.png

Pontosan az ilyen filmekre szokták mondani, hogy méltatlanul alulértékelt darab, vagy még inkább: méltatlanul elfeledett gyöngyszem. A tizedes háreme egy hihetetlenül jó pszicho-erotikus thriller, amelynek végkicsengése nem csak Eastwood komplett pályafutásában ritka példány, de úgy en bloc a teljes filmtörténelemben sem mindennapi vendég. A letaglózó, vérfagyasztó befejezésben kőkemény leckét gördít az élet a karakterek elé. Kockázatos dolog egy nő érzelmeivel játszadozni, különösen akkor, ha egyszerre több nőről van szó, és a megbocsátás, még ha nehezebb is, de mindig előre mutatóbb a lelket felemésztő bosszúnál. Sajnálatos, hogy ezt túlságosan későn tanulják meg. 

6d457e135f8cf839e89276fc8134b47f.jpg

5 komment - szólj hozzá!

E3 2021: Lehullott a lepel a Two Point Campusról

Noha a Microsoft Store már jó előre lelőtte a poént, a Summer Game Fest nyitóceremóniáján hivatalosan is bemutatkozott a Two Point Hospital alkotóinak legújabb játéka, a Two Point Campus.

E3 2021: Mozgásban a Life is Strange: True Colors

Nem hiányozhatott a Square Enix műsoráról a Life is Strange: True Colors sem. Ezúttal élesben követhettük az empatikus szuperképességekkel felvértezett Alex Chen megpróbáltatásait. Emellett ismét beköszönt a Remastered Collection is.

Megérkezett a Ninja Gaiden: Master Collection

Az ígéreteknek megfelelően a mai nap befutott a Ninja Gaiden-kollekció, ami ennek örömére megkapta az ilyenkor szokásos launch trailerét is. Sajnos a premiert kicsit beárnyékolja a tény, hogy a játék PC-s portja nem sikerült a legfényesebben.

E3 2021: Ambiciózus projekt az Echoes of the End

Az Echoes of the End nagyra törő vállalkozás: a fejlesztői fel akarják forgatni a történetközpontú játékok zsánerét. Ebben a fantasy kalandban egy különleges harcost irányítunk, akinek hatalma van az anyag felett.

E3 2021: Őrült versenyeket ígér a Riders Republic

Ismét bejelentkezett a Riders Republic, hogy emlékeztessen minket az extrém sporteseményeire. A versenyzők szeptemberben állhatnak a rajtvonalhoz, addig is viszont csekkoljátok le az új előzetest!

E3 2021: Az Encased idén kilép az early accessből

Az Encased alkotói két korai hozzáférésben töltött év után úgy ítélték meg, hogy a játék kész a teljes megjelenésre. A dátum ugyan még odébb van, de egy új előzetesben is beleshetünk ebbe a retrofuturisztikus stílusú taktikai szerepjátékba.

Elhunyt a Syberia-sorozat atyja, Benoît Sokal

A múlt héten hosszú betegséget követően elhunyt a Syberia-sorozat megálmodója, Benoît Sokal. A művész a halálát megelőző hónapokban is a kalandjáték-széria következő felvonásán dolgozott.

E3 2021: Újabb trailert kapott a Free Guy

Amikor Ryan Reynolds egy online játék elszabadult NPC-jét alakítja, előre tudhatjuk, hogy kő kövön nem marad majd. Újabb előzetessel jelentkezett az augusztusban mozikba kerülő Free Guy.

Watch Dogs: Legion - így kezdődik a Bloodline

Holnap élesedik a next-gen update a Watch Dogs: Legionhöz, ami 60 fps-re hackeli a képfrissítést PS5-ön és Xbox Series X-en. Szerencsére ezután sem maradunk friss tartalmak nélkül, hiszen július elején jön a következő sztori-DLC a játékhoz.

E3 2021: Shredders - snowboarding a javából

Új SSX-játékot idén sem kapunk, de íme egy hozzá igen közeli alkotás. A Shredders fehér álomvilágát hódeszkások készítik hódeszkásoknak, ha pedig minden jól megy, idén karácsonykor meg is tudjuk, hogy milyen lesz a végeredmény.