A szövetség felbomlott. A megmaradt útitársak szétváltak, és csupán a két hobbit, Frodo (Elijah Wood) és Samu (Sean Astin) tartott továbbra is a Végzet Hegye felé, hogy a Gyűrűt a lángoló katlanba vethessék. Eközben az álnok Saruman mozgósítja erőit, és Rohanra, a lovasok hazájára küldi pusztító seregét. A háború tehát végérvényesen elkezdődött, Középfölde igaz lakóinak pedig fel kell venniük a harcot a sötétséggel, és bízniuk kell abban, hogy a két félszerzet teljesíteni tudja egyre nehezedő küldetését.

Peter Jackson tíz évvel ezelőtt, az első rész által óriási sikerrel kikövezett útra bocsájtotta a trilógia második felvonását. A Gyűrű szövetsége után egyértelművé vált, hogy Tolkien mesterművének adaptációit akkora láz kíséri, hogy ha a következő rész jóval gyengébbre sikeredne is, mint a legelső, akkor is elképesztő bevételi sikerként könyvelhetnék el őket. A készítők azonban nem elégedtek meg a pénzbeli jó teljesítményel, így A Gyűrűk Ura - A két torony képes volt tartani a szintet, bizonyos értelemben pedig - főként a vizualitás terén - még rá is tett néhány lapáttal. Ahogy Frodóék egyre közelebb haladnak a Gyűrűvel Mordorhoz, úgy ereszkedik a sötétség egész Középföldére. A jó és a rossz harca immár óriási méreteket ölt, szenvedéssel és kínokkal, de még reményel telve állnak ellen a gonosznak Mordor határain túli népek. Ez a hangulat pedig átjárja és roppant mód mélyíti a filmet, amely kicsivel komolyabban és érzelmesebben jelenik meg a vásznon.
A fentiekkel, mondhatni egyenesen arányosan nő a monumentalitás. A remek szereplőgárdához megannyi új arc csatlakozik, akiket mind csak üdvözölni lehet, a régiek köszöntése mellett. Egyre jobban látszik, hogy a színészek és a stáb többi tagja is kellően összekovácsolódtak, ugyanis mind az alakítások, mind a külsőségek terén szinte semmibe sem lehet belekötni - talán csak a lépcsón csúszdázó Legolasba.
Ez a profizmus pedig egyértelműen a kiválóan koreografált jelenetekben csúcsosodik ki, amelyek frenetikus látnivalóként manifesztálódnak a vásznon. A Gyűrűk Ura - A két torony néhány szereplős eseményeitől kezdve a több ezer lélekszámú csatákig minden lélegzetelállítóan csodálatosra sikeredett. Középfölde varázslatosan elevenedik meg, egyre többet kapunk belőle, legyen szó mesés lényeiről, festményekre kívánkozó helyeiről, vagy lenyűgöző helyszíneiről.
 Peter Jackson tíz éve megmutatta, hogyan lehet, kell úgy adni valamihez, hogy az maximálisan a javára váljék. Minden idők egyik legcsodálatosabb trilógiájának kifogástalan középső részt készített, amely nem csak a rajongókat, de az egész világot lenyűgözte.

Boldog új évet!