Alan Wake: The Signal DLC teszt

Az idei év talán egyik legnagyobb talánya, hogy egy olyan hihetetlenül jó játék, mint az Alan Wake, hogyan volt képes ennyire alacsony eladási mutatókat produkálni, aminek egyébként könnyen az lehet a vége, hogy nem is fogják folytatni. Nem értem néha az embereket, de itt most nem is ez a lényeg. Számomra piros betűs nap volt mikor megjelent az első DLC...

Emlékszem, napokon keresztül mentek a beszélgetések szerteszét az országban, mind fórumokon, mind pedig személyesen, hogy tulajdonképpen mi is történt pontosan az Alan Wake végén. Jó hír azoknak, akiket ez még érdekel, hogy az első kiegészítő egészen pontosan ezután játszódik. Kissé rossz a szájízem azonban, mert igaz mesteri módon folytatódnak az események, de akárcsak a LOST esetében, nem sok választ fogunk kapni a kérdéseinkre, sokkal inkább csak újabbak merülnek majd fel.


Ahogyan azt a játék végén láthattuk, Alan bejutott a házba ahol a Sötét jelenség trónolt, és sikerült átírnia a történet végét úgy, hogy az mindenkinek -köztük a szerelmének is- jó legyen, csak éppenséggel neki nem. Ott maradt ebben a rémálomszerű, félig valóság, félig álomvilágban, ahol bármi megtörténhet, ahol nincsenek biztos alapok, szinte semmibe sem kapaszkodhat. Az út egyértelműen az őrület felé vezet, és nem igazán látni semmi esélyt arra, hogy visszakerüljön a valóságba.


Valahogy minden olyan ismerősnek tűnik, olyan, mintha ezek a dolgok már megtörténtek volna vele, de mégis elmosódni látszanak a történések. Ekkor meghall egy hangot; Thomas Zane beszél hozzá, aki arra kéri, kövesse a jeleket, amiket küld neki, más különben az őrület vár rá. Mindenhonnan takenek támadnak főhősünkre, az út rendkívül nehéz és harcokkal telített, de ami a végén várja, arra senki sem számított.


A Signal DLC olyan, mint egy hatalmas adrenalin löket, olyan, mint egy iszonyatos rémálom. Rengeteg a harc benne, és nem kicsit tud frusztráló lenni. Akadnak természetesen gyűjtögetnivalók is, ébresztőórák és karton standyk formájában, de ember legyen a talpán, aki elsőre megtalálja mindent ebben az őrületes, túlélésért vívott harcban. Lesznek acsik is bőven, köztük egy olyan, ami például arra kényszerít minket, hogy egyszer se halálozzunk el. Úgy gondolom, hogy kissé felturbózták az alapverzió egyébként kellemesen melankolikus és „lassú víz partot mos” játékmenetét, ami nem feltétlenül fog mindenkinek tetszeni.


De aggodalomra semmi ok, mert az első kiegészítő nagyon jó és élvezetes, csak ugyebár hűen tükrözi, milyen is az a világ ahol szegény Alan ragadt. Kíváncsian várom a következőt (The Writer), ami már elvileg az előzményekről fog szólni, és jóval nyugodtabb élményekre számíthatunk majd a megjelenésekor.

 

40 komment - szólj hozzá!