Tom Clancy’s The Division előzetes

Pusztító járvány kényszerítette térdre New Yorkot, napok kérdése, és elfogy az élelem, a társadalom összeomlik, kitör a káosz. A Divízió ügynökeit viszont arra képezték ki, hogy akkor is helyt álljanak, mikor mindenki más elbukik…

A malmői Massive Entertainmentről nem sokat hallottunk az elmúlt években, látszólag a stúdiót éppen az szorította a háttérbe, ami a tehetségét is igazolta: hogy az Activision és a Vivendi egyesülése után felvásárolta a Ubisoft. Noha a Massive a Ground Control-játékokkal és a World in Conflicttal is bizonyított, a Ubisoft-éra alatt érezhetően mellékszerep jutott neki, DLC-t fejlesztett az Assassin’s Creed: Revelationshöz, meg multiplayert a Far Cry 3-hoz, de erről kis túlzással csak az tudhatott, aki valami nagyon ijesztő fétis nyomán megszállottan nézegette a srácok Wikipedia-oldalát.

De ezt csak mi láttuk így. Valójában - igaz, a lehető legnagyobb titokban - a Ubisoft Massive az anyacég egyik legnagyobb dobásán dolgozott, egy olyan léptékű projektet kezdett el összerakni, ami volt annyira fontos a Ubisoftnak, hogy kétszáz fősre duzzassza miatta a fejlesztőcsapatot. A Tom Clancy nevével fémjelzett The Division végül a tavalyi E3-on mutatkozott be, és azt is írhatnám, hogy ez volt a 2013-as Watch Dogs: már akkor látszott, hogy az expó meglepetésjátéka nemcsak elképesztően szép, de hemzseg a feature-öktől, és ami még izgalmasabb, hogy minden akciójelenet ellenére elsősorban RPG akar lenni.

Na meg kőkemény társadalomkritika. Gondolj bele: ahogy a világ egyre összetettebbé válik, a társadalmunk úgy lesz egyre törékenyebb is. Túlzottan függünk a technológiától, gyakorlatilag tálcán kínáljuk fel magunkat, és idő kérdése csupán, hogy valaki ezt a sérülékenységet kihasználja, és elvegyen tőlünk mindent. A játék ebből az alaphelyzetből indul ki. Mikor az év legforgalmasabb napján, fekete pénteken felüti a fejét a járvány, napok sem kellenek ahhoz, hogy kiforduljunk magunkból: az élelem és tiszta víz hiánya öt kerek nap alatt felbolygatja a teljes USA-t, emberek halnak meg, a biztonságot szavatoló testületek pedig egytől egyig csődöt mondanak. Használhatatlanná válik a Rainbow osztag, a hadsereg a Ghostokat sem tudja bevetni, és a Splinter Cell-programnak is annyi. A Strategic Homeland Divisiont viszont éppen erre a helyzetre készítették fel: a Division alvó ügynökei évek óta közöttünk élnek, eddig mezei orvosnak, rendőrnek vagy mérnöknek tűntek, valójában azonban arra képezték ki őket, hogy az utolsó pillanatban is kihúzzanak minket a szarból - megmentsenek bennünket a pusztulástól, helyreállítsák a társadalmunkat, még parancsra sincs szükségük, tudják, mi a dolguk. Te is közéjük tartozol majd, a járvány bölcsőjében, New York Cityben vetnek be.

(Lábjegyzet: kezd kissé túlzsúfolt lenni a Tom Clancy-univerzum, ezek szerint a “mindig van egy nagyobb hal” elv alapján biztosan belefutunk egy olyan kormányzati árnyékszervezetbe, aminek a létezéséről még az előző szupertitkos banda sem tudott.)


A The Division koncepciója baromi izgalmas, és elsősorban azért, mert hihetetlenül valóságosnak hat. Bár a játék történéseinek nem valós események képezik az alapját, mégis olyan eseményláncolatról beszélünk, amivel a kormányzatok tényleg számolnak, de hogy fel vannak-e rá készülve, azt nem tudhatjuk. Fontos leszögezni, hogy ez nem posztapokaliptikus cím lesz, itt az apokalipszis kellős közepén, három héttel a járvány kitörése után járunk. Bár esik a hó, a karácsonyi díszek pedig már kint vannak, az ünneplés idén biztosan elmarad. Gyomorba vágó élmény lesz látni a kiüresedett utcákat, miközben valahol a távolban egy recsegő kisrádióból szól a Jingle Bells, amit olykor a fosztogatásra berendezkedett bandák harcának géppuskatüze tör meg. A krízis közepén csak magunkban bízhatunk, a mi feladatunk lesz az, hogy megtaláljuk a káosz okozóit, és apránként helyreállítsuk azt a társadalmat, amiben azelőtt éltünk.

Bár mindez önmagában is elég érdekes lenne egy szerepjátékhoz, a Ubisoft Massive azzal is megbolondította a koncepciót, hogy az online multiplayerre helyezte a hangsúlyt. Bizony, a városban nemcsak a mesterséges intelligencia által irányított karakterekkel futhatsz össze, hanem más játékosokkal is, és ami még fontosabb, hogy a hatékonyság jegyében célszerű lesz a haverokkal együtt nyomulni, mert ők legalább biztosan nem fognak hátba szúrni. MMO? Nos, nem igazán: a fejlesztők ugyan elismerik, hogy a The Division hasonlít az MMORPG-kre, azonban Destiny módra nem hívják annak. Oké, nevezzük mindezt marketinghúzásnak, a lényeg ettől függetlenül az, hogy a játék kizárólag online játszható, nem muszáj viszont multiznunk, a küldetéseket egyedül is teljesíthetjük, és PvP-re is csak akkor kerül sor, ha az erre kijelölt területekre tévedsz.

Azt pedig valószínűleg már kitaláltad, hogy a The Division New Yorkja egy hatalmas, perzisztens játéktér lesz, amit szabadon bejárhatsz, sőt ami még jobb, befolyásolhatsz is a döntéseiddel. A főküldetések ugyan meghatározott területekre terelnek, de egyébként azt csinálsz, amit szeretnél: hajtóvadászatot indíthatsz a környék bandái után, segíthetsz a civileknek, dolgozhatsz a helyreállításon. Érdemes lesz megfontoltan döntened. Lehet, hogy a fogságba esett rendőröket csak nagy nehézségek árán tudod kiszabadítani, de legalább később számíthatsz a segítségükre. Lehet, hogy az úgynevezett “sötét zónák” nehéz terepnek számítanak a városban, de itt lehet a legjobb cuccokra bukkanni; igaz, egy egész csapat kell ahhoz, hogy kijuttassátok a szajrét, viszont utána azt kezdtek vele, amit akartok: felhasználhatjátok őket, új dolgokat készíthettek belőlük, és kereskedelem is lesz természetesen.

Bár az első gameplay felvétel alapján könnyed TPS-nek tűnhet a játék, lövöldözéssel meg fedezékbe bújással, azért ne becsüljük alá. Valóban, a The Divisionben tényleg nem lesz nehéz lőni, de a sikeredet egyáltalán nem az fogja befolyásolni, hogy mennyire célzol jól, hanem az, hogy mennyire vagy jó szerepjátékos. A fejlődés során okosan kell építgetned a karakteredet, ismerned kell a képességeidet, a fegyvereidet és a különböző kütyüidet, és a lehető legokosabban kell alkalmaznod őket. Ez nem valami hülye hibridjáték, masszív RPG, ami megdolgoztat, ugyanakkor pedig megbüntet, ha baromságokat csinálsz. Felesleges keménykedni, néha a lopakodás kifizetődőbb, a játék elején pedig a túlélés kapja a főszerepet. Van három napra elég élelmed, a többit oldd meg magadnak, keress fegyvereket és lőszert. (Ami miatt pedig célszerű lesz az első rendőrállomás felé venni az irányt, mert ott valószínűleg találsz ilyet.)

A karakteredet részletesen testreszabhatod, érdekesség azonban, hogy itt nem lesznek rögzített kasztok, mint más szerepjátékoknál. Úgy fejlődsz, ahogy akarsz, sőt akár menet közben is válthatsz: a The Divisionben gyakori lesz, hogy több előre beállított kombináció közül az adott helyzetnek megfelelően kalibrálod újra magad egy gombnyomással, ami persze akkor is jól jön majd, mikor kooperatívban játszotok, és hirtelen kell szétosztani a szerepeket. Apropó, szerepek! A játékban az a haver is be tud segíteni, aki éppen nem tud a konzol előtt ülni: ő egy tabletről irányíthatja a csapat - egyébként önállóan fejleszthető - drónját, támogathatja a társait és madártávlatból lövöldözhet a rosszarcúakra.

A The Division látvány tekintetében is ízig-vérig next-gen cím lesz, sőt talán ez az eddig a legszebb next-gen játék, amit bemutattak. A Snowdrop Engine fejlesztése körülbelül két évvel hamarabb kezdődött, mint a játéké, az eredményt pedig már láttátok: nem igazán találkoztunk még olyan nyitott világú címmel, ami ennyire részletes és vizuálisan is gazdag lett volna. A fény-árnyék- és részecskeeffektek büntetnek, nemcsak a napszakok változnak, de az időjárás is, a környezet pedig rombolható természetesen. Még jobb, és a beleélést is segíti, hogy menüpontokban történő bogarászás nem szakítja meg a játékot, a high-tech kütyüink saját kijelzővel rendelkeznek, a méretesebb felbontású képeket pedig kiterjesztett valóságban vetíti ki a játék.

A The Divisiont eredetileg PS4-re és Xbox One-ra jelentették be, később viszont a közösség nyomására a PC-s verziót is bemutatták. Mostanában azt pletykálják, hogy a játék csak 2015-ben jelenhet meg, és bár nem tudjuk, hogy ebből mi igaz, magunk sem lepődnénk meg a csúszáson: még mindig nagyon keveset láttunk az anyagból, és sok alapvető részletről nem is hullt le a lepel. Hogyan adódnak össze a játékosok egyéni döntései a „közös” New Yorkban? Hogyan lehet majd klánokba tömörülni? Kik lesznek velünk és ellenünk? Rengeteg a kérdés, de ami már most biztos, hogy a The Division miatt érdemes lesz next-gen konzolt vagy új videokártyát venni!

34 komment - szólj hozzá!