A Monster Hunter, vagy a God Eater szörnyvadászós zsánere egy eléggé szűk körű műfaj. Rengeteg akció-, vagy szerepjátékban találkozhatunk hatalmas méretű, félelmetes bossellenfelekkel, de kevés olyan cím van, ami minden sallangot elvetve csak és kizárólag ezek legyőzésére fókuszál. Potenciál márpedig van a dologban, hiszen ahogy azt bármelyik Souls-veterán, vagy MMORPG-játékos aláírhatja: kevés jobb érzés van annál, mint amikor sok próbálkozás után végre győzedelmeskedsz a hatalmas erejű ellenfeled felett. A piaci rés tehát létezik, pláne a free-to-play játékok terén - ide próbál befurakodni a Phoenix Labs fejlesztése, a Dauntless is.
Habár korábban nem hallhattunk a Phoenix Labs független társaságáról, ez távolról sem jelenti azt, hogy a kanadai stúdió tagjai újoncok lennének az iparban. A csapat magját olyan fejlesztők alkotják, akik korábban a Riot Games, a Blizzard, a BioWare, vagy éppen a Capcom zászlaja alatt dolgoztak. Ez az összeállítás pedig látványosan megmutatkozik a Dauntlessen is, hiszen egy könnyen hozzáférhető, online kooperációra épülő, komoly kihívást nyújtó címről van szó, ami szinte teljesen leegyszerűsíti a Monster Hunter által kikövezett utat, de mégis megragadja annak legfőbb esszenciáját. A legfontosabb elem itt a pillanatról pillanatra történő játékmenet élménye - ezen a fronton pedig a Dauntless nem okoz csalódást. Fussunk is át az alapokon, s kezdjük a történettel!
Az emberiség a kihalás szélén áll. A világot széthasító kataklizma után a kontinensekből nem maradt más, csupán az éterben lebegő apró szigetek csoportja. A túlélők egyetlen mentsvára Ramsgate kikötővárosa, a bátor Slayerek hazája. Ezek a harcosok csapatokba verődve járják a vidéket, hogy leszámoljanak az emberiséget fenyegető hatalmas szörnyetegekkel, a Behemótokkal. Ebben a science-fantasy világban pedig nincsenek is erre jobb eszközök, mint az éter energiájával felturbózott fegyverek.
Miután elkészítettük a karakterünket, hamar ráeszmélhetünk, hogy a Dauntlessben nincsenek klasszikus értelemben vett kasztok. Játékstílusunkat ehelyett a választott fegyverünk határozza majd meg. A kalapács és a fejsze lassú, kimért csapásokkal kongatja meg az ellenfél fejét, a dárda, vagy a láncokon pörgetett penge ezzel szemben gyors, hatékony nagyobb távból is, de sebzésük kevésbé halálos. Valahol a két csoport között helyezkedik el a kard, amely kellő mozgékonyságot és erőt kölcsönöz. Az arzenál legfrissebb üdvöskéje pedig a páros pisztoly, amely értelemszerűen a távolsági opció a kevésbé modern eszközök között.
Minden említett fegyver saját mozdulatsorral, saját kombókkal rendelkezik, amelyeket megismerve és begyakorolva mi diktálhatjuk majd a harc menetét. Az éterrel átitatott eszközök emellett egy-egy extra különleges képességgel is rendelkeznek, így dárdánkból energiacsóvát lőhetünk, kardsuhintásaink után lökéshullámok keletkeznek, hatalmas kalapácsunkat pedig akár sörétesként is használhatjuk - fontos ugyebár a leleményesség, ha masszív bestiákra vadászik az ember. Az esztelen csépelés ritkán vezet majd győzelemhez, hiszen ellenfeleink jóval szívósabbak nálunk, s tartogatnak jó néhány olyan mozdulatot, amivel könnyen két vállra fektethetik a Slayereket. A jó megközelítés tehát az, ha kimérten, minden mozdulatunkat átgondolva harcolunk, közben pedig készen állunk arra, hogy bármely pillanatban elvetődjünk a felénk suhanó karmok elől.
Két vadászat között persze szabadon lecserélhetjük a fegyverünket, illetve a páncélzatunkat, hiszen közel sem mindegy, hogy milyen felszereléssel indulunk az adott ellenfél után. A Behemótok közt ugyanis nincs két egyforma, ha sikeresek akarunk lenni, akkor pedig fel kell készülnünk az előttünk álló kihívásra. A gyors mozgású Embermane tűzzel pörköl majd alánk, így célszerű olyan hacukát felhúznunk, ami bírja a hőséget, s biztosan könnyebb dolgunk lesz egy fürge fegyverrel, aminek a támadásai fagyos sebzést okoznak. Érdemes számba venni harci eszközünk típusát abból a szempontból is, hogy miféle sebet ejtenek majd a bestián. A dinószerű Pangar farokcsapása halálosnak bizonyul? Csapjuk le fejszével! A szárnyakon suhanó Skraev túl fürgén mozog? Csípjük el egy jól célzott lövéssel!
A sikeres misszió után aztán visszatérhetünk Ramsgate városába, ahol számos árus és kovács vár majd ránk. Itt gyarapíthatjuk és fejleszthetjük eszköztárunkat a bevetés során megszerzett alapanyagok segítségével. Az elejtett bestiák tetemei sosem vesznek kárba, hiszen a tüskékből, páncéllemezekből, és egyéb testrészekből vadiúj fegyvereket és ruházatot készíthetünk, illetve erősíthetjük a már meglévő darabjainkat is. A hagyományos szintrendszer itt nem befolyásolja a hatékonyságunkat harc közben - a felturbózott eszközeink révén leszünk majd megállíthatatlanok. Az ide vezető út azonban hosszú, rögös és grindolással teli, de ugyanakkor ez adja a játék hosszú távú vonzerejét is. A szörnyek ismételt levadászásával pedig nem csak a felszerelésünk lesz keményebb - ellenfeleink mozdulatait kiismerve mi is jóval magabiztosabbá válunk majd az egyre komplexebb bossharcok alatt.
Ritka lesz egyébként, ha támogatás nélkül indulunk csatába - hacsak nem döntünk így szándékosan -, hiszen a Dauntless alapvetően egy négyfős kooperatív játék. A többféle fegyverrel érkező Slayerek közös akciója remek csapatmunkára ad lehetőséget, így megsegíthetjük, feléleszthetjük egymást, vagy közösen dolgozhatunk a szörnyek páncélzatán ütött gyenge pontokon. A bulit pedig azt tetézi, hogy teljes az átjárás a platformok között. Gond nélkül harcolhatnak együtt a PC-s, Xbox One-os és PlayStation 4-es játékosok, ha pedig többféle gép is van otthon, akkor egyetlen profillal játszhatunk rajtuk, akár felváltva.
Én a játékidőm legnagyobb részét PC-n töltöttem, de jó néhány órát kísérleteztem a PlayStation 4-es változattal is. Konzolon is kellemes látványt nyújt ez a stilizált, rajzfilmszerű látványvilág, viszont a játék teljesítménye itt bőven hagy kívánnivalót maga után. Hagyományos PS4-en, egy mozgalmasabb harc során simán leesik az alapból 30-as framerate 20 fps környékére, esetleg ez alá is, a beszámolókat olvasva pedig a helyzet nem jobb a Pro rendszeren sem. Nagyjából egy évvel ezelőtt, a nyílt bétateszt elrajtolásakor hasonlóan botrányos volt a helyzet PC-n is, mára azonban egy gyengébb középkategóriás számítógép is vígan megbirkózik vele. Van tehát remény, hogy a Phoenix Labs komolyan ráfekszik majd a konzolos változat optimalizálására - a megjelenést követő frissítések már így is javítottak a helyzeten.
A free-to-play játékok során mindig érdemes szót ejteni az üzleti modellről, hiszen jó néhány cím esetében akár több tíz óra is eltelhet, amíg eljutunk arra a pontra, ahol a kardnál élesebb fegyver lesz a bankkártya. A Dauntless esetében ez szerencsére egyáltalán nem jellemző, hiszen a mikrotranzakciók útján megszerzett cuccok többnyire csupán kozmetikai jellegűek, leszámítva néhány fegyver-, vagy páncélbónuszt, illetve elhasználható bájitalt. Érdemes megemlíteni azonban, hogy ezeket megszerezhetjük anélkül is, hogy egy forintot is letennénk az asztalra. A játékban egyébként megtalálható egy úgynevezett Hunt Pass is, ami gyakorlatilag egy az egyben átemelte a Fortnite jellegzetes rendszerét. Ennek ingyenes változatával is sok újdonsághoz hozzájuthatunk, de az igazán vagány, látványos dolgokat a prémiumcsomag rejti.
A Dauntless időzítése egyszerűen tökéletes volt. Egy olyan pillanatban jelent meg a Monster Hunter World hátszelében a free-to-play játékok piacán, amikor a platformok közötti falak bomlófélben vannak. Az Epic Games a Fortnite-tal bebizonyította, hogy egy ingyenesen hozzáférhető és így is hátrányok nélkül élvezhető játék is lehet hatalmas anyagi siker, ez a formula pedig a Phoenix Labs fejlesztésénél is működőképesnek tűnik. Ha a vancouveri csapat nem hagyja magára a projektet és rendszeresen bővítgetik majd azt, akkor a Dauntless még sok-sok évig az egyik legvonzóbb játék lehet azok számára, akik kötöttségek nélkül szeretnének belevágni az online vadászatba.
A Dauntless PC-n, Xbox One-on és PlayStation 4-en jelent meg. Mi a PC-s és a PS4-es verziót próbáltuk ki.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.