Metro: Last Light - Faction Pack villámteszt

A moszkvai metróalagutak kellően szövevényesek ahhoz, hogy újabb történetek színhelyéül szolgáljanak. A Faction Pack három ismeretlen küldetést tartalmaz, mellé új fegyvereket is, amiért megérte elővenni a Last Lightot.

A 4A Games nem hagyta sokáig parlagon az alapjátékot, két hónappal a Metro: Last Light megjelenése után máris itt az első letölthető tartalom, melyben három különálló egyjátékos élmény vár ránk, igaz, Artyom nélkül. Eddig külső szemlélőként követhettük a három frakció ténykedését, ám most felhúzzuk a megfelelő uniformist, s mi is eltérő ideológiákért harcolhatunk. Természetesen az alapjáték befejezése kerek volt, annak ellenére, hogy nem mindenkinek tetszett, így nem folytatásként tekinthetünk a DLC-re, hanem egyfajta mellékágként. Az igazi változatosságot persze a játékos egyedi stílusa jelenti, a célok egyértelműek, az eszközök adottak, itt az idő arra, hogy legjobb tudásunk és vérmérsékletünk szerint sikerre vigyük a missziókat.


Elsőként a neonáci Reich színeiben indulunk, egy erősen páncélozott katona bőrében, akinek nem más lesz a feladata, mint borsot törni a komcsik orra alá. A gyenge fegyvereket és a lőszerhiányt elfelejthetjük, a készítők a Metro: Last Light legerősebb mordályait adták a kezünkbe, így meglehetősen gyarló lenne, hogy végiglopakodnánk az egész küldetést, amely sajnos nem a leghosszabb, ám annál pergősebb. Feladatunk egy helyőrség védelme, amit folyamatosan támadnak a vörösök, eszközeink egy rögtönözött mesterlövész puskában, golyószóróban és egy iszonyatos erejű gránátvetőben csúcsosodnak ki. Előbbivel gyorsan beazonosíthatjuk az ellenséget, távolról megtizedelhetjük, végül a nagyobb csoportokat egy-egy jól irányzott gránáttal miszlikbe apríthatjuk. Nem kell aggódnunk a lőszer és az elsősegély miatt, itt minden az akcióról szól, melynek nehézsége az alapjáték végső csatáihoz hasonlít. Normál fokozaton simán teljesíthető, ám nehezebb szinteken már meg fogunk izzadni.


A második küldetésben ugyanez a helyszín vár ránk immáron a vörösök szemszögéből, ám jóval óvatosabb megközelítésben. Mesterlövészként az a feladatunk, hogy beszivárogjunk a fasiszták táborába – lehetőleg észrevétlenül. A nyílt harcban könnyedén elvéreznénk, ezért be kell tanulnunk az ellenség őrjáratainak vonalát, majd egyenként kell őket likvidálnunk, anélkül, hogy riadót fújnának. Azaz késsel, dobókéssel, vagy éppen hangtompítós alkalmatosságokkal. Habár zárt folyosókon is megfordulunk, legalább többféle útvonal létezik, s mivel a felszínen járunk, nem árt figyelni arra, hogy elegendő szűrőnk legyen a gázmaszkunkba. A lopakodás és a taktikus hozzáállás lassan kifizetődik, élveztük minden percét, de az igazi móka csak ezután következik.


Az utolsó misszióban egy fiatal Polis Ranger bőrébe bújunk, aki elismerést szeretne kicsikarni az idősebb bajtársaitól, ezért elhatározza, hogy felkeresi a Metro 2033 egyik legveszedelmesebb helyszínét, a moszkvai könyvtárt. Meghatározott relikviákat kell onnan elhoznunk, szám szerint harminc tárgy szerepel a listánkon, a menet nem lesz könnyű, elvégre a felszínen járunk, és elegendő fényforrással és szűrővel kell rendelkeznünk. A felszerelést nem dobják hozzánk, nekünk kell összeállítanunk súlyos lőszerkredit fejében. Ha megszerzünk néhány elemet, visszatérünk a bázisra, elpasszoljuk őket, pihenünk, vásárolunk, majd indulunk vissza – tisztára, mint a STALKER-ben. A pálya kellően tág, ám ha túl messzire merészkedünk, könnyen elfogyhatnak a készleteink, vagy ha megfelelő védőruha nélkül megyünk az adott szárnyba - a sugárzástól megvédő öltözetre spórolnunk kell. A könyvtárban találunk új mutánsokat is, amely kellően veszedelmesek ahhoz, hogy az első találkozáskor megálljon bennünk az ütő.


Habár a három küldetés nem tart tovább egy-két óránál, mégis remekül szórakoztunk, főleg, hogy az első rész helyszínein újra megfordulhattunk. A csomag semmilyen újítást nem tartalmaz a néhány fegyveren és egy mutánson kívül, a játékmenet a megszokott mederben zajlik, újrahasznosított klisékből építkezik, s simán belefért volna az alapjátékba is. A technológiai oldal még mindig erőteljes, a látvány és a hang pazar, a hangulat miatt ne sajnáljuk rá az az öt eurót. Monotonitása miatt érdekfeszítő fordulatokban sem lesz részünk: a Faction Pack nem válaszol meg egyetlen titkot sem, a mítoszt sem helyezi más megközelítésbe, a narratíva is pofonegyszerű.

A DLC értékelése: 7

6 komment - szólj hozzá!