Broken Pieces teszt

Ahogy az a fentiekből kitűnik, az összesen öt fejlesztő által megálmodott Broken Pieces egész erősen indít, ráadásul a sztorinak nemcsak az eleje fog minket odaszögezni a monitorok elé, hiszen ahogy haladunk előre, úgy tudunk majd meg egyre többet erről a meglehetősen furcsa és idősíkokon túli eseményről. Főhősnőnk ugyanis akaratán kívül átkerül egy másik dimenzióba, ahol bár a környezet ismerős lesz számára, hiszen Saint-Exil utcáit úgy ismeri, mint a tenyerét, azonban minden más megváltozik. Először úgy tűnhet, hogy teljesen egyedül ragadtunk ebben az üres világban, de később összefuthatunk majd pár borzalmas szörnyeteggel is, hogy onnantól kezdve ne csak a visszajutás miatt aggódjunk, hanem az életünkért is.

Mivel a játék egy kalandelemekkel jócskán megpakolt túlélőhorror, így aztán nem meglepő, hogy a játékidő jelentős hányadában harcolni fogunk, ami sajnos kétségkívül a Broken Pieces leggyengébb pontja. Ugyan a pisztolyunkkal történő célzás automatikus, és akár ki is térhetünk az ellenfelek elől, sőt, az amulettünket használva el is lökhetjük őket magunktól, ez mind annyira körülményes és nehézkes, hogy idővel már a hátunk közepére fogjuk kívánni az egészet. A csaták közben mozogni nem lehet, egyetlen mozdulatunk a vetődés, ami rosszabb esetben vagy egyáltalán nem megy végbe a gomb püffölése közben, vagy jobb esetben igen, de akkor többször, így andalogva bele a szörnyetegek kellemetlen ölelésébe. Ja igen, és ha valaki abban bízik, hogy majd Resident Evil módjára elfut a förmedvények között, azt ki kell, hogy ábrándítsam, mivel az összecsapások alkalmával az adott területet lezárja a program, amit csak akkor old fel, ha mindenkivel végeztünk, esetleg meghaltunk.

A harcrendszer tehát nem igazán felhasználóbarát, de az első pár óra szenvedését követően azért bele lehet rázódni, ha pedig ez végre megtörténik, akkor kinyílik a játék, és hihetetlenül gyorsan beszippant a hangulat. A francia helyszín felfedezése igazi élmény, rengeteg titok és ötletes feladvány vár arra, hogy megtaláljuk, illetve megoldjuk őket, amikért vagy extra utánpótlás, vagy a történetet és a világot tovább mélyítő infómorzsák lesznek a jutalmaink. Előbbinél rendszerint töltényeket találhatunk, amik bár jobb minőségűek az alapból használtnál, cserébe limitált darabszámban állnak rendelkezésünkre (a gyengébbek sosem fogynak el), utóbbinál pedig feljegyzéseket olvashatunk, esetleg kazettákat hallgathatunk. Ezt a nálunk lévő walkman segítségével tehetjük meg, így szerezve tudomást további titkokról, bizonyos széfek kódjáról, de akár zenét is hallgathatunk rajta, miközben igyekszünk életben maradni.

Kényelmes megoldás, hogy a walkman használata játék közben is működik, azaz bátran kiléphetünk a menüből, és haladhatunk tovább, miközben a kazetta tartalma tovább duruzsol a fülünkben. Mondjuk kicsit idegesítő, hogy a szöveget minduntalan megszakítják a főhősnőnk gondolatai, illetve cselekedetei, amiket gyakorta kommentál, cserébe amint végez a kiadott feladattal, a hanganyag ott folytatódik, ahol korábban abbamaradt. Kicsit szokni kell ezt a megoldást, mivel könnyedén megzavarodhatunk a fontosabb, egybefüggő szövegek közé ékelődő töltelékszavaktól, de az alapból elérhető magyar nyelvnek hála jóval könnyebb lesz újra felkapni a fonalat. Ami még kissé furcsa volt számomra, hogy a kazetták sok esetben tartalmaznak fontos, a történet szempontjából kihagyhatatlan információkat, de ennek ellenére Elise mégsem játssza le automatikusan őket, így bizonyos időközönként ajánlott benézni a menübe, hátha szert tettünk pár vadiúj kazira.

Ezek miatt az extrák miatt tehát igencsak ajánlott a városka felfedezése, a kerülőutak megnyitása, valamint a kezdetekben elzárt területek megnyitása, de emellett más haszna is lesz az alapos feltérképezésnek. A játékban hangsúlyos szerepet kapott az idő, ugyanis bármit teszünk, bárhová utazunk, az óra sosem áll meg, ha pedig beköszönt az éjszaka, akkor a korábbinál sokkal gyakrabban futhatunk majd bele ellenségekbe, akik ilyenkor jóval erősebb formájukban rémisztgetnek minket. Ilyenkor, főleg a játék elején, érdemes visszavonulót fújni, megpihenni az otthonunkban, hogy aztán másnap újult erővel és feltöltődött élettel folytassuk a kalandot. Ez azonban nem az egyetlen olyan elem, amire kihat az idő múlása, vannak ugyanis olyan események, amik csak egy bizonyos időszakban érhetőek el, így sarkallva minket a tökéletes pillanat megtalálására. Ilyenkor érdemes használni egy padot, ahol ledőlve, kissé elmerengve pihenhetünk egy kicsit, miközben előrébb tekerhetjük az órák állását is.

Ez elsőre ötletesnek tűnik, sajnos azonban néha úgy éreztem, hogy a kelleténél jobban rám van kényszerítve ez az idővel történő machinálás. A kötetlen felfedezést felváltotta az előre tervezés, ami kicsit megölte a korábban remekül működő élményt, mert ahelyett, hogy kedvemre sétálgattam volna a csodaszép utcákon, egy előre elkészített listát igyekeztem kitölteni, lehetőleg még az éjszaka beköszönte előtt. Ha pedig rohanni kell valahova, akkor jönnek ki igazán az apróbb hibák, mint például az irányítása okozta kellemetlenségek. A Broken Pieces ugyanis fix kamerákat használ, már ami a közlekedést illeti, viszont az ezek közötti váltáskor karakterünk gyakran megbokrosodik, össze-vissza forgolódik, és mindig kell majd pár másodperc, mire felfogjuk, hogy merre is van az arccal előre. Szerencsére mivel menekülni úgysem tudunk és harc közben sem mozoghatunk, ezek inkább csak zavaró elemek, mintsem játékmenetet befolyásoló gondok, de így is okozhatnak pár kellemetlen pillanatot, főleg ha rövid időn belül rengeteg kamera között rohanunk keresztül.

Nagyon érződik a Broken Pieces esetében, hogy egy kis csapat első játéka, akiknek voltak jó ötleteik, de a megvalósítás már korántsem lett hibátlan. A harcrendszer körülményes, az irányítást a többféle kameraállás ellenére is szokni kell, ráadásul ha nem figyelünk, akkor simán elmehetünk valami olyan kulcsfontosságú tárgy vagy kazetta mellett, ami nélkül mind a játékban, mind a valóságban órákig meg leszünk lőve. Ettől függetlenül a kis francia falu felfedezését piszkosul élveztem, ahogy magát a történetet is, ezek pedig bőven felfedtetni tudták velem a fentebb említett hiányosságokat, a baráti árcéduláról már nem is beszélve. Nem egy könnyen szerethető darab, de ha rászánjuk a kellő időt, és magunk mögött hagyjuk a felemás megvalósítás okozta gyötrelmeket, akkor egy igencsak kellemes 10 órányi misztikus kalandban lesz részünk, aminek a végén talán nemcsak Elise, hanem mi is nyugovóra térhetünk.

A Broken Pieces szeptember 9-én jelent meg PlayStation 4-re, PlayStation 5-re, Xbox One-ra, Xbox Series X/S-re és PC-re. Mi az utóbbin teszteltük.