Bevallom őszintén, piszkosul unatkoztam azon a délutánon, mikor a City Interactive kiadta a Terrorist Takedown 2 demóját. Egy darab tesztelni való játék nem volt az újévi pangás miatt, így hát kérdezés nélkül kattintottam a letöltést biztosító linkre. Elvégre a játék annyira rossz csak nem lehet, hiszen a FEAR Jupiter EX motorját használja.
Tévedtem. A Terrorist Takedown 2 pocsék lett. Legalább annyira rossz, mint az elődei. Azt hiszem felesleges megvárni a teljes verziót, épp eleget láttunk a demóból, hogy le tudjuk pontozni ezt a förtelmet. Jó értékelést nem fog kapni, de előtte lássuk a tesztet.
A Terrorist Takedown sorozat első része 2004. karácsonyán jelent meg, a Game Rankings szerint átlag 4,8/10 pontot kapott a meghatározóbb játékmagazinoktól. Mi érthető módon nem foglalkoztunk vele, csak úgy, mint a 2005-ös Terrorist Takedown: Paypack-kel és a 2006-os TT: Covert Operations-szel sem. Idén viszont itt a második rész, ami idézem, a következő ajánlással jött kiadójától: „A popular series of action games is back in new shape! […] Outstanding gaming experience is ensured by one of the newest graphic engines - Jupiter EX!" Ennek nem lehet ellenállni – gondoltam naívan, aztán jött a pofára esés.
A játék a szokásos helyzetet eleveníti meg. Egy maréknyi katona egyikeként a Közel-Keleten teljesítünk szolgálatot, harcolva a békéért, megteremtve a demokráciát bla bla bla. A forgatókönyvet mindenki ismeri már, feladatunk átlőni magunkat egy városra való terroristán, majd kiszabadítani az általuk fogva tartott túszokat, és megölni a vezért. A lengyel nyelvű demóban (valószínűleg) az első pályáját próbálhatjuk ki ennek a khm... fantasztikusan izgalmas és ötletes produktumnak.
A rutin kattintások után egy poros faluban találjuk magunkat a senki földjén. Néhány fős csapatunk büszkén feszít a Humvee előtt, parancsnokunk ékes lengyel nyelven kommunikációt kezdeményez, valószínűleg azt mondja, hogy induljunk el, és nyírjunk ki mindenkit, amíg ők hamburgereznek a safehouse teraszán. Így is lett. A csapat magunkra hagy minket, indulhatunk akciózni, feladatunk pedig nem más, mint házról-házra rohangálva kinyírni az elénk ugró símaszkosokat.
A küldetés nem csak könnyűnek látszik, de az is. Az ellenfeleink ugyanis hihetetlenül buták, mi pedig gyakorlatilag golyóállóak vagyunk, úgyhogy a demó úgy 10 perc alatt minden gond nélkül végigtolható. Az ellenségek nem pocsékolják olyan dolgokra az erejüket, mint taktika, vagy fedezékbe vonulás, szerintük az győz, aki tovább bírja a testbe csapódó ólomgolyókat. Azok pedig mi vagyunk. Szerencsére.
A mesterséges intelligencia a breki béka fenekét se éri el, a demó végigjátszása során volt olyan, hogy kiértünk egy térre, és a három járőröző terrorista közül egy sem vett észre, pedig ketten szemben álltak hős katonánkkal. A tűzharcok szánalmasak, az ellenfél másodperces késéssel kezd tüzelni, és pár golyótól térdre roskad, úgyhogy rajtunk kívül gyakorlatilag mindenki halálra van ítélve. A demó küldetése így egy nagy nullával ér fel, se gondolkozni, se taktikázni nem kell benne. Mindig csak előre kell menni, lőni párat, és már kész is. Kihívás nincs, cél nincs, szórakozás nincs.
A grafika legalább annyira nem rossz, bár az sem a fejlesztők érdeme, a Jupiter EX ugyanis licenszelt motor. A Terrorist Takedown 2-ben is megvannak a FEAR-ben látott elhomályosodás és egyéb csili-vili effektek, ám tagadhatatlan, hogy világosban már nem szerepel olyan jól a motor. A Jupiter-t a sötétre találták ki, a lighting megoldásai fantasztikusak, de egy sivatagban képtelen megmutatni erejét. Kár, pedig jó lett volna látni, mennyit fejlődött a FEAR óta. De végezetül nézzük még meg a hangokat. A lengyel szinkronok szórakoztatóak lettek, a helyiek művi agresszivitása viszont borzalmas, csak úgy, mint az angolul károgó terroristák kelet-európai akcentusa.
Nem akarom tovább vesztegetni az időtöket, indítom az uninstall-t. Maradjatok távol ettől a játéktól, hacsak nem az a fétisetek, hogy unalmas, igénytelen és pocsék időtöltéssel pazaroljátok el fiatalságotokat. Felejtsétek el a Terrorist Takedown 2-t, inkább vegyetek le valami kedvencet a polcról, vagy nosztalgiázzatok emulátorokkal, de ezt ki se próbáljátok!
A Terrorist Takedown sorozat első része 2004. karácsonyán jelent meg, a Game Rankings szerint átlag 4,8/10 pontot kapott a meghatározóbb játékmagazinoktól. Mi érthető módon nem foglalkoztunk vele, csak úgy, mint a 2005-ös Terrorist Takedown: Paypack-kel és a 2006-os TT: Covert Operations-szel sem. Idén viszont itt a második rész, ami idézem, a következő ajánlással jött kiadójától: „A popular series of action games is back in new shape! […] Outstanding gaming experience is ensured by one of the newest graphic engines - Jupiter EX!" Ennek nem lehet ellenállni – gondoltam naívan, aztán jött a pofára esés.
A játék a szokásos helyzetet eleveníti meg. Egy maréknyi katona egyikeként a Közel-Keleten teljesítünk szolgálatot, harcolva a békéért, megteremtve a demokráciát bla bla bla. A forgatókönyvet mindenki ismeri már, feladatunk átlőni magunkat egy városra való terroristán, majd kiszabadítani az általuk fogva tartott túszokat, és megölni a vezért. A lengyel nyelvű demóban (valószínűleg) az első pályáját próbálhatjuk ki ennek a khm... fantasztikusan izgalmas és ötletes produktumnak.
A rutin kattintások után egy poros faluban találjuk magunkat a senki földjén. Néhány fős csapatunk büszkén feszít a Humvee előtt, parancsnokunk ékes lengyel nyelven kommunikációt kezdeményez, valószínűleg azt mondja, hogy induljunk el, és nyírjunk ki mindenkit, amíg ők hamburgereznek a safehouse teraszán. Így is lett. A csapat magunkra hagy minket, indulhatunk akciózni, feladatunk pedig nem más, mint házról-házra rohangálva kinyírni az elénk ugró símaszkosokat.
A küldetés nem csak könnyűnek látszik, de az is. Az ellenfeleink ugyanis hihetetlenül buták, mi pedig gyakorlatilag golyóállóak vagyunk, úgyhogy a demó úgy 10 perc alatt minden gond nélkül végigtolható. Az ellenségek nem pocsékolják olyan dolgokra az erejüket, mint taktika, vagy fedezékbe vonulás, szerintük az győz, aki tovább bírja a testbe csapódó ólomgolyókat. Azok pedig mi vagyunk. Szerencsére.
A mesterséges intelligencia a breki béka fenekét se éri el, a demó végigjátszása során volt olyan, hogy kiértünk egy térre, és a három járőröző terrorista közül egy sem vett észre, pedig ketten szemben álltak hős katonánkkal. A tűzharcok szánalmasak, az ellenfél másodperces késéssel kezd tüzelni, és pár golyótól térdre roskad, úgyhogy rajtunk kívül gyakorlatilag mindenki halálra van ítélve. A demó küldetése így egy nagy nullával ér fel, se gondolkozni, se taktikázni nem kell benne. Mindig csak előre kell menni, lőni párat, és már kész is. Kihívás nincs, cél nincs, szórakozás nincs.
A grafika legalább annyira nem rossz, bár az sem a fejlesztők érdeme, a Jupiter EX ugyanis licenszelt motor. A Terrorist Takedown 2-ben is megvannak a FEAR-ben látott elhomályosodás és egyéb csili-vili effektek, ám tagadhatatlan, hogy világosban már nem szerepel olyan jól a motor. A Jupiter-t a sötétre találták ki, a lighting megoldásai fantasztikusak, de egy sivatagban képtelen megmutatni erejét. Kár, pedig jó lett volna látni, mennyit fejlődött a FEAR óta. De végezetül nézzük még meg a hangokat. A lengyel szinkronok szórakoztatóak lettek, a helyiek művi agresszivitása viszont borzalmas, csak úgy, mint az angolul károgó terroristák kelet-európai akcentusa.
Nem akarom tovább vesztegetni az időtöket, indítom az uninstall-t. Maradjatok távol ettől a játéktól, hacsak nem az a fétisetek, hogy unalmas, igénytelen és pocsék időtöltéssel pazaroljátok el fiatalságotokat. Felejtsétek el a Terrorist Takedown 2-t, inkább vegyetek le valami kedvencet a polcról, vagy nosztalgiázzatok emulátorokkal, de ezt ki se próbáljátok!
Talán a lengyel nyelv miatt, de engem elég hamar lelőttek, többször is. Bár nem izgat, hogy végig vigyem a demót. Úgysinsc sok hely a vínyón.
A cikk nagyon jó. Jót mulattam rajta. :)
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.