Hans (Harry Earles), a törpe előadóművész őrülten és vakon beleszeret a gyönyörű légtornászba, Cleopatrába (Olga Baclanova) aki a cirkuszuk legszebb fellépője. A férfi érzései azonban viszonzatlanok maradnak, a nő titkon kineveti a háta mögött és csak kihasználja a drága ajándékokat küldözgető szeretőjét, akit az sem tántorít el az udvarlástól, hogy esküdni készült barátnőjével, a szintén törpe Friedával (Daisy Earles). Amikor viszont Cleopátra tudtára jut, hogy Hans óriási vagyon birtokosa, fellobban benne a halálos kapzsiság és társával, a rettentő erejű Herculessel (Henry Victor) ördögi tervet forralnak a pénz megszerzésére.

 Tod Browning, a horror műfajának egyik legikonikusabb alakja, a Drakula jegyzője, a harmincas évek elején sokkolta Amerikát és mondhatni az egész világot, egyedi és utánozhatatlan remekművével. A mester cirkuszi múltját és rémfilmes tehetségét maximálisan kihasználva egy olyan szofisztikált celluloid-borzalmat alkotott, amelyhez foghatót nagy eséllyel soha többé nem készítenek, főként nem ilyen pompás és döbbenetes formában. A Szörnyszülöttek egy társulat mindennapjain keresztül jeleníti meg nekünk a "normális" társadalomból kirekesztett emberek hétköznapjait, akik csupán a hozzájuk hasonlók között élhetik életüket. Ez az elszigetelt kis világ saját íratlan szabályok és törvények szerint működik, amelynek középpontjában a másikkal való törődés áll, nemhiába igaz rájuk a mondás: "Ha egyet bántasz, mindet bántod!". Szívszorító, ugyanakkor sokszor nevettető és vidám, de minden ízében elgondolkodtató képsorokon keresztül lehet a néző tanúja a valóságnak, hogy a külsőleg abnormális emberek ugyan olyan érző és gondolkodó lények -, sőt sok esetben jobbak is -, mint a többség.
  A Ted Robbins novellája alapján készült mozi ereje arra a remek komponensre vezethető vissza, hogy a szereplők, akik számtalanféle és formájú deformálódással rendelkeznek, mindegyik igazi torszülött. Szó sincs maszkolásról, jelmezekről, vagy megtévesztésről: Browning egész Amerikát bejárva gyűjtötte maga köré színészeit - akik között a legtöbb egyszerű amatőr volt -, így olyan hatást képes elérni a Szörnyszülöttek, amelyre nagyon kevés film képes.
  A korabeli cenzúra és szűklátókörűség ízeire szedte Browning alkotását, amit a rendező karrierje is erősen megsínylett. A tiltások és felháborodások hatására a Szörnyszülötteket évtizedekre a feledés homályába száműzték, amely szerencsére nem bizonyult marasztalónak. Miután újra felfedezték, a film végre elfoglalhatta megérdemelt helyét a mozi klasszikusai és meghatározó darabjai között és ami a lényeg, újra a köztudatba került. Ugyan egy erősen megtépázott - számos jelenet elveszett az eredeti műből - remekmű maradt az utókorra, elmondhatjuk, hogy Browning unikuma így is tökéletes és lehengerlő alkotás.