There Came an Echo teszt

Nem mondhatnánk, hogy a hangvezérléses játékok valamikor is a reneszánszukat élték volna, de azért az évek során mindig volt egy-egy kellemes próbálkozás. A legtöbb játékosnak nagy eséllyel a Tom Clancy's EndWar jut eszébe, melyben a mikrofonon keresztül vezényelhettük le a harmadik világháborút. Bár a játék egész jóra sikerült, valahogy mégsem kapott folytatást és a konkurencia sem másolta le a szokatlan irányítást. Számomra még felsejlik a Sega-féle Binary Domain is, de ha emlékeim nem csalnak, ott inkább csak marketingduma volt a hangvezérléses irányítás, és nem állt mögötte komolyabb koncepció. A There Came an Echo sok mindenben hasonlít az EndWarhoz: a játék szintén RTS és ezúttal is az egész történet végigjátszható egy mikrofont és az egeret használva. Az innovatív ötlet mellé azonban az Iridium Studiosnak sem sikerült egy közepesnél jobb játékot összehoznia.

A There Came an Echo egy sikeres Kickstarter-projekt gyümölcse és egyelőre PC-re jelent még csak meg, de elvileg lesz belőle Xbox One-os és PS4-es verzió is. A játékot közel két éven át fejlesztette az Iridium Studios, és el kell ismerni, hogy a cím nagyon “egyben van”. Értem ez alatt, hogy a teszt során egyszer sem találkoztam bugokkal, kifagyásokkal és úgy az egész játékon érződik, hogy minőségi munkával van dolgunk. A zenék, a szinkronmunka és a művészeti tálalás is az ígéreteknek megfelelően készült el, így aki “bevásárolta magát” a projektbe, ilyen szempontból nem érezheti magát átverve.

A történet középpontjában Corrin áll, aki Los Angelesben dolgozik egy technológiai nagyvállalatnál kriptográfusként. Corrin kitalál egy fejlett titkosítási algoritmust, melynek használatához számításai szerint még nincsenek meg a megfelelő eszközök. A sztori elején azonban kiderül, hogy tévedett, és valaki már rendelkezik az algoritmus működéséhez szükséges kvantum-számítógépekkel, így pedig veszélyes helyzetbe kerül. Itt kapcsolódunk be mi a történetbe az arctalan Samet irányítva, és első feladatunk az, hogy Val nevű társunkkal karöltve figyelmeztessük Corrint, hogy a rosszfiúk már elindultak az irodája felé. A cselekmény eleje remek lehetőség arra, hogy megismerhessük a játék alapmechanikáit, hogy később egy négyfős csapatot irányítva lendüljünk ellentámadásba. A sztorit nem nevezném rossznak, sokat merít a ‘80-as évek sci-fijeiből, ennek ellenére engem valahogy mégsem kötött le, pedig az 5 órás játékidővel nem tartozik a hosszabbak közé. Úgy éreztem, hogy a fejlesztők többnek mutatják a cselekményt, mint ami valójában, így kissé erőltetettnek tűntek az átvezetők, amikből egyébként talán már túl sok is van. A párbeszédek sem igazán nyerték el a tetszésemet, úgy éreztem, mintha egy tiniregénybe oltott sci-fit olvasnék.

Térjünk azonban most már rá a There Came an Echo főmotívumára, a hangvezérlésre. A játékot teljes egészében irányíthatjuk a hangunkkal, az egeret csak a kamera mozgatásához kell használni. Nagyon hasznos volt, hogy a menüben is tudunk így kotorászni, így ilyenkor sem fontos a hagyományos eszközökhöz nyúlni. Ahogy fentebb írtam, egy kisebb, négyfős osztagot fogunk majd irányítani teljesen valós időben. Az EndWarhoz hasonlóan ezúttal is a “Ki? Mit? Kivel?/Mivel?” alapokon nyugszik a hangvezérlés, így bár a betanulási idő hosszabb kicsit a szokásosnál, azért a negyedik küldetésnél már nagyjából mindent tudni fogunk. A személyesebb vonal miatt a játék a nem erőlteti ránk a katonai parancsokat és egyszerűbb, hétköznapi instrukciókat is felismer. Sőt, lehetőségünk van a rendszert testre szabni, és saját parancsokat megadni - természetesen továbbra is angol nyelven. Számomra nagyon szimpatikus húzás volt, hogy szereplők néha magával a játékossal is beszélgetnek és lehetőségünk van nekik válaszolni is. Természetesen csak párszavas benyögésekről van szó, de ettől mégis sokkal jobban beleéltem magamat a szerepbe, mint bármelyik FPS-ben.

Sajnos talán pont az egyedi irányítás miatt a játék nem igazán próbál meg taktikai mélységekbe belemenni. Ha valaki bonyolult, órákon át tartó tervezéseket vizionál, az csalódni fog. A legösszetettebb parancs talán az, amikor előre kiadjuk az instrukciókat majd jelt adva egyszerre cselekednek az egységeink. Ezen kívül a helyezkedés és a fegyverek váltogatása ad majd lehetőséget a taktikázásra. A harcok azonban még így is könnyen káoszba tudnak fulladni, és ez nem kihívást nyújtott, hanem inkább frusztrációt okoz. Egy kis hiba miatt hamar a feje tetejére állhat minden, mi pedig azt sem tudjuk, mit üvöltsünk hirtelen a mikrofonba. Ezt kiküszöbölendő jó lett volna, ha lehetőséget adnak a fejlesztők a játék megállítására, hogy nyugodtan adhassuk ki a parancsokat. Ennek ellenére azért meg kell hagyni, hogy nagyon hangulatos tud lenni, ahogy a parancsokat osztogatjuk és emiatt valahogy a sci-fi hangulat is jobban ránk telepszik.

Ilyen játékok esetében sarkalatos pont, hogy mennyire működik jól a hangfelismerés. A menüben külön akcentusokat is be lehet állítani, de a tapasztalataim szerint nem volt gond ezzel. Azzal azonban már annál inkább, hogy a játék állandóan túl halknak érezte a hangom. Az elején pedig elegánsan figyelmeztet egy felirat, hogy ne üvöltsünk a mikrofonba, sajnos azonban sokszor nincs más lehetőség, és kiabálni kell. Hiába állítgattam a menüben az érzékenységet, hiába erősítettem fel a mikrofont a Windowsban, a játék így is néha megmakacsolta magát. A fórumokat böngészve másoknál is jelentkezett a probléma, így nagy eséllyel érkezni fog rá valamilyen tapasz. A fejlesztők egyébként lehetőséget biztosítottak az ortodox irányításra is, így egérrel és billentyűzettel (a bátrabbaknak kontrollerrel) is neki lehet vágni a There Came an Echónak. Ekkor azonban a taktikai lehetőségek hiánya még jobban kiütközik, így nem ajánlom a klasszikus irányítást. Emellett bármennyire is egy RTS-ről beszélünk, egységeink egérrel való menedzselése nagyon körülményes, kissé olyan, mintha a fejlesztők ezzel is a hangvezérlés felé terelnének.

Fentebb már megemlékeztem arról, hogy a játék tálalásával nincs probléma. A zenék nagyon hangulatosak, nagyban hozzájárulnak a hangulat megteremtéséhez. A grafika nem látványos, de nagyon stílusos: a tárgyak és a karakterek 3D-sek, de a textúrák kézzel festettek, ezzel pedig egészen egyedi látványt kapunk. A szinkronszínészekre szintén nem lehet panasz, mindannyian kellő beleéléssel dolgoztak és passzolnak az adott karakterhez.

A There Came an Echo a a fejlesztők lehetőségeihez képest remekül sikerült, de sajnos vannak hibái, melyek felett nem lehet szemet hunyni. A technikai problémákat természetesen ki lehet javítani a később patchekben, azonban a játékmechanikába már nem igazán fognak belenyúlni a fejlesztők. Épp ezért inkább csak a kíváncsi és türelmesebb játékosoknak tudom ajánlani a There Came an Echót, mivel a harcok hektikussága próbára teszi az ember idegeit. Az is bebizonyosodott újra, hogy a hangvezérlés nagyon jó ötlet, de sajnos ahhoz, hogy működőképes és élvezetes maradjon, az egész játékot hozzá kell butítani. A There Came an Echo nem rossz játék, de ha az Iridium Studios folytatásban gondolkodik, érdemes lesz átgondolni pár dolgot a koncepción.