Már annyian írtatok AC3-ról, hogy nem fogom itt ecsetelni a dolgokat. Ez volt az első AC játékom, valahogy anno azt éreztem, hogy ez a játék nem nekem való, és most már belátom, óriásit tévedtem. Hiába néztem anno sok videót róluk, hiába néztem rá a játékra haveroknál, csak azt láttam, hogy jól néz ki, de nem jön be.
Viszont a mostani részt annyian dicsérték, hogy gondoltam ezúttal belevágok. Demó híján letöltöttem egy korai verziót netről, és nagyon megfogott. Úgy nagyjából 2óra játszás után úgy döntöttem, hogy uninstall, mert ez megy az eredeti játékok gyűjteményébe :-) Szóval pár napra rá meg is vettem a játékot, és nem bántam meg. Azonnali javítást kapott a játék, mely számomra azonnal szembetűnő változásokat hozott.
El is döntöttem, hogy lassan pótolom az előző részeket, bár most azt kellene eldöntenem, hogy melyikkel is kezdjem. Story szempontjából gondolom szinte mindegy, mert a legfőbb poén ebben a részben már le lett lőve. Viszont leglogikusabb az első résztől kezdve lenne, így legalább egyre szebb lesz a játék is a szememben :-D
Innentől FULL SPOILER, aki nem jutott el az AC3 végére, annak a téma innentől tabu:
Nagyon jól indul a story, már ami a múlt kutatását illeti. Connor storyja eleinte nagyon megragadt. Tetszett az a több órát kitevő prológus az apjáról, majd ahogy szép lassan Connor bőrébe bújunk, ahogy látjuk felnőni, és megtanulni mindent, amihez egy assassinnak szüksége lehet az életben maradáshoz.
Nálam törést a hangulatban a 7.-8. szekvencia hozott – teljesen undorító stílust vett fel a főhős. Nem hallgatva mesterére, nem tisztelve mindazt, amit neki köszönhet, önzően hajtotta a maga igazát. Én csak azt láttam, hogy üldözi őt a bosszúvágy, főleg Charles Lee megölése, és mindenki hülyét csinál belőle. A végére már gőze se volt, hogy ki a jó, és ki a rossz, melyik lépése a helyes, és melyik a helytelen. Hisz még a végére apja szavait is elkezdte inni.
Összességében a játék nagyon tetszett, de idővel valahogy a főhős karaktere elment olyan irányba, amit elcseszettnek éreztem. A másik dolog ami nem jött be, az a befejezés. Szerintem ritka barom befejezést kapott a játék.
Connor storyjára egy rossz szavat nem mondhatok, a végső videó nem tetszett. De viszont ő a múlt, a lényeg Desmondon volt, és a világvége elkerülésén. Én kicsit úgy éreztem, hogy nem azért öltem bele ennyi órát ebbe a játékba, hogy ezt kapjam. Úgy dönt, hogy feláldozza magát a katasztrófa elkerüléséért, de ezzel csak a kisebbik rossztól menti meg az emberiséget, mert maga se tudja, hogy ki és mi az amit szabadjára enged.
Ok, kiabál a végéről, hogy lesz folytatás, és szerintem az is, hogy Desmond úgyse halt meg. Láttuk mitől szabadította meg az emberiséget, csak azt nem tudni, hogy mi az amit ezért cserébe a nyakunkba zúdított… Majd kiderül… Ezek után mi lesz a folytatásban? Az egész jelenben fog játszódni? Vagy azért fognak a múltban kutakodni, hogy megtudják hogyan lehetne legyőzni a ringyót? Ez a jövő kérdése. Rühellem az ilyen végeket, mert csak felhúzzák az embert, és abban a pillanatban nyúlnánk a folytatásért, amire viszont még rengeteget kell várni.
Néha kifizetődőbb lenne, ha megvárnám egy játéksorozat lezárását, és akkor venném meg őket, ha hivatalosan is lezártnak nyilvánítanák :-D Ez viszont mondjuk nehezen kivitelezhető lenne, mert a játékvilágban ritkán állnak meg a trilógiánál, kell az újabb rókabőr, és még ezer folytatást kap egy 2-3részre tervezett játék.
#8: Annyit fűznék csak hozzá a "hideg, számító" Altair-hoz, hogy ez a jellemzés csak az első rész alapján helytálló. A Revelations-ben belőle is egy nagyszerű, könnyen megszerethető és sajnálható karaktert alkottak, és ennek külön örülök.
Én a Revelations-el kezdtem így azt rohadtul élveztem, majd mivel a 2 messze jobb annál, azt is. De a 3 után ez a trend felborul, úgyhogy szerintem: 2, brotherhood, revelations :)
Én is akartam valami teszt/vélemény-féleséget csinálni, de talán elég az is, ha ide írom. Nem lesz rövid, előre is bocs. :)
***SPOILER***
Kezdjük akkor rögtön a befejezéssel. Most leszögezném, hogy nem rossz, de messze nem azt kaptam tőle, amit vártam. Ubi megmondta előre, hogy befejezik Desmond sztoriját. Ezzel nem is lenne gond, csakhogy ők ezt szó szerint értették, és bár Desmond megmurdel... vagy nem (tökmindegy, de szerintem hülyeség lenne életben tartani), a jelen-szálat kurvára nem zárták le. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyire kellett ez a készítőknek csak ahhoz, hogy a jövőben újabb játékot kiadjanak AC név alatt. Az assassin-templar konfliktus már most is bőőven elég ok volna arra, hogy ismét Animusba feküdjünk. De igazából még ezt is mind elnézném, ha maga a befejezés kiváltotta volna belőlem azt a tipikus érzést, amit az előző részek végén már megtapasztaltam. Pedig arra számítottam, hogy ha nem is übereli, legalább hozza a szintet (pedig lévén uccsó rész, kijelenthetem, hogy jogosan vártam el tőle). Egyszerűen nem volt felvezetve egyáltalán. Nem is vártam a végét, nem vártam tűkön ülve, azon gondolkozva, hogy na most mi lesz. Pedig az előző részek... ahogy Ezioval először mentünk végig a Vault folyósóin, ahogy Desmonddal "megmásztuk" a Colosseumot... A vége felé haladva minden azt sugallta, hogy itt valami irtó nagy cliffhanger lesz - és nem is kellett csalódnunk egy alkalommal sem. Az AC3 nyomába se ér ezeknek ebből a szempontból. BTW, kár, hogy te azzal, hogy az utolsó résszel kezdtél, valószínűleg elvetted magadtól a lehetőséget, hogy mindezeket átéld.
A másik, ami még kicsit idegesített a végén, az a rövid kis CGI. Könyörgöm, a Revelations után, ahol tátott szájjal néztem végig a First Civilization pusztulását abban a mesteri átvezetőben, a befejező részre csak egy pillanatképekből álló, átvezetőnek nem nevezhető kis izé telik? Meg utána távolról mutogatják nekünk a Földet, miközben a napkitörésekről kapunk 2-3 beszámolót? Köszönöm szépen, ezért igazán megérte várnom annyi éven át.
Egy halom kérdés is megválaszolatlan maradt még mindig. A jeleneteket, amikor Juno magyaráz, sokkal inkább időhúzásnak éreztem, és megint hiányzott az az érzés az előző részekből - egy felsőbbrendű lénnyel beszélgetek... Legalábbis azt kellett volna. Ehelyett mit kaptunk? Két olyan "isten" (egyszerűség kedvéért most nevezzük őket annak), akiknek a létezése az ember számára felfoghatatlan lenne, a nagy finálé előtt leáll az orrom előtt veszekedni egymással? Nevetséges. Nem lehetett komolyan venni. És most megint mondhatnám, hogy a vége nem volt jól (inkább sehogy se) felvezetve. Nem éreztem az egész súlyát, azt, hogy most épp a világot készülünk megmenteni. Kinyílik az ajtó, odamegyek, kapok kb 5 percnyi lezárást, aztán meg pisloghatok, hogy "Ja, ennyi volt?". Egyszerűen nem vették komolyan a készítők. Az arcunkba nyomtak egy olyan befejezést, ahol egy szimpla érintéssel világot mentünk, de cserébe kapunk valami értelmetlen hülyeséget, hogy nesze váratlan fordulat, örüljél neki. Azt csókolom. Persze ezután az új sztoriból sikerülhet jót kihozniuk, de egyelőre nem veszem jó néven, amit most csináltak. (Megválaszolatlan kérdésekről még: lehet hülyeség, és volt róla szó már, csak nem figyeltem, de tudja valaki például, hogy ha kinyírunk valakit, és a város eltűnik, Animus White Room-ban meg nekiállunk az áldozattal beszélni, olyankor pontosan mi is történik? Tudom alapvetően jelentéktelen, de mindig is kíváncsi voltam rá.)
És akkor még röviden Connor-ról. Újra ismételnem kell magam, mert a múlt-szálnak sem volt semmi súlya. Jó volt a történet, nagy változás volt, hogy a játék első felében nem a főhöst irányítjuk (és nem is assassint). Ennek ellenére, amikor Connor megszerezte a kulcsot, nem éreztem azt, hogy azta, ezek után vajon mi történt vele. AC1-ben, AC2-ben a múlt szál óriási cliffhanger-rel végződött, ráadásul utánuk azonnal kaptunk még egyet Desmond-dal is. Még a credits hosszúsága sem aggasztott, mert volt min törni a felyem, hogy ez ugyan hogy fog folytatódni. Ezt a részt viszont vagy fullosan le kellett volna zárni, de ugyanolyan ütősen, mint az előző részeket, vagy ezt a Juno-s dolgot szépen, lassan felvezetni, hogy olyan ütős legyen, mint az előző részekben. Mi az utóbbit kaptuk.
***SPOILER OFF***
Mindenesetre, hiába csalódtam a befejezésben, összességében a játék még mindig nagyon bejön. De akkor sem ezt vártam. Azt hittem, hogy most, napokkal a végigjátszása után is a hatása alatt leszek. Sajnos nem így történt.
Ja igen! Azt ajánlom (mint fan), hogy az egyet csak akkor játszd ki, ha teljesen biztos vagy benne, hogy nem fog eltántorítani a többitől :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.