Frostpunk: The Last Autumn teszt

Pár hónap híján két évvel az alapjáték megjelenése után érkezett DLC az utóbbi évek egyik legötletesebb városépítős játékához a Frostpunkhoz. A történet ezúttal az előzményeket, azaz közvetlenül a jégkorszak előtti utolsó ősz eseményeit meséli el.

A 2018-as Frostpunk kiválóan mixelte össze a városépítős játékok műfaját a történet-orientált címekből ismerős döntési lehetőségekkel. A már alapból is érdekes cselekmény állandóan választási lehetőségek elé állította a játékost, döntéseink pedig nem csak a történet alakulására, de a játékmenetre is komoly hatással voltak. A fagyos világvégét ráadásul nyakon öntötték egy kis steampunkkal, így hangulat szempontjából is az év egyik legemlékezetesebb megjelenése volt az 11 bit studios fejlesztése. Meglepően hosszú idő után, közel két évvel az alapjáték megjelenése után érkezett meg az első komolyabb DLC a Frostpunkhoz, mely a nagy jégkorszak közvetlen előzményeit, azaz az utolsó ősz történéseit meséli el.

 

A történet valamivel a jégkorszak bekövetkezése előtt veszi kezdetét, a birodalomtól pedig azt a feladatot kapjuk, hogy építsük meg azon generátorok egyikét, amely majd a későbbiek folyamán a megvédi a lakosságot a hidegtől. A munkát természetesen teljesen titokban, egy elszigetelt helyen kell elvégezni, a katasztrófa közeledése miatt pedig rohamtempóban, szűkös időkorláttal kell dolgozni.

A cselekményből már kiderülhet, hogy a The Last Autumnban elsősorban az idő lesz a legnagyobb ellenségünk, és bizony tényleg csak az alapjáték kiismerése után érdemes nekikezdeni. A fejlesztők a tesztváltozathoz mellékelt szövegben jelezték, hogy nem szégyen könnyű fokozaton nekivágni a kalandnak, és tényleg nem vicceltek. Az új történet szál már gyakorlott frostpunkosként kezeli a játékost, így nem vesződik az alapok megismertetésével, és azonnal elvárja azok ismeretét - egyértelműen nem az újoncoknak készült hát a kiegészítő.

Nem igazán van idő nézelődésre, szinte azonnal érdemes nekikezdeni az alapváros felhúzásának, utána pedig célirányosan a generátor megépítésének. A hatalmas gépszörnyeteg megalkotása több, egyre nehezedő szakaszban zajlik, és minden esetben határidőre dolgozunk. Előbb mindig az adott alkatrész legyártását kell összehoznunk, amelyhez természetesen különböző nyersanyagokra van szükség. Ezután pedig következik a beszerelés, amelyhez általában rengeteg dolgozóra van szükség.. Bár a túlélés egy ideig itt másodlagos feladat, munkásaink visszajelzéseit és problémáit nem érdemes félvállról venni, mert azt később szívhatjuk meg. Az alapjátékhoz hasonlóan egy pillanatig sem fogunk unatkozni, mert ha nem építkezünk, akkor valamilyen fontos helyzetben kell döntést hoznunk.

Hamar kiderül majd, hogy a bőséges nyersanyagmennyiség ellenére a generátor megépítése nem éppen veszélytelen feladat, így bizony meggyűlik majd a bajunk az elégedetlenkedő munkásokkal. A szűkös határidők megszegésével azonban gyorsan eltávolítanak feletteseink, ami természetesen a játék végét jelenti, így muszáj lesz majd belemenni a konfliktusokba, hogy valahogy munkára bírjuk dolgozókat. Az alapjátékhoz hasonlóan itt is különféle törvényeket hozhatunk a problémák megoldására. Vannak visszatérő elemek is a szabályrendszerben, de két teljesen új, kifejezetten a DLC-re szabott „képességfa” is bevezetésre került. Mivel ezek között egy bizonyos ponton választani kell, a kiegészítőben akár két végigjátszás is benne van.

Én személy szerint egy rendőrállam kiépítésével és fenntartásával vettem elejét a sztrájkoknak, majd a későbbiekben már az otthonról utaztatott rabokkal is tudtam pótolni az elégedetlenkedő munkásokat. Újdonság a DLC-ben, hogy ezúttal a még működő birodalom segítségét is igénybe vehetjük, így például rendszeresen kérhetünk nyersanyagot, munkásokat vagy – a megfelelő törvények beiktatásával – akár rabokat is otthonról.

Bár a játékmenetben nem történtek hatalmas változások, a csomag mégis elég újdonságot nyújt,  és a történet végig fenntartja a figyelmet. Egyrészt már az alapjáték sztorija is érdekes volt, a fejlesztők pedig remek érzékkel bővítették az univerzumot. Az expedíciók kiküldésével újabb és újabb részleteket ismerhetünk meg a főszereplő generátorokról, de nem nehéz egyébként a játék története és a valós klímaváltozás között párhuzamot vonni, amire néhány apró utalással vagy geggel a fejlesztők is ráerősítettek. A kedvencem az volt, amikor a munkások megkérdezik a játékost, hogy mit gondol róla, van-e valós alapja annak, hogy közeledik a jégkorszak, mi pedig lehűthetjük a kedélyeket, hogy azt mondjuk, csak áltudományos baromság az egész…

A legnagyobb hiba az alapjátékhoz hasonlóan, hogy a cselekmény fontossága miatt csak elsőre érhetnek minket meglepetések a végigjátszás során. A két eltérő törvényrendszer ellenére második nekifutásra veszít a varázsából a játék, hiszen a nagyobb események megjósolhatóvá válnak, így pedig fel tudunk rájuk készülni. A kiszolgáltatottság érzése eltűnik, így jobban szembeötlik, mennyire monoton is tud lenni az építkezés.

A The Last Autumn kiváló kiegészítője a remek alapjátéknak, így mindenképpen ajánlom a beszerzését a rajongóknak. Az új történet nagyon tetszett, valamint a játékmenet is változatlanul szórakoztató, még ha komolyabb változtatások nem is történtek. Ennek ellenére a 18 eurós árat egy picit túlzónak gondolom, ugyanis nehezebb fokozatokon is pár óra alatt teljesíthető a DLC, és ahogy írtam, másodszorra már határozottan veszít a varázsából. A Season Pass ezúttal mindenképpen jobb vételnek tűnik, ugyanis a kisebb kiegészítők és a The Last Autumn mellett, az eddig még csak címmel ellátott következő DLC is helyet kap majd benne.

A Frostpunk: The Last Autumn egyelőre kizárólag PC-re jelent meg, a futtatásához szükséges az alapjáték is.

1 komment - szólj hozzá!