Mostanában jó hangulat lehet a Capcomnál: legnagyobb sorozataik, mint a Monster Hunter, a Resident Evil vagy a Devil May Cry is sikeres időket élnek. Míg az első esetében a Monster Hunter World, a másodiknál pedig az újító hetedik rész, valamint a remake-ek hozták el a széria új aranykorát, addig az utóbbinál a tavaly márciusban megjelent Devil May Cry 5 vette le a rajongókat a lábáról. Nem csoda tehát, hogy az új generációra is több fronton készült a japán vállalat. Miközben már úton van az új Resident Evil-epizód, a DMC-rajongóknak egyelőre az ötödik rész felújított változatával, az úgynevezett Special Editionnel kell megelégedniük.
A 2019 márciusában megjelent Devil May Cry 5 egy igazi szerelmeslevél volt a sorozat rajongói számára. Az enyhén szólva is megosztóra – bár ettől eltekintve szórakoztató – 2013-as reboot után a rajongók kétségbeesve várták, hogy a Capcom mikor tér vissza sorozat jól megszokott alapjaihoz, a japán cég pedig hallgatott a fanokra – és természetesen a pénzre –, így a sorozat eredeti megalkotója, Hideaki Itsuno direktorálásával készült el az ötödik rész.
A történet ott vette fel a fonalat, ahol az idén már tizenkét éves negyedik rész befejeződött, így sok régi karakter visszaköszönt az ötödik felvonásban is, valamint a játékmenet alapjai is megmaradtak. Ettől függetlenül az újításoktól sem riadt vissza Hideaki Itsuno és csapata: az új játszható szereplő, V (nem, ez nem a cyberpunkos V), valamint az általa képviselt stratégiázósabb játékmenet kiválóan dobta fel a Dante-Nero kombóval megszokott csetepatékat.
Habár a pályák kialakítása és a történetvezetés is hagyott némi kívánnivalót maga után, a lényeg, a kombókon alapuló akció még ennyi év után is piszok élvezetes volt. Ráadásul amellett, hogy a DMC-sorozat hírhedt nehézségét is megtartották, a visszafogottabb Human-móddal az új vagy éppen kevésbé türelmes játékosokat is be tudták húzni.
Őszintén, picit bajban vagyok, hogy mit írjak a Devil May Cry 5: Special Editionről, mert nem sok újítással készültek a fejlesztők. A szintén általam tesztelt Observerhez hasonlóan a Capcom is szembement a trendekkel, és a mostanában divatos és nem mellesleg pénztárcabarát next-gen javítás helyett új kiadással készültek PS5-re és Xbox Series-konzolokra. Bár nem teljes áron vesztegetik ezt a speciális kiadást, a 40 eurós árcédula nem nevezhető éppen visszafogottnak.
A legnagyobb újdonság természetesen a grafikai tuning, ami, kár lenne tagadni, tényleg nagyon jól sikerült. A DMC 5 az egyik első cím konzolon, ami kihasználja a ray tracing technológiát, így PS5-ön és Xbox Series X-en (sajnos a kisebbik Xbox-konzol kimarad ebből a buliból) valósághűbb tükröződéssel és szebb bevilágítással találkozhatunk. A videók sajnos nem adják elég jól vissza mennyit dob ez a játék látványvilágán, bár generációs különbségekről azért továbbra sem beszélhetünk.
A ray tracing bekapcsolásával sajnos le kell mondanunk a 4K-ról, a stabil 60 fps-hez pedig érdemes a játék menüjében a performance-üzemmódot választani, mely 1080p-re korlátozza a felbontást. Ettől függetlenül megéri beáldozni az élesebb képet, mert tényleg látványos, eddig soha nem látott effektorgiában lehet részünk. Bár sajnos megfelelő eszköz hiánya miatt nem volt lehetőségem kipróbálni, de a játék támogatja a 120 fps-es módot is, ami egy ilyen cím esetében szintén sokat dobhat a játékélményen.
Mindezek nagyon szép és jó dolgok, de abban egyetérthetünk, hogy a fenti tuningok bőven belefértek volna egy sima javításba is - tehát mit nyújt még a Special Edition? Az a helyzet, hogy nem sokat, és az új játékelemek is inkább a rajongók számára lesznek érdekesek. Egyrészt a csomag tartalmazza az összes eddig megjelent DLC-t, de mivel a címhez nem érkezett komolyabb (értsd: történetmóddal felvértezett) csomag, ez aligha magyarázza az árat.
Emellett kaptunk egy Dark Knight nevű mókát, amit nagyjából a DMC 5 hordamódjaként lehetne legegyszerűbben körülírni, valamint befutott a turbómód is, melyet állítólag még a harmadik részhez akartak elkészíteni a fejlesztők – ez 20 százalékkal gyorsítja meg a játékot, szóval a brutális nehézség és az ínhüvelygyulladás garantált. Végül, de nem utolsósorban kaptunk egy teljesen új karaktert is, a sorozatból már ismerős Vergilt. Hatalmas ballépés azonban, hogy új pályákat, sztorit nem kreáltak hozzá a fejlesztők, vagyis a már megismert sztoriküldetéseknek ugorhatunk neki újra vele. Ez egy abszolút olcsó és lusta megoldás, mindenképpen többet érdemelt volna a karakter ennél!
Szívesen sorolnám tovább, hogy mennyi újdonságot gyömöszöltek bele a Devil May Cry 5: Special Editionbe, de az a helyzet, hogy ennyit sikerült csak a Capcomnak összeollóznia. Ez még 20 euróért kevés lenne, nem hogy 40-ért. A régi motorosok már tuti megvették a játékot, így nekik abszolút nem éri meg beszerezni a Special Editiont, az új játékosoktól meg pofátlanság ennyit elkérni egy lassan kétéves címért. Szomorú látni, hogy míg a konzolgyártók és a kiadók nagy része próbálja a generációváltást minél felhasználóbarátibb módon megoldani, addig többen még mindig a jó öreg pénzlehúzós módszerekhez nyúlnak. A Devil May Cry 5 egy kiváló játék, és remek látványt nyújt az új konzolokon, de ilyen árcédulával egy rablás a csomag.
A Devil May Cry 5: Special Edition PlayStation 5-re, valamint az Xbox Series X/S konzolokra jelent meg. Mi az erősebb Xboxon teszteltük.
Kapcsolódó cikkek
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.