FIFA 14 teszt

Hihetetlen: tavaly toporzékolva írtam meg, hogy Mesut Özil elhagyta a virtuális Real Madridomat, erre tessék! Idén nem eligazol? Szóval csak óvatosan, Gamekapocs makes impact.

Beszéljünk inkább valami másról: menthetetlenül elérkeztünk a konzolok generációváltásához. Ahogy a Madden NFL 25 kapcsán már elsírtam, alapvetően ezzel nincs semmi baj, viszont azt bárki aláírhatja: amennyit ad, annyit el is vesz ez a ciklikusság. Mert hiába jönnek ígéretesebbnél-ígéretesebb címek az új platformokra, valahonnan hiányozni fog az ezekre fordított energia, és hát vannak kiadók, amik nem törik össze magukat, hogy ezt pótolják. Épp ezért álltam fel vegyes érzelmekkel az idei Madden NFL elől, és ugyanez volt a helyzet a FIFA 14 tesztelésénél is: a játék rutinmunka, a szokásosnál is kevesebb pluszt ad hozzá a sorozathoz, de mégis imádom, és még mindig elképesztően szórakoztató.

Mert be kell látni, a FIFA 14 készítésekor elsősorban a marketingesek voltak azok, akik alaposan megizzadtak, hogy a játék egyébként gyorsan összefoglalható újdonságlistáját megnyújtsák, mint a rétestésztát. Valódi labdafizika, labdavédés, csapattárs intelligencia, sprintelő labdavezetés, változó labdavezetési érintések - sorolja a hivatalos holnap, és oké, ezek így tényleg benne vannak a játékban, csak éppen az összes egy alapvető játékmechanikai változtatásnak a része: az EA Sports minden erejével azon volt, hogy némileg lassuljon és ezáltal finomodjon a FIFA játékmenete.

A FIFA és a Pro Evolution Soccer játékmenete közötti alapvető különbség ott rejlik szerintem, hogy utóbbi lényegesen visszafogottabb, kevésbé tempós, ugyanakkor mélyebb játéknak is teret enged, mert a játékosnak tulajdonképpen van ideje arra, hogy megfontoltan haladjon előre. Az EA Sports jól érezhetően ebbe az irányba akart elmozdulni, azonban nagyon helyesen nem adta fel teljesen azt a lendületességet, ami a FIFA-t eddig jellemezte, a PES-ből viszont hiányzik. Mint a mellékelt ábra, a FIFA 14 példája is mutatja: a két dolog nagyon jól működhet együtt, minden csak egyensúlyozás kérdése.

Most, hogy kontextusba helyeztem a dolgokat, érdemes nekifutni újra annak a marketinges listának, játék közben a napnál is világosabban érződik, hogy mindegyik apró változtatás ezt a célt szolgálja végső soron. A folyamatos sprintelés és passzolgatás mellett felértékelődik a labda bűvölése, a cselezés, sőt a játék kifejezetten belekényszerít abba, hogy taktikusan használd a jobb oldali analóg kart. Mert ugye ez önmagában nem újdonság, eddig is minden ilyesmit elő lehetett varázsolni a játékban, most viszont kifejezetten egyszerűvé, ha úgy tetszik, könnyűvé vált a történet - ha egymás után lejátszol egy meccset a FIFA 13-ban és az idei részben, nyilvánvaló lesz a különbség.

Sokkal egyszerűbb irányt változtatni, ide-oda tologatni a labdát, sprintelés közben is hirtelen fordulhatsz, megfelelő ritmusérzékkel úgy lehet előrehaladni, mintha Messi tekeregne végig egy akadálypályán. Persze a labdára oda kell figyelni, mert bár a játékosod az egész testével védi azt - megy a mezráncigálás keményen -, ha az ellenfél jókor lép oda vagy csúszik be, el tudja venni. Mellékzönge, de úgy tapasztaltam, a fentiek miatt picit talán nehezebb védekezni, mint eddig, itt sem árt a türelem, nincs sok értelme felszántani a pályát a becsúszásokkal. A lassabb játékmenetre erősít rá, hogy érzésem szerint nehezebb a labda is, valamint a mesterséges intelligencia is viszonylag jól tartja magát: ritkábban hagy réseket, neked kell feltörnöd a falat.

És így nagyjából ennyi. Mármint akadnak még apróságok, de azok tényleg minimális adalékot képeznek, és csak egy keveset csavarnak a játékmeneten. Azért kiemelendő, hogy a Karrierben bemutatkozik az úgynevezett Globális Felderítő Hálózat, ami révén a fontosabb (értsd: az EA Sports licencei közé beférő) országokba megfigyelőket küldhetünk, hogy különböző (és egyébként kifejezetten aprólékos) paraméterek és utasítások szerint játékosokat keressenek nekünk. Ha megvan a jelöltünk, külön ráállíthatunk egy embert, és ha tetszik, a szerződési ajánlattal is megkereshetjük. Finomodott az Ultimate Team is: a FIFA kártyajátékos módja ugye a játékosok közötti kényes harmónián alapszik, ezt toldotta meg az EA Sports azzal, hogy az egyes játékosok más-más játékstílussal bírhatnak: stílustól függően a játékosok egyes képességei erősebbek lehetnek, jobban passzolhatnak vagy védekezhetnek például. Ez nemcsak mélyebbé és aprólékosabbá teszi az egész rendszert, de rugalmasabb is lesz tőle, apróbb taktikai változtatásokhoz elegendő a játékosok stílusán változtatni, nem kell megbolygatni a teljes csapategyensúlyt. És persze a menü: már a Madden NFL 25-ben is lecserélték a játék főmenüjét, és most a FIFA 14 is megörökölt egy hasonlót - bár kétségtelenül az Xbox dashboardját idézi, az eddigiek alapján ez a legkényelmesebb és átláthatóbb, ráadásul kifejezetten gyors is.

Bár nem változott túl sokat, a FIFA 14 továbbra is baromi szórakoztató. Elképesztően jól hozza vissza a futball és a tévéközvetítések hangulatát, tonnányi klubot és játékost licenceltek a fejlesztők, így a kedvenceid is biztosan benne lesznek. A stadionok felrobbannak a közönség ordításától, és természetesen megint van magyar kommentátor, igaz, túl sok új mondókával ezúttal sem rukkoltak elő Hajdú B.-ék. A tartalmat sem érheti panasz, bár véleményem szerint a karrier és az Ultimate Team garantáltan leköt a következő egy évre, ezeken túl változatos online módokban játszhatsz, visszatér (és érdekesebb szituációkba ejt bele) a Matchday, és a Skill Games sem maradt ki a repertoárból persze.

Ezzel együtt pedig azt is el kell fogadnunk, hogy a korábban sokat szajkózott negatívumokat is sikerült áthozni az idei részbe. A legfontosabb talán az, hogy be kell látni: a FIFA motorja sem lesz már fiatalabb, és bár a játék prezentációja tökéletes lehetne, a grafika, az animációk elképesztően sokat csorbítanak az összképen. A játékosok darabosan mozognak, szögletesen fordulnak, távolról sem hasonlítanak a valódi focistákra. Persze rendben van, itt a generáció vége, PlayStation 4-en és Xbox One-on lesz új motor, de azt gondolom, nem kell, hogy ez engem, Xbox 360-as játékost vigasztaljon. A Pro Evolution Soccer 2014 PS3-on és Xbox 360-on is motort cserélt, nemsokára leteszteljük azt is - kíváncsi leszek a végeredményre!

Érdemes megvenni? Nos, megmondom őszintén, ha apróságnak is tűnik, a játékmenet átszabása remekül működik a gyakorlatban. Bár megvan a FIFA 13, a FIFA 14 után jóval kevésbé tűnik élvezetesnek, így végső soron nem bántam meg, hogy az új részbe is beleástam magam. Azt gondolom, emiatt már érdemes lehet tenni vele egy próbát, mindenesetre az EA Sportsnak jár a dorgálás, amiért ennyi újdonsággal boltokba engedte a játékot.

Mobilon is leteszteltük

Mobilon, konkrétan egy iPhone 5-ön is kipróbáltuk a FIFA 14-et, ami már azért is érdekelt bennünket, mert idén először rajtolt el mobilos FIFA-játék free-to-play modellben. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy néhány alap játékmóddal és a FIFA Ultimate Teammel ingyen játszhatunk (utóbbiba ugyanis vastagon lehet lapátolni a pénzt mikrotranzakciókkal), de a karriermódért például már külön kell fizetnünk. A játék maga erős közepes: tulajdonképpen a FIFA-esszencia valahol mélyen benne van, de ezt alaposan hazavágja az irányítás és a látvány.
Bár a virtuális gombokat senki sem szereti, a FIFA 14 mobilos változatában kénytelenek leszünk ezekkel beérni, mert az érintőkijelzőre kialakított vezérlés konkrétan komolytalan. A grafika borzasztó, a fejlesztők az előző generációs motorhoz nyúltak vissza, de annyira komolyan vették a feladatot, hogy még csak minimálisan sem nyúltak bele: az újrahasznosítást szemlélteti, hogy Sergio Ramos hosszú haját is benne felejtették a játékban, pedig a kolléga már jó néhány éve levágatta a loboncát.


8.4

FIFA 14 teszt értékelés 8.4

Pozitívumok:

  • Érezhetően változott és finomodott a játékmenet
  • Apróbb újítások a karriermódban és a FUT-ban
  • Összességében még mindig nagyon szórakoztató és tartalmas
  • Az új menü remekül sikerült

Negatívumok:

  • A szokásosnál is kevesebb benne az újdonság
  • A grafika felett eljárt az idő
38 komment - szólj hozzá!