Ez nem a megszokott családi kutyás film, hanem egy igazi dráma.
Aki még nem látta a filmet, az csak saját felelősségre olvassa el!
A sztori dióhéjban:
A történet eleje pofonegyszerű és sablonosnak mondható: Van egy elkóborolt kutya (Fajtája Akita), akit egy vasútállomásnál megtalál egy egyetemi professzor (Parker Wilson-Richard Gere) majd maghoz veszi. Ennek a családja nem örül, el akarják adni, de nem sikerül. Az egész család megszereti. A kutyát a nyakorvén szereplő név miatt Hacsinak nevezik, aminek a jelentése nyolcadik.
Mikor a prof. elmegy dolgozni vonattal, a kutya kikíséri az állomáshoz és minden vonatindulásnál/érkezésnél megvárja a gazdáját. De egyszer nem jött vissza Parker, az egyetemen szívrohamot kapott és meghalt. a kutya pedig egész nap a vasútállomás előtt várta. A rof. felesége elment a kutyáért, aki nem akart vele menni, csak Parkerre várt. Így ment több éven keresztül, amikor Hacsi meghalt, de jó? amerikai szokás szerint még ebbe a filmbe is képesek voltak Happy End-et tenni: A kutya és a prof. szelleme alálkozott és együtt mentek a túlvilágra.
A legnagyobb sokk akkor éri a nézőt, amikor kiderül: Ez egy igaz történet, Japánban történt meg 1932-ben,
Ami a történet mellett a legtöbbet teszi a filmhez, az az egyszerű de nagyon szomorú zene, anélkül sokkal kevesebb lenne az egész alkotás értéke.
A legszebb jelenet az egész filmben szerintem az, amikor bemutatja a rendező, mennyi ideje vár Hacsi. Nem tudom, hogy van-e még egy olyan film, ami ennyire megható lenne. Én szerintem nincs.
A szereplők is nagyon jó munkát mégeztek,Richard Gere is kimagaslót alkotott. A többi mellékszreplő is hozzátette a filmhez, amit tudott és ennél többet nem lehet elvárni egy maximum fél órás szerepektől.
Végezetül íme a trailer:
IMDB: 8,1
Nem véletlenül írtam oda, de ha re nem olvastad el, arról már nem tehetek.
Ezért olyan meghatók az ilyen történetek, mert a saját életünkben is ilyen erős kapcsolatokra, barátságokra, szerelmekre vágyunk tudat alatt, csak ezek nagyon ritkák.
Szerintem.
Persze vannak olyanok is sokan akinek mindez annyi, hogy jajj de aranyos meg szőrös meg cuki.
részemről a Forrest Gumb vége meg a Született Július 4-én szomorít el kicsit.
de eddig csak a Rambo 2-őn sírtam, az nagyon megható.
Én is sírtam már el magam egy két filmen , mint például : a "Marley és én" .az a film nagyon szuper csak hát mégegyszer nem akarok könnyezni :). a Hacsit sem bírtam könnycseppek nélkül végignézni :/
#2: Az akita pedig kifejezetten az afajta kutya, ami nagyon ragaszkodik 1 emberhez. Másik gazdát nem tud elfogadni, mint ahogy a történetben sem.
Egyébként ez már egy feldolgozás az igazi tényleg japánban játszódik és tényleg ott játszódik ahol a kutya szobra van a nem tudom milyen állomáson.
De én is csak ezt láttam de bőven elég volt és nagyon tetszett a film.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.