Forza Motorsport 6 teszt

Nincs egyszerű válasz arra, hogy miért csináljuk. Csak a tény, hogy imádjuk. A versenyzés szerelem, egy kapocs ember és természet között, egy érzés, mely a legfontosabb a világon. Érzed, hogy itt vagy, hogy fontos az életed, hogy jobb vagy másoknál, vagy ha mások jobbak nálad, akkor egy elismerés, egy újabb cél, melyről nem mondasz le sosem, egy érzés. Egy érzés, mely maga az élet. Az autóversenyzés pedig ennek a legmagasabb és legcsodálatosabb formája, a Forza Motorsport 6 itt van, megérkezett. És elhozta mindazt, amiért ez a legnagyszerűbb sport a világon. Elhozta a 2017-es Ford GT-t. Az új MX5-öt. A Challenger Hellcatet és a Mustangot. A Formula E legbrutálisabb versenyzőit. A Tesla S-t. Meg az öreg Shelby Cobrát. És 850-es BMW-t. Elhozta az életet.


A Turn 10 Studios és a Microsoft közös játéka immáron hatodik alkalommal tért vissza közénk, ha pedig beleszámoljuk az arcade száguldozásra kihegyezett Horizon-epizódokat, akkor már nyolcadszor versenyezhetünk a színeiben. A Forza Motorsport pedig nem hűtlen gyökereihez, minden Copacabanáról indult, Rio de Janeiro színes tengerparti forgatagából, itt ülhetünk újra volán mögé, kihozva az eddigi legtöbbet magunkból. Ha van olyan autós játék, melyet belső nézetben a legjobb tolni, amiért az ember megveszi a legjobb és legdrágább kormányt, akkor az ez. A Forza Motorport 6 az előző részekhez hasonlóan a fél-professzionális autóversenyzésről szól, arról hogy megismerjük, milyen igazi autókat vezetni valós körülmények között, mégis megtartva az élményt, hogy nem egy szürke szimulátorral, hanem egy szórakoztató, színes és izgalmas videojátékkal van dolgunk. Az egyensúlyt a készítők mindig tökéletesen eltalálták, az egész pedig az új részre még jobb lett. Még izgalmasabbak a versenyek. Még több autó és helyszín van benne. És az egész úgy, ahogy van, még inkább elvarázsol, magába szippant, elnyel. 


A versenyzés négy központi játékmód köré csoportosul. A karriert jelentő Stories of Motorsport módban szinte a nulláról kezdve küzdhetjük át magunkat 70 órán keresztül az autósport világának minden felvonultatott állomásán, tapasztalatpontokat és pénzt gyűjtögetve azért, hogy újabb, egyre nehezebb feladatokban tudjunk bizonyítani. A játékmód kategória-epizódokra van osztva, minden autóosztályban több futam vár ránk, az izzadságcseppeket letörölve pedig néhány epizódonként vár ránk egy különleges kihívás is, a második legfontosabb mód, a Showcase Events. Itt egy kicsit elfelejthetjük a mindennapokat, és különleges versenyekben vehetünk részt, visszapörgetve az időt mondjuk egy legendás, 60-as évekbeli futamra, de vannak olyan versenyek is, melyek az autók, vagy a körülmények miatt különlegesek, például csak ugyanolyan modelleket vonultatnak fel, vagy egy konkrét világbajnokság hangulatát nyitják meg előttünk. A harmadik mód a Free Play, mely az előzőek falak közé szorított fejlődési- és szabályrendszerét dönti le előttünk, megnyitva minden autót és pályát, csak annyi az érdekesség itt, hogy ha olyan kocsival versenyzünk, ami nincs meg, tehát csak béreljük, akkor a futamért pénz és XP nem jár. A listában pedig el is érkeztünk már az utolsó tételhez, ami nem más, mint a multiplayer. Osztott képernyőn vagy online 24 játékos meccsek várnak ránk itt különböző autókategóriákban, de utóbbinál mindig hozzánk hasonló képességű ellenfelekkel, illetve nem maradt ki a játékból a Drivatar rendszer se, mely a barátaink vezetési stílusát veszi át offline futamok alatt. 


A játék 450 autót vonultat fel, melyet a későbbi DLC-k csak gyarapítani fognak. Ez kétszer annyi, mint az előző rész indulásakor volt, a felhozatalban pedig épp úgy kaptak helyet drága szuper-sportkocsik, mint koncepcióautók, formula és indycar gépek, terepjárók, hétköznapi modellek, vagy letűnt klasszikusok. És bár ez a szám már akkora, hogy a nagy részükkel biztosan nem fogunk menni egyetlen kört se soha, mindegyik kocsi tökéletes kidolgozást kapott, részletes műszerfallal, működő kijelzőkkel, és a valóságnak megfelelő irányíthatósággal, viselkedéssel. A készítők többet is átemeltek a korábbi részből, vagy részekből, de nem kell aggódni, mindegyik át lett dolgozva és modernizálva, szó sincs arról, mint a Gran Turismo esetében, ahol a kocsik háromnegyede még mindig a PS2-es külsőt cipeli magával. Ráadásul itt ezúttal is mindegyik körbejárható és nyitogatható - még a motorháztető alá is be lehet nézni -, illetve a végletekig testre szabható, finomhangolható, modolható.


Az autókat ezúttal is kedvünk szerint alakíthatjuk. Fényezhetjük és matricázhatjuk őket, rakhatunk rájuk gyári és egyéni alkatrészeket, lecserélhetjük a lökhárítókat, a küszöböket, a spoilert, továbbá fejleszthetjük a motort, a hűtést, a kipufogórendszert, a felfüggesztést, a gumikat, és gyakorlatilag mindent, ami az autó külsejére és teljesítményére hatással lehet. A játéknak pedig ezúttal is erős magját képezi a közösség, elkészült műveinket így megmutathatjuk a világnak, fotózhatjuk, megoszthatjuk, a designokat és beállításokat pedig letölthetővé tehetjük, ha másnak esetleg megtetszene mesterművünk. De a finomhangolásnál is mindent el lehet végezni, amit egy istállóban a mérnökök csak meg tudnak csinálni futam előtt. Állíthatunk a gumik nyomásán, a sebességváltó fokozatain, a felfüggesztés merevségén, a fékrendszeren, meg nem is tudom, még mi mindenen, és bár a felhozatal emlékezetre mintha jóval szerényebb lenne annál, amit mondjuk a Project CARS editorában láttunk, azért tegye mindenki a szívére a kezét. Ki használta ki mindet? Mert én azon kívül, hogy kicsit testre szabok ezt-azt, hozzáigazítva az autót a gyorsulási, fékezési, és előzési szokásaimhoz, hogy fontos mondjuk a nagy nyomatékleadás, és az akár veszélyesen gyors lassulás, nem nagyon állítok mást. 


Mindközül a legizgalmasabb viszont a modolás. A futamok között lehet vásárolni modokat, melyek kis mértékben nehezítik, vagy könnyebbé teszik a versenyünket, de mindig kicsit átalakítják attól, ami az átlagos. Vannak olyan kiegészítők, melyek teljesítményjavulást hoznak, például jobb lesz tőle a gumik tapadása, vagy könnyebb lesz az autónk, míg mások extra tapasztalatpontokat és pénznyereményeket hoznak, vagy épp ellenkezőleg, megnehezítik a dolgunkat. Kikapcsolják az ideális ívet, teljesen elrejtik a HUD-ot, vagy nem engednek más kamerát használni a belső nézeten kívül. A modokat csomagokban lehet venni, az olcsóbbak viszonylag értéktelenek, míg a legjobbakat azok tartogatják, melyekből már autót is tudnánk venni, az egészben pedig van egy kis lutri is. Mint a Call of Duty: AW-ban ledobott supply dropok, úgy az itt megvásárolható kis dobozok tartalmáról se tudni semmit, lehet hogy olyat veszünk drágán, melyek közül egyik se érdekel. Vagy rátalálunk az olcsó dobozok valamelyikében a legjobb, legizgalmasabb modra. 


A pályák felhozatala sajnos nem lett valami kövér. Összesen huszonhat helyszín közül választhatunk, melyek közül csak hat teljesen új. A lista a Brands Hatch, a Circuit of the Americas, a Daytona, a Lime Rock Park, a Monza és a Watkins Glen versenypályákkal bővült, ha már a játék nagy számokkal reklámozza magát, akkor igazán elfért volna még vagy fél, vagy egy tucat aszfaltcsík benne, mondjuk egy igazi világkörüli turnéval, egymástól merőben eltérő környezettel és időjárásokkal. Jó hír viszont, hogy a korábbi részek szokását megtartva a hivatalos versenypályákon kívül itt is vannak valódi városokban játszódó futamok, megfordulhatunk például Prágában, Svájcban, vagy Rio de Janeiróban is, mely az egyik kedvencem lett. 


S ha már itt tartunk, akkor említsük meg a Forza Motorsport 6 nagy újdonságát is, a vizes pályákat. Dinamikusan változó időjárás még mindig nincs, de indulhatunk már esős futamokon is, vizezni pedig talán még sose volt ilyen jó móka. A cseppek egyenként terítik be a kocsit, a menetszél folyamatosan fújja őket a szélvédőn és a kasznin, a pályák tele vannak gyönyörűen tükröződő tócsákkal és vízátfolyásokkal, az egész pedig természetesen a vezetésre is hatással van. A felázott aszfalton könnyebben csúszik az autó, és lesz alul- vagy túlkormányzott, a mélyebb pocsolyák valósággal kikapják a kormányt a kezünkből, a készítők pedig állítólag végigjártak minden helyszínt, hogy első kézből szerezzenek információt arról, hogy melyik pálya mennyire vizes, és hol szokott a legjobban megállni a csapadék.


Apró érdekesség, hogy a Forza Motorsport 6 megint együttműködött egy kicsit a BBC Top Gear stábjával. A futamokat és a feladatokat a több versenyző és autós világból ismert ikonikus név mellett Richard Hammond és James May konferálja fel nekünk, a játékban szerepet kapott Stig digitális kuzinja, akit még ki is hívhatunk egy kétszemélyes leszámolásra, illetve megtalálható a játékban a forgatások helyszínéül szolgáló dunsfoldi repülőtér is. Jópofa apróság pedig, hogy visszatért a Forza Horizon 2 szerencsekereke is, szintlépéskor ott is pörgethettünk egyet, készpénzhez vagy autónyereményhez jutva, azt pedig, hogy mit zsebeltem be elsőnek, el se hiszitek. Talán öt vagy tíz perc se telt el a játékból, csak a kezdőfutamok mentek le, amikor először megjelent a kis félkarú rabló, én meg beletrafáltam az egymillió dolláros Bugatti Veyron Super Sportba. Háromszor is láttam élőben az autót, mindet egy héten belül Franciaországban, még tavaly nyáron. Kétség se legyen felőle, ugyanolyan rondák voltak, mint a képeken, vagy a játékokban. De rájuk néztem, és olyan érzés fogott el, mint semmi másnál. Ez az autókészítés csúcsa. Semmi más.


A látvány minden korábbinál jobb lett. A játék 1080p felbontással, reccenésmentesen fut stabil 60fps sebességgel, a színek és a fények gyönyörűek, a pályák kidolgozottak, ezen a téren panaszra nincs okom. Talán csak annyi, hogy nincsen úgy túldíszítve az egész, mint mondjuk a GRID 2, vagy Need for Speed: Shift 2 volt hasonló stílusból legutóbb, az eyecandy itt elmaradt, a készítők ragaszkodnak a konzervatív, komoly irányvonalhoz, ami néha egy kicsit szürke, de legalább közelebb van a valósághoz. Lehet vitatkozni, hogy melyik a jobb, egy dologban viszont mindenki egyet fog érteni: a kocsik valami brutálisak lettek, a készítők lassan elérnek oda, hogy már nem tudnak ennél részletesebb modellt megalkotni. Mert a valóságot mikronra pontosan leutánozták már, az embléma pontosan annyira áll ki a kaszniból, mint az igazin, látjuk az illesztési hézagot és az elemek szélén a kerekített éleket, a hűtőrács lyukain szinte be tudjuk dugni az ujjunkat, a fényezés pedig pontosan úgy veri vissza a napfényt, mint amikor kimegyünk a kocsinkhoz, és élőben nézzük meg. Na, nem mintha nem lenne messze az egész a fotórealisztikus valóságtól, de azt hiszem, amit ebből a konzolgenerációból ki lehetett hozni, azt megtették a Turn 10 Studios emberei, a következő részek biztosan több effektet és brutálisabb összképet fognak felvonultatni, bizonyos dolgok viszont még jó ideig nem változnak a videojátékok világában. És ezeket a Forza Motorsport 6 most kimaxolta.


A játék fejlesztésénél a készítők több autóversenyzővel is együttműködtek. Az egyik ilyen Josef Newgarden volt, a CFH Racing Indycar pilótája, akivel közösen 148 darabra növelték a pályafelületek számát. Többféle aszfalt, útfestés, beton, pázsit, murva, kavicságy, rázókő, ezek mindegyikén pedig különböző módon viselkedik az autó száraz, és vizes körülmények között is. Az autó úttartása a felülettől, és magától az autótól függ. A viselkedésre hatással van a vas önsúlya, az, hogy első- vagy hátsókerék meghajtású-e az autónk, hol van a súlypontja, illetve minden elvégzett finomhangolási beállításon kívül például számít a rajta lévő gumik minősége is. A papucsok melegednek, kopnak és elhasználódnak, ha túl agresszíven vezetünk, vagy sűrűn megyünk le az aszfaltról, egy Le Mans, vagy más endurance versenyen ennek a legkomolyabb hatásaival is számolnunk kell, amit pedig imádok, hogy az open wheel autóknál belső nézetből végig látszik is a kopás, meg minden rárakódott szennyeződés. Itt egyébként az autó felfüggesztését és lengéscsillapítóját is végig szemmel követhetjük, elképesztő látni, ahogy a kanyarok, az egyenetlenségek és a kövek mozgatják az alkatrészeket.


Ha még nincs otthon Xbox One konzolod, és még versenyautós ágyban alszol, akkor a Microsoft a legszebb ajándékot hozta el a fa alá. A gép idén ősztől egy Forza Motosport Limited Edition Bundle csomagban is megvásárolható, mely az első autós különkiadása a konzolnak, tartalmát tekintve pedig a játék digitális kiadásán kívül tartalmaz egy 10th Anniversary Car Pack DLC-t, egy versenycsíkkal, illetve sportautó hangokkal ellátott, kék színű, 1 TB-os konzolt, valamint egy hozzá illő kontrollert is. Ezen kívül pedig landolt a boltok polcain még három egyéni kontroller is, melyek színezésükben három legendás Ford versenyautóra emlékeztetnek. Az 1964 Shelby Daytona Coupe, az 1966 GT40 Mk II és az 1967 GT40 Mk IV mind gyönyörű darab, még ha technikailag teljesen azonos is az eredeti kontrollerrel, ezen csak az októberben megjelenő Elite kiadás fog változtatni, megpróbálok majd szerezni egyet, és bemutatni nektek. 

Kapcsolódó cikk

• Forza Motorsport 6: Apex bétateszt