Helló GK blogszekciósok! Ma ismét egy gyönyörű vasárnapra ébredtem, ezért úgy döntöttem, ma sem marad el a Vasárnapi bejegyzés széria legújabb része. És hogy miről fogok írni? Egy olyan dologról, ami mindenkivel előfordult már és nem is egyszer. Ez kéremszépen a rossz időzítés és dolgok, amelyek rossz helyen és időben történnek meg. Ugye most kapásból tudnátok felsorolni néhányat? Hát én is. Ezenkivül a képzelet bugyraiba is betekintünk egy csöppet, ami ezt a témát illeti.
Vannak ilyen esetek, amelyek gyakran, ismétlődőszerűen fordulnak elő. Például a legenyhébbek: a busz mindig az orrunk előtt megy el, brunyálás közben jön ránk a kulázás, mindig akkor fogy el a cigi, amikor otthon vagyunk, stb. Velem is történnek hasonlók. Gyakran van, hogy egész nap nem hív telefonon senki. Estefelé leülök megnézni kedvenc sorozatom legújabb részét. Nem telik el néhány perc és már jönnek is a mobilhívások. De nem csak egy! Minimum minden 5-ik percben csenget valaki. És épp nem azért, hogy megkérdezze hogy vagyok. Folyton valami kérdésekkel jönnek, amelyekre válaszolnom illene, hiába vár engem Rick meg a zombik hada. A legdurvább eset az volt, amikor egy ilyen 45 perces rész, egy Gyűrűk Úra hosszúságú trilógiává nőtte ki magát. Még jóhogy csak sorozatot néztem! És a tekintetem is hasonló volt:
Vannak még bőven ilyenek és reggelig lehetne őket sorolgatni. Viszont olyanok is akadnak, amelyek csak egyszer vagy nagyon ritkán fordulnak elő az életben. Mint például, amikor régebben focizni jártam. Az egész pályán mindössze egyetlenegy helyen volt egy kisebb kupac kutyaszar. Igen, pont nekem kellett ott leesnem, arccal a csokiba. Vagy amikor egy nehéz fémkeretű ablakot, dupla vastag üveggel, cipeltem fel a 6-ik emeletre (pont aznap romlott el a lift). Mire felértem, kiderült, hogy rossz épületbe mentem be. BASSZUS! De a legrosszabb az egészben az volt, hogy a megfelelő épületben is épp javították a liftet, pedig pont annak örültem, hogy ott már nem kellesz lépcsőznöm. Gondolom Isten aznap jót kacagott rajtam. De legalább tudom, hogy van humorérzéke, csak nekem valahogyan nem jött be.
A példa kedvéért megemlítenék mégegy feledhetetlen esetet, amely azt hittem, hogy az életembe fog kerülni. Komoly gyomorrontást kaptam némi sülttojástól és pokoli hasfájdalmakkal küszködtem. Mintha Freddy Kruger akart volna kimászni belőlem. Mentők úton, én pedig már a szüleimtől búcsúzkodtam. Biztos voltam benne, hogy eljött a kaszás egy kis Yanez-ért. Megérkeztek a mentősök és azonnal a kocsiba vittek. Épphogy elindultunk a kórházba és egyszercsak...lerobbant a kocsi. BASSZUS! Épp amikor reménykedni kezdtem! A sofőr kiugrott és seperc alatt (1 óra) megjavította a hibát. Képzelhetitek, én mindeközben már Mátrixosat játszottam a kaszással. De itt is van csattanó! Amikor már majdnem beértünk...kifogyott az üzemanyag. BASSZUS! Komolyan emberek, nem viccelek! Végül jött egy másik kocsi és bevitt. Köszönöm, jól vagyok. Azt nem értem az egészben, hogy miért nem lehetett azonnal hívni egy másik mentőautót? Még amikor lerobbant az első.
Ilyen esetek után azzal nyugtatom magam, hogy elképzelek ennél sokkal rosszabb, kínosabb szitukat, amelyek megtörténhetnek emberekkel. Mondjuk, visszatérve a focihoz, képzeljünk el egy csatárt, amint kicselezi a védőket és már csak kapura kell lőnie. És épp ekkor jön rá a kegyetlenül büntető hasmenés! Hát akkor inkább már mátrixosat játszom a halállal! :D De ennél tovább megyek. Mondjuk egy űrhajós kint lebeg az űrben, abban a kozmikus hacukában. És...elkezd viszketni az orra. Hát ez hülyeség, valahogyan csak kibírja, amíg...el nem kapja a fent említett hasmenés. :) Az űrhajóig már biztosan nem érkezik eljutni, úgyhogy csak egy kiút marad: zöld utat adni a "gejzírnek". Valahogyan talán még ezen is túl tenné magát, de ne felejtsük el, hogy a szerencsétlenje az űrben van, ahol a gravitáció ilyenkor csúnya dolgokat képes művelni. Bizony, a kilövelt "láva" szép lassan elkezd terjeszkedni a ruhában és perceken belül már az ürge sisakjában keresi a kiutat. Uhh...
Vagy amikor étterembe hívsz egy csajt, randi céljából. Kihozzák az ellenállhatatlan finomságokat és már emeled is a villára feltűzött húsikákat, amikor egyszercsak...hánysz. Van ilyen, hogy valakire hirtelen jön rá a hányinger és képtelen visszatartani. Egyik barátom ilyen. Na de ebben a szituban ez eléggé kínos lehet, nem? Gondolom 2-ik randit kérni ilyenkor baromság lenne. :) Legfeljebb, ha a csaj rosszul lett tőled és ő is teleokádta a tányérját. Fúj! Jó étvágyat emberek!
Végül mégegy képzeletbeli eset, ami könnyen megtörténhet. Valami ünnep vagy bármilyen más alkalom céljából, egy limóban utazol egy gyönyörű csajjal. Megisztok néhány pohár pezsgőt és rátok jön a prütykölés. Elválasztó sötét üveg fel és jöhet a móka. Épp egy 69 közepén vagytok, amikor autóbalesetet szenvedtek. Sajnos a halálnál is rosszabb szituációba kerültök. A gépjármű begyűrődik az ütközéstől, ti pedig abban a pózban ragadtok be, amelyikben épp voltatok (69). Na persze majd jönnek a tűzoltók és úgy fognak titeket kihúzni, miközben egy rakás ember fogja figyelni a mentőakciót. :D És ha azt hiszed, hogy Isten ezzel megelégszik, akkor nagyon nagyot tévedsz! Ugyanis miközben várakoztok a kellemetlen és hamarosan cinkessé váló pózban, hirtelen...rádjön a híres kegyetlenül büntető hasmenés! XD Hölgyeim és Uraim, én biztos nem panaszkodok az ezek mellett eltörpülő rossz időzítéseimmel!
Történt-e már meg veletek valami hasonló, legyen az semmiség vagy nagyobb kaliberű galiba? Köszönöm a figyelmet és további kellemes vasárnapot!
Próbálom tépni a szíjat a gatyát, inget. Közben már-már ősrobbanás szerű dolog van készülőben, aztán, ha már nem otthon vagyok "kulagép" módjára próbálom teritgetni a pappert a deszkára s közben imádkozok, hogy még egy kicsit. Istenem nem igaz, hogy tök nyugiban elmegy másfél óra akkor miért nincs még egy, vagy fél perc, csak húsz másodperc.......................... XD
Van még egy másik ilyen mumusom. Én 24 órában dolgozom és mindig veszek egy üveg ásványvizet, aztán ez éjjel kifogy jön a száraz kiszáradt torok stb... De ha veszek kettővel az tuti, hogy ki sem bontom, csak hurcolom. Amúgy ugyanígy vagyok a kiflikkel, ha kettővel kevesebbet veszek tuti éhendöglök, de ha többet akkor meg se eszem ott rohad meg a tatyómban.......... Grrr.
Vagy még talán az tuti mindig megszívat amikor este gamelek valamin és már bólogatok a legegyszerűbb kis feladat kellene, hogy tudjak menteni tuti akkor szopat be!
És vagy elkezdem félholtan és belealszok, vagy úgy fekszek le félholtan, hogy nem volt sikerélményem és ott morfondírozok rajta még hosszú ideig, hogy MIÉRT?? Amikor már rég aludnom kellene...........................pffff
Ezek a dolgok nálam folyamatosan ismétlik önmagukat.
A megoldás az lenne, hogy bepelenkázom magam, betolok két liter sört és felszívok egy masszív csík spurit? Ez megoldaná minden gondom egy darabig XD
Még ha egy villám is csap az emberbe, az sem véletlen, mert nyilván okból volt ott és akkor. Ha pedig egy elmebeteg és tudatán kivül sétált arrafelé, akkor az agya az oka, hogy ott volt, nem a véletlen műve. :)
Szóval, arra akarok kilyukadni, hogy a véletlenszerűség abból fakad, hogy bárki, bárhogy dönthet, az valamilyen módon hatással lesz másokra. Ha Te döntés előtt állsz, akkor nyilván nem véletlenszerűségből választod ki a számodra helyes utat, hanem eldöntöd, melyik a fontosabb és aszerint cselekszel, de ezzel akaratodon kívül, mégis befolyásolhatod mások életét, amiről sem Te, sem pedig ő nem tudhat. Erre mondom azt, hogy véletlen.
Minden munkanap, mikor megyek a melóba, kitekerek a buszvégállomásra, hogy ne kelljen 20-30 perceket gyalogolni, azaz előbb elindulni. Van egy hosszú egyenes útszakasz, ami nem két sávos, hanem inkább olyan, szolidan másfeles és a forgalom ahhoz képest, elég nagy. Természetesen azt is hozzá kell tennem, hogy borzalmas állapotban van az egész, tele kátyúkkal meg hasonlók. Nos van egy olyan része ennek az útnak, ahol szép nagy ívben, ki kell kerülnöm egy kátyút, ha nem akarom tönkrevágni a bringámat... Az egészben a legérdekesebb, hogy szinte mindig akkor érkezik mellém egy autó, mikor ahhoz a rohadt kis kerülőhöz érek. Milyen fasza lenne, ha nem kéne megvárnom, míg az autó elmegy mellettem, hanem szép, normál tempóban kikerülhetném az akadályt... Majdnem minden reggel... reggel, inkább hajnal..., ez a második dolog, ami fel tud húzni, de nagyon. Persze feltehetnénk a kérdést, hogy az az autó, ugyanaz minden nap? Azaz elképzelhető, hogy mindkettőnk, ugyanakkor indul el otthonról és ezért találkozunk össze? Előfordulhat, de hajnalban, örülök, ha a kátyúkra oda tudok figyelni - hála a "remek" közvilágításnak.
Ez a buszos dolog is ismerős. Ha tegyük fel, van időm kiérni, rohanás nélkül a busz elé, akkor ziher, hogy előbb érkezik, ha meg sietek, akkor késik vagy 5 percet. Persze van, mikor mákom van és pont akkor jön, de ez a ritkábbik eset.
Szóval igen, velem is történnek ilyen dolgok. Viszont egy valamit képtelen vagyok megmagyarázni. Ez pedig a szerencse. Ismerek olyan embert, akivel nagyon sokszor kitol az élet. Hiába akar jól csinálni valamit, mindig keresztbe tesz Neki valami, vagy valaki. Pedig szorgalmas és tanult ember. Más meg folyton hibázik, le se szarja a világot, tudatlan kis senkinek is mondhatnám egyik-másikat, mégis összejönnek neki a dolgok. Tehát a balszerencse a túlzott akarás miatt van?
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.