Maid of Sker teszt

A korábban főként FMV-játékokkal foglalkozó Wales Interactive a Don’t Knock Twice csapatával és a SOMA írójával készített közös produkciója a Sker kastélyt övező legendákat dolgozza fel egy új megközelítésből, melyben ezúttal különösen nagy szerepet kap a zene, és azon belül is a 17-18. századi walesi folklór. Az eredeti legenda gyökerei több száz évre nyúlnak vissza, főszereplője pedig a földbirtokos Williams család legfiatalabb lánya, Elisabeth, akit az apja Csipkerózsika-szerűen a kastély falai közé zár, hogy meghiúsítsa a lány és a földönfutó művész, Thomas Evans plátói kapcsolatát. Az apa egy jobb partihoz próbálja kényszeríteni a lányt, akinek viszont a szerelmétől elzárva végül megszakad a szíve.

A sztori misztikus és egyben rémisztő fordulatát az a szóbeszéd adja, hogy a lányt a temetése után évekkel később is látni vélték az ódon kastély ablakaiban. A játék azonban még egyet csavar a történeten. A 1800-as évek végén a vidéken az a törvény élt, hogy hajótörés esetén, ha a roncsokat a partra veti a tenger, akkor az adott partszakasz tulajdonosa jogot formálhat az oda sodort rakományra. A Williams család pedig úgy döntött, hogy a folyamatot meggyorsítva szándékosan vezeti zátonyra az arra tévedt kereskedőhajókat a hatalmas zsákmány reményében.

Sőt, a nyomozós vonallal nem áll meg a sor, az eredeti legendát emellett még egy olyan zenei vonulattal is kibővítették, mely szerint a ház személyzetét megszálló sötétséget csak a rézhengerek összegyűjtésével megalkotható nagy harmónium győzheti le. De még mielőtt konkrétabb spoilerekbe bocsátkoznánk, a történeti részt illetően elegendő annyit megjegyezni, hogy világmegváltó narratívára ugyan nem érdemes számítani, ám azért csalódottságra garantáltan nem lesz okunk e téren.

A játék technológiai oldalát illetően már kissé árnyaltabb a kép. Noha a Maid of Sker során felcsendülő zenék és énekek tényleg páratlan atmoszférát kölcsönöznek az alkotásnak, a lépteink nesze, lihegésünk és az atmoszférikus hangok viszont eléggé fapadosak, meglehetősen távol állnak például a The Suicide of Rachel Foster ódon szállodájának nyekergéssel és recsegéssel teli, mesteri hangzásvilágától. A Sker Hotel vidékét azonban nem csak a zenék miatt érdemes felkeresni, hanem a remek látvány miatt is.

Igaz, a nyers grafika önmagában nem túl acélos, a textúrák rendszerint eléggé alacsony felbontásúak, a legtöbb effekt pedig már idejétmúlt, viszont az összkép mégis kellemes. Ennek legfőbb oka a páratlan dizájnban rejlik; a kastély impozáns látványterve mellett a belső terek is egészen részletgazdagok, a vonatos felvezetés, illetve az éjjeli temetős és kriptás kalandok pedig még a sokszínűségről is remekül gondoskodnak. Mindehhez pedig egy félresikerült ünnepi rendezvény hátrahagyott, széttépázott és az enyészet martalékává váló díszletei tökéletesen passzolnak, úgyhogy az egyedi világban élmény már maga a puszta barangolás is.

A gond csak az, hogy ezzel ki is merült a Maid of Sker által nyújtott játékélmény. A fejlesztők ugyanis nem elégedtek meg egy átlagon felüli sétaszimulátor megalkotásával, ehelyett teleszemetelték a játékot olyan felesleges játékmeneti elemekkel, melyek a középszerűségbe taszították az ígéretes alapokat. A sétaszimulátorból megpróbáltak lopakodásra épülő horrorjátékot varázsolni, melynek legkreatívabb mozzanata az, hogy a szinte teljesen vak, ám annál élesebb hallású ellenfelek közelében kezünket a szájunkra tapasztva kell visszafogni a légzésünket, nehogy valaki megneszelje a jelenlétünket.

Hát igen, ez pontosan annyira izgalmas, mint amennyire első hallásra annak tűnik. Hogy őszinte legyek, az Among the Sleep kisbabás horrorjátékában az a mechanizmus, hogy a szörnyek láttán el kell takarni a szemünket a kezünkkel, sokkal több lehetőséget és izgalmat rejtett magában. Ráadásul néhány további műfajidegen részlettel még tovább rontottak a helyzeten.

A pályákon eléggé ritkán találhatunk egy-egy fonográfot, melyek segítségével menthetünk. Ha az ellenség elkapna bennünket, akkor ezen a ponton éledhetünk újjá. Viszont a modern lopakodós horrorjátékokba vagy sétaszimulátorokba okkal szoktak automatikus mentést tenni a fejlesztők. A Maid of Skerben az átvezetők, vagy egy-egy puzzle megoldása után nincs azonnali mentés, így ha elbukunk, akkor rengeteg dolgot újból ismételhetünk.

Ez egy ilyen horrorjáték esetében teljes mértékben képes elrontani a félelmetes atmoszférát; míg az első alkalommal óvatosan, a lélegzetünket visszafojtva próbálunk navigálni a zsákfejű rosszfiúk közt, addig a második és sokadik újraéledésnél már észrevesszük, hogy mennyire ostoba az AI, és utána már bátran átrohanhatunk az orruk előtt. Ezt a problémát egyébként mintha a fejlesztők is érzékelték volna, ám ahelyett, hogy megpróbálták volna újból átgondolni a szabályrendszert, nemes egyszerűséggel csak telepakolták a játékot jumpscare-jelenetekkel, hogy azért néhanapján legyen mitől megijedni.

De talán még ennél is nagyobb probléma a rengeteg időrabló részlet. A játék hemzseg az olyan scriptelt animációktól, melyek gyakran ismétlődnek, és mindig végig kell őket várnunk, valahányszor csak interakcióba lépünk egy-egy utunkba került mozdítható akadállyal. Az elektromos panelekkel kinyitható kapuk köré épített ismétlődő fejtörők sem túl eredetiek, ha pedig a mentési rendszer miatt véletlenül meg kell őket ismételnünk, akkor egyenesen idegőrlők.

Összességében a Maid of Skerben sokkal több lehetőség rejlik, mint amit a fejlesztők kipréseltek belőle. Ha a félresikerült AI-val megáldott ellenségeket és az unalmasabb puzzle-k kihagyásával maradtak volna egy kétórás sétaszimulátor koncepciójánál, akkor a 9 pont környéke sem lett volna kizárva az értékelés során. Egy egyedi színfolt lett volna a videojátékos palettán, melynek minden perce élmény azok számára, akik vevők a műfajra. Ehelyett a fejlesztők görcsösen ragaszkodtak a pár órával hosszabb játékidőhöz, amit csak unalmas „helykitöltőkkel” értek el, illetve nem mondtak le a horrorjátékos sajátosságokról sem. Így viszont a felelőtlenül összegereblyézett mechanizmusok csak elvettek a játék érdemeiből.

Ezt egyébként jól szemlélteti az, hogy a játék elindításakor van lehetőség ellenségek nélkül is elindítani a kalandot, ám a puszta hiányuktól nem válnak egy csapásra semmissé a problémák, végig érezni lehet, hogy valami nem klappol, és csak még üresebb lesz tőle minden. Ennek ellenére nem érdemes teljes mértékben leírni a játékot; a walesi folklór és a remekbe szabott dizájn remekül be tudja rántani a játékost a Sker Hotel világába, az unalmasabb részeken pedig talán átlendíthet az olykor egészen izgalmas történet, melyet a megjelenés pillanatától élvezhetünk magyar felirattal is.

A Maid of Sker jelenleg PC-n, Xbox One-on és PlayStation 4-en érhető el, de előreláthatólag az ősz során Nintendo Switchre is ellátogat majd. A teszt a PC-s verzió alapján készült.