-Tizenhárom. -felelte a kenyér.

A negridek szomorúan bújtak vissza a fiókba. Egy mammut futott végig a WC-csésze peremén. Szemében az őrület szikrája csillant. Megcsúszott és a kagylóba zuhant. Velőtrázó sikollyal merült alá a vízben. A fogkefe unottan húzta le őt.

-Tizenhárom. -hangzott újra a kenyér dörgő basszusa. Egy virágcserép ájultan fordult le az ablakból. Pingvinek nyitogatták a hűtő ajtaját, a hűs levegő sarki szélként csapta meg kimelegedő arcukat. Meleg volt, szerettek volna bemászni, de nem volt elég hely. A parizer pöffeszkedve foglalta el az egész hűtőszekrényt.

A kulcstartó magányosan maszturbált a hamutartóban. Szexuálisan frusztrált volt, kielégületlen, egy erős kezű férfira lett volna szüksége. Az ajtókulcs egykedvűen figyelte őt. Évek óta voltak élettársak, olyan közel mégsem kerültek egymáshoz még sosem. Egy fémkarika elválasztotta őket. A fémkarika úgy érezte, a megszakítás nem lenne elég. Sosem az.

A rádió épp most érkezett vissza az orvostól. Ott volt nála a diagnózis: tüdőrák. Ám ő mégis vidám volt. Nincs is tüdeje.

Egy csapat zsidó menekült náci katonák elől a mosdókagyló felé. A nácik tüzet nyitottak, a zsidók pedig holtan fordultak a mosdóba. Néhány pacsi után a nácik egymást is lelőtték.

-Tizenhárom. -ismételte meg a kenyér.

-Mi tizenhárom? -kérdezte a globális felmelegedés.

A kenyér nem válaszolt.