2019 legjobb játékai - szerintünk

Miközben épp megszavazzátok az év legjobb játékait, összecsődítettük a szerkesztőséget, és megkérdeztünk mindenkit arról, hogy mivel játszott a legtöbbet idén. Következzen a mi listánk!

A listák ezúttal is szigorúan szubjektívek, nem feltétlenül a legjobban pontozott játékok szerepelnek rajtuk, hanem azok, amelyek a szerkesztőink számára a legmaradandóbb élményt okozták. Lássuk hát őket!

barackostej kedvencei

3. Death Stranding

Igen, gyakorlatilag egy postásszimulátor, és igen, rengeteg furcsasággal van teli Kojima új játéka, de az a helyzet, hogy ennek ellenére is magával ragadott. Elismerem, a játékmenet nagyon megosztóra sikerült, de az a helyzet, hogy kísérletezések nélkül nem születhetnek új stílusú címek. A Death Stranding pedig bátor és elragadó, már ha nyitottak vagyunk a nem hétköznapi kalandokra.

2. Gears 5

A Gears of War 4 egészen rendben volt, de ennek ellenére sem vártam remegve a sorozat ötödik felvonását. Éppen ezért hatalmas meglepetésként ért, hogy az év egyik legjobb egyjátékos kalandját hozták össze a Microsoftnál. A kampány teli volt emlékezetes pillanatokkal és karakterekkel, ráadásul a cselekmény is meglepően rendben volt - és nem csak a sorozat saját mércéjéhez képest. Reméljük, sikerül átmenteni a Gears-lendületet a következő generációra is, mert nagyon hiányoznak az Xboxnak az ilyen jól összerakott exkluzívok.

1. Control

A Remedy játékai mindig is lenyűgöztek: imádtam az aprólékosan megalkotott univerzumokat és történeteket, a szimpatikus főszereplőket és az egyszerű alapokra felhúzott, de mégis mindig zseniálisan működő harcokat. A Control egyértelműen a stúdió eddigi legkiforrottabb munkája, mely egyedi és fordulatos története mellett a játékmenet szempontjából sem szégyenkezhetett. Kár lenne tagadni, hogy egy picit elfogult vagyok a Remedyvel kapcsolatban, de a Control érdemeit tényleg nem lehet elvitatni tőlük.

fojesz kedvencei

3. Apple Arcade

Idén kevesebbet fértem hozzá az asztali gépeimhez, ezért előtérbe került nálam a hordozható videojátékozás, és bár azt hittem, a Nintendo Switchnél jobb eszköz nincs erre a célra, kellemeset csalódtam: a telefonomban. Az Apple idén elindította az Arcade szolgáltatását, amely kifejezetten sok minőségi - és ami még érdekesebb, exkluzív - játékot vonultat fel. Nem is emelnék ki egyet közülük, az előfizetés önmagában megér egy plecsnit: az Apple Arcade újradefiniálta számomra a mobilos videojátékozást, igenis van élet a free-to-play ócskaságokon túl!

2. Pokémon Shield

Miután a PlayStation 4 és az Xbox One az utolsó hónapjait rúgja, talán annyira nem meglepő, hogy a Nintendo Switch körül látványosan nagyobb volt a pezsgés idén, sok jó játék érkezett 2019-ben is a konzolra. A legtöbb időt a Pokémon Shielddel töltöttem el, és bár semmilyen formabontó újdonságot nem vonultatott fel, a játékmenete még mindig félelmetesen addiktív, és maximálisan szerethető körítést kapott.

1. Star Wars Jedi: Fallen Order

Új film ide, Mando oda, az év Star Wars-produktuma (egyúttal pedig az év játéka) számomra a Star Wars Jedi: Fallen Order volt. A Respawn nem találta fel a kereket újra, de egy ötletes koncepcióra húzta Cal Kestis történetét, amit ráadásul jó alaposan megtömtek Star Wars-utalásokkal. A harcrendszer ügyesen használja ki az univerzum adottságait, BD-1 lazán ott van a kedvenc droidjaim között, és bár kritikátlanul fogyasztok mindent, ami Star Wars, nekem még az ugrabugrálás is feküdt. Meglepetés volt a javából!

gorien kedvencei

3. Rebel Galaxy Outlaw

Mire találkoztam a Rebel Galaxy első részével, már túl voltam az Everspace-en, így hiába tetszett maga a játék, mindig bennem volt az, hogy egy másik típusú űrhajós élményre vártam. Szerencsémre idén a Double Damage piacra dobta a Rebel Galaxy Outlaw-t, amely mindent tartalmazott, amit (igaztalanul) hiányoltam az elődből. És annál sokkal többet! Vagány főszereplő, hamisítatlan space western-hangulat, nyaktörő sebességű dogfightok... Igazi szabadságot ad a játékosnak, valamint az élményt, hogy menő vadászpilóta legyen.

2. Gibbous – A Cthulhu Adventure

Az indie játékok a gyengéim, főleg, ha süt róluk a gondoskodás és a szeretet. Ha ezt megfejeli egy erős atmoszféra, akkor nálam nyert ügyük van. A Gibbous a tökéletes megtestesítője annak, milyen egy játék, ha a rajongás műgonddal párosul. Azon túl, hogy érdekes karaktereket és történetet kapunk, a Gibbous dúskál az önreflektív poénokban, miközben tisztelettel idézi meg és teszi nevetség tárgyává a Lovecraft-mitológiát. Remélhetőleg a román fejlesztőbrigád mielőbb előrukkol egy folytatással.

1. Creature in the Well

Az első helyre nálam egy olyan gyöngyszem kerül, amely tán még a Gibbousnál is kevesebb rivaldafényt kapott. A Creature in the Well a flipper és a hack and slash határán mozog, izgalmas és fejvakarós fejtörőkkel van tele. Rengeteg érzelmet kiváltott belőlem: az „egeret falhoz vágom” típusú idegességtől kezdve a büszke diadalérzetig. Egy korrektmód kihívást jelentő játék ez, ami egy nekifutással is végigjátszható akár, és talán épp ez benne a zseniális, mert az ilyenek egyre ritkábbak. Számomra ez volt 2019 legkülönlegesebb élménye.

iNKARNATE kedvencei

3. Devil May Cry 5

Magas oktánszámú csépelés szimpatikus karaktergárdával, három játékstílussal, normálisan összerántott és letisztázott történettel, irtandó démonokkal és laza dumákkal. A Devil May Cry 5-ben mindent megtaláltam amit akartam, de talán V parancsnoki szerepe és indirekt harcmodora tette fel a pontot az i-re. A Capcomnak sikerült úgy folytatnia az eredeti szériát, hogy nagyjából mindenki elégedett lehet!

2. Crying Suns

Ez a depresszív sci-fi roguelike valahogy minden héten eszembe jut, főként azért, hogy sikerült olyan utazást nyújtania, ahol a végképp negatívnak mondható befejezéseket mégis helyénvalónak és nem erőltetettnek éreztem, és ahol Idaho admirális hiába a legnagyobb harcászati szakértő, mégis egy gyarló figura, tele hibákkal. És igen, ez a pár száz megás űrhajós álpixeljáték a sötét hangulatával, esendő főszereplőjével, disztópiájával és komor, francia elektronikus zenéjével számomra ellopta a showt egy csomó minden más elől.

1. Control

Az idei címek közül a dobogó legfelső fokára a Controlnak sikerült felkerülnie a választásaim közül. A Remedy visszatért, és most a Stephen King regények mellé a tökéletes X-aktákra hajazó feelinget adó címet hozott el nekünk. Egy olyan utazást, ahol minden sarkon akad valami érdekes, és ahol mindig akadt elmélkedni, vagy megkérdőjeleznivaló. A lövöldözés és manipuláció keveréke üdítően hat, a folyamatosan változó környezet, a rejtélyes mitológia és az olvasnivaló akták teljesen beszippantottak!

Shifty kedvencei

3. Apex Legends

Amíg a PlayerUnknown's Battlegrounds csak ideig-óráig tudott lekötni, a Fortnite-ot pedig messziről elkerültem, addig az év elején váratlanul berobbant Apex Legends gyakorlatilag a mindennapjaim részévé vált. Ebben persze óriási szerepe van annak is, hogy amikor leülök vele játszani, akkor állandó társasággal teszem azt, de a játék vonzereje inkább a pingrendszerben, a PUBG-nál sokkal tempósabb, akciódúsabb játékmenetében rejlik. Ez persze nem csoda, a Titanfall-sorozat nagy kedvenc volt, így az Apex Legendsbe pakolt közel 300 órám önmagáért beszél. Még úgy is, hogy néha hetekig félre lett téve, de valahogy mindig újra és újra visszataláltunk egymáshoz.

2. Resident Evil 2

Egy időben a Capcom nagyon nem találta a fonalat, de aztán valami nagyon megváltozott. Ennek legutóbbi bizonyítéka, hogy a japánok a Resident Evil hetedik részével ismét menővé tették a sorozatot. Erre tettek rá még egy lapáttal, amikor év elején bemutatkozott a Resident Evil 2 felújított kiadása, amivel a Capcom gyakorlatilag új sztenderdet állított fel, ha remake-ről van szó. A modernizált kiadás ugyanis nem csak megtartotta az alapjáték esszenciáját, de közben okosan borította fel az ismert alapokat és játékszabályokat, így sokszor úgy érezni, mintha egy teljesen új, de közben mégis ismerős játékkal játszanánk. A siker után nem csoda, hogy a Resident Evil 3 remake-je már a kanyarban van. Természetesen nagyon várjuk már.

1. Star Wars Jedi: Fallen Order

Az Electronic Arts töketlenkedését talán már a Disney sem nézte volna sokáig tétlenül, de nem lepődnénk meg, ha a Star Wars játékjogait birtokló, kétes megítélésű kiadó a Respawn Entertainment sikeres játéka után kap majd egy újabb esélyt, amikor a szerződéshosszabbításról lesz szó. Az EA ugyanis a Battlefrontot leszámítva semmit nem tudott eddig felmutatni, sőt, a kiadó döntéshozói eddig meg voltak róla győződve, hogy a live service-é a jövő, így képtelenség már olyan Star Wars-játékot sikerre vinni, amiben csak egyjátékos mód van. Erre novemberben befutott az eredetileg nem is Star Warsnak készült Star Wars Jedi: Fallen Order, ami a lore-t bővítő története mellett nagyon jól emeli át a Dark Souls elemeit és jól használja a metroidvania-féle pályatervezés szabályait. Nem ez az új Jedi Knight, de nem is bánjuk. Az alapok nagyon jók, ha sikerül a sokszor botrányos látványvilágon, teljesítményen javítani, akkor nem kizárt, hogy a folytatás is felkerül majd az év végi összegzések listájára.

sirdani kedvencei

3. Mordhau

Számomra az idei év egyik legnagyobb meglepetése a Mordhau volt. Megjelenése előtt viszonylag keveset lehetett róla hallani, és a koncepciója sem bővelkedik egetrengető újdonságokban. Amit viszont ígér, azt maradéktalanul be is tartja; multis középkori várostromokat íjakkal, kardokkal, pajzsokkal és sok-sok poénos pillanattal. Ráadásul mindezt egy meglepően fluid harcrendszerbe ültetve, a mai napig folyamatosan érkező új tartalmakkal és még relatíve szép grafikával, szóval nem is kérdés, hogy ott a helye az év legjobbjai között.

2. Sekiro: Shadows Die Twice

Noha véleményem szerint a Sekiro a Dark Souls-játékok közelébe sem érhet, és a fej nélküli óriásmajom második eljövetele a kelleténél is frusztrálóbb volt, a From Software alkotása még így is simán az idei év egyik legszórakoztatóbb címe. Eszméletlen gyors harcrendszerével, egyedi univerzumával, látványos helyszíneivel és érdekes karaktereivel az AAA-s kategóriában talán a legszebben ragyogó fénypontja volt 2019-nek.

1. Draugen

A játékosok többsége még egy szubjektív listán sem nagyon választana sétaszimulátort az év játékának, viszont a Draugen igazán rászolgált a titulusra. A már kissé öregedő Edward Charles Harden és a tizenéves Lissie különleges módon bemutatott története már önmagában megérne egy misét, viszont a játék legemlékezetesebb dobása az a zseniális atmoszférateremtés, melynek alig akad párja. Az eldugott norvég fjord, Graavik elhagyatott falva, a hegyoldalon álló magányos templom, a mindent átható rejtély és a túlvilági zene együttesen olyan élménnyé olvad össze, melyet senkinek sem érdemes kihagynia.

szlav kedvencei

3. Star Wars Jedi: Fallen Order

Egy adag Dark Souls, egy adag Uncharted, mindez a messzi-messzi galaxisban – mintha csak személyesen nekem találták volna ki a Fallen Ordert! Túlzás lenne azt állítanom, hogy a Respawn bármiféle szempontból forradalmit alkotott volna, de tény, hogy egy nagyon tisztességesen összerakott csomagról van szó. Szörnyen ki voltam már éhezve egy új, egyedi történetet mesélő Star Wars-játékra, Cal Kestis kalandja pedig tökéletesen megfelelt az elvárásaimnak, így tehát nem csúszhatott le a dobogóról sem.

2. Disco Elysium

A nagy év végi rohanásnak köszönhetően még mindig csak ismerkedek a Disco Elysiummal, de akárhányszor rászánok pár órát, mindig teljesen lesápadok tőle. Döbbenetes, hogy a játék milyen bizarr és humoros módon kezeli a főhőse ingatag pszichéjét, azon pedig újra és újra elképedek, hogy a játékos mennyire szabad kezet kap a legtriviálisabb szituációk megoldásaiban is. És ha ez nem lenne elég, az egész mögött egy olyan zseniális szövegkönyv áll, amihez hasonlót a Pillars of Eternity óta nem láttam. Megérdemel minden elismerést, amit az év végi díjátadókon besöpört!

1. Sekiro: Shadows Die Twice

Sok jó játékkal volt dolgom idén, de egy sem ragadott magával annyira, mint a Sekiro: Shadows Die Twice. Teljesen indokoltan piedesztálra emelhetném a From Software szokásos védjegyeit, de úgy gondolom, hogy a Sekiro éppen azért lett kiemelkedően nagyszerű, mert nem félt újat mutatni. A keleti környezet, az elképesztően gyors, de taktikus harcrendszer és a lopakodás káprázatosan jól működnek, és hiába az eszement nehézség, az áramvonalasított fejlődési rendszer és a könnyebben átlátható történet mégis megnyitják a játékot egy olyan közönség előtt, akik Lordran vagy Yharnam utcáin korábban már elvéreztek.

19 komment - szólj hozzá!