Gondoltatok már arra, hogy az újonnan kijött zeneszám nagyon emlékeztet titeket egy másikra? Az utóbbi években egyre gyakrabban figyelek fel erre, nem azért, mert krónikus deja vu-ben szenvedek.
Egy három perces szám több ezer egyedi hang szekvenciája. Persze, nem egy random sorozata a hangoknak, mert az nagy valószínűséggel csak zaj lenne. A hallható hanghullámok teljes skálájáról választunk hangokat, rakjuk egymás mellé, és végeredményül olyan hangsort kapunk, melyet az agy zeneként dolgoz fel. Ezen hangsorok kombinációi végesek, és sok kombináció közülük csak zajt alkot.
Különféle hangszereket már évezredekkel ezelőtt használtak, de azt hiszem elfogadhatjuk azt a kijelentést, hogy az elmúlt két évszázadban volt a legjelentősebb a zene terjedése, új stílusok kifejlesztése és az egyedi számok (igazi slágerek) születése. Ahogy fentebb írtam, az utóbbi időben nem ér meglepetésként egy-egy szám, nem tud újat nyújtani. A három-négy percbe sűrített hangok kombinációi kezdik fedni egymást kisebb nagyobb mértékben, Remixek, nightcore-ok, újragondolások, feldolgozások egyre gyakoribbak, mert ha valami újat akarnak kitalálni az előadók, az közel lehetetlen feladattá vált. Kifogytunk a kombinációkból.
Én a '90es évek elején születtem, így a múlt század klasszikusain nőttem fel. A szülői hatás is a '70es és '80as évek zenéivel kísérve formált emberré napról napra, és a rádióból is a Slágerrádió öntötte a fülembe a múlt század nagy számait. Nincs kedvenc műfajom, se együttesem, vagy előadóm. Az éppen aktuális "kedvenc" számom a hangulatomtól függ, vagy attól, mi az ami megragadt a fejemben, és addig hallgatom azt a bizonyos számot, amíg ki nem égek, és megszabadul tőle az agyam.
Manapság már nincsenek olyan számok, amik megragadnak, és évekig, vagy évtizedekig kísérnek (és talán életem végéig is). Nem is tudom, melyik az a legutolsó szám, amelyik fel-fel bukkan és szívesen hallgatom meg bármikor. Talán valami disco a kétezres évek elejéről...
Végső soron arra a következtetésre jutottam, hogy a zenevilág aranykorának a végére értünk... talán már évekkel, de akár több, mint egy évtizeddel ezelőtt is. És mégis, pont a lehető legjobb korba születtem, mert hiszem, hogy a legnagyobb dolgokat, amit a zene világában elérni lehetett, azt (ha nem is az én életem alatt) most, és a közelmúltban valósították meg. És én hallhattam olyan számokat és kompozíciókat, amik talán 20 vagy 50 év múlva már feledésbe merülnek, de mégis az ipar csúcsának nevezhetők. És én még (ha csak a végét is sikerült elcsípnem), abban a korban éltem, amikor tudtak igazán újat kreálni az előadók, de egy-két évszázad múlva már nem lesz eredeti zeneszám. Utódaink majd csak a már meglévő kombinációk újradolgozásával foglalkoznak majd, vagy a zajt fogják új, eredeti művekként eladni. De én, itt voltam, és hallottam azokat amik EREDETIként szóltak. Nagy betűvel, mert csak így tudom kifejezni, hogy olyan dolgok születésének voltam tanúja, ami azelőtt még egyáltalán nem létezett.
Köszönöm, hogy végighalgattátok a gondolatomat, mely egy matematikai gyökérről szökkent szárba, és egy életszemléletként virágzott ki.
Shannaro kiszáll.
Szerintem egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hányszor éreztem azt, hogy ez hasonlít valamire. Nem meglepő, hiszen én nem hallgatom a mai népszerű zenéket meg a rádiót...
És ne tévesszünk össze két dolgot, van amikor stílusban hasonlít valami valamire, például egy banda következő albuma hasonlíthat az előzőre, meg van amikor szinte ugyan az a zene, akár kis részletében. Az utóbbira értem, hogy keveset hallottam, és még sokáig lehet olyan zenét csinálni, ami nem hasonlít a többire.
Ha meg pesszimistán nézzük, akkor legyen, tegyük fel hogy pár tíz év múlva szinte nem lesz új szám, akkor meg hidd el, hogy lesznek értelmes emberek, akik még jobban ellökik maguktól az akkori rádiót meg zenéket, és hallgatják a régi eredetit, és remélhetőleg majd akkor meg lehet újra találni az eldugott gyöngyszemeket.
Én hallgatok 40-50 éves számokat, és a mostani jó cuccok sem fognak eltűnni, jogvédettség miatt meg remélhetőleg nem is nagyon nyúlnak hozzájuk sokáig.
https://www.youtube.com/watch?v=Ul47gYGIMek
Egyébként ahogy lentebb is írják, a mainstream zenék tényleg mind egyformának tűnnek, az én kedvenc együttesem viszont ismeretlen a nagy világban, alternatív rock műfajban alkotnak, és alig találok az ő stílusukhoz hasonló együttest.
Viszont a zenehallgatás ennél sokkal-sokkal több, egy igazi hobbi. Ha szánsz rá időt, és eltávolodsz a mainstreamtől, akkor rájössz, hogy nem csak hogy nincs olyan, hogy "nincs mit hallgatni", hanem inkább a "vajon elég lesz az életem ahhoz, hogy mindent meghallgassak, ami érdekel?" a találóbb kifejezés. Szóval, csapd fel a Spotify-t, indulj el valamerre, és biztos vagyok benne, hogy találni fogsz olyan dallamokat, amikt újként hatnak. :)
A zenei stílusok egyébként állandó körforgásban vannak népszerűség szerint és ahogy a különböző stílusok hatással vannak egymásra, minden körben befolyásolják az előző "generációban hallottakat. A mainstream és rádió zenét hagyjuk, mert ha eltekintünk a folyamatos remixeléstől, az megvan, hogy melyik Key-en kell írni és hogy azon belül az adott 3-4 sláger akkord között melyik hanggal lehet váltani. Ezért ugyan olyan mind. Persze nagyon néha feltűnik egy G vagy F-moll skála is, de amúgy C-dúr mind, azaz C D E F G A és a B (vagy magyarul H), és ezeknek a kombinációja. Lehet, hogy a jövő héten jön egy ilyen új sláger, de már most tudjuk, hogy azt már hallottuk.
Viszont amikor elkezdünk olyan zenéket hallgatni, hogy mondjuk deep h. és elektro által befolyásolt 11 perces progresszív house, vagy egy 9 perces modern metál, amiben post hardcore a gitár, akkor rájövünk, hogy az összes zene lehetőség korán sincsen még ellőve. Meg ugye az is játszik, amit Yanez mond, hogy újszülöttnek minden vicc új.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.