Bár mostanában már nem sokan szállnak vitába velünk, ha a legjobb többjátékos FPS-sek között emlegetjük a Ubisoft-féle Rainbow Six Siege-et, ez azért nem volt mindig így. A megjelenés előtt, vagy éppen a megjelenés körül csak nagyon kevesen gondoltak arra, hogy ekkora siker lesz a címből, de a folyamatos fejlesztéssel és támogatással ma már simán egy ligába tehetjük a CS-vel, a Call of Duty-val, vagy éppen a Battlefielddel. A Siege-et szinte minden multiplayer címre fogékony játékos ismeri, ráadásul úgy tudhat magáénak hatalmas felhasználóbázist, hogy brutálisan meredek tanulási görbéje miatt nem éppen kezdőbarát móka.
Talán ez a hatalmas játékosbázis lebegett a kiadó szemei előtt, amikor zöld utat kapott a Siege néha-néha felbukkanó Outbreak játékmódja által ihletett Rainbow Six: Extraction, amelyet még 2019-ben jelentettek be Quarantine néven. A rajongók, a játékosok és igazából én magam sem értettem a trailereket megnézve, hogy kinek is készül az új Rainbow Six, ugyanis az idegenekkel való sci-fi hülyéskedés nagyon távol áll a Siege komolykodó világától. Azonban a játék végül csattanós választ ad erre a kérdésre.
Mert az Extraction bizony egy meglepően egyedi kalandot kínál, sőt, akár hiánypótlónak is nevezhetjük. Legegyszerűbben talán úgy írhatnánk körbe, hogy olyan mintha összeházasítanánk a Left 4 Dead alapmechanikáit a Siege taktikus játékmenetével. Hatalmas szerepet kap a lopakodás, amely nem éppen a kurrens kooperatív címek ismérve, valamint itt is jelen van a Siege-ben megszokott brutális, a játékos hibáit kíméletlenül büntető játékmenet.
A Extraction négy helyszínen, 12 pályát kínál, amelyek mindegyike három szakaszt rejt magában. A pályák felépítése nem változik, de a szakaszok véletlenszerűen következnek egymás után minden indítás során, valamint az elvégzendő feladatokat is találomra választja ki a játék a 15 lehetőség közül. Ahogy haladunk előre a küldetésben, úgy nehezedik a játékmenet, úgy kapunk egyre brutálisabb ellenfeleket. Azonban minden pályaszakaszon lehetőségünk van kivonást kérni (innen ugye a cím), függetlenül attól, hogy teljesítettük-e az adott megbízást vagy sem. Amellett, hogy így garantáltan túléljük a küldetést, a 90%-os XP-bónuszt is bezsebelhetjük.
A tapasztalati pontokra pedig bizony szükségünk lesz. A játékban az új gránáttípustól kezdve, az operátorokon át, az extra képességekig, mindent XP-vel tudunk megnyitni, így bizony nem mindegy, hogy egy-egy misszió végén élve jövünk-e ki vagy sem. Már csak azért sem, mert a játék bizony elég komolyan bünteti a rosszul sikerült küldetéseket. Ha egy operátorunk elhullik az egyik küldetés során, és a csapattársak nem tudják elhurcolni a maradványait a legközelebbi kivonási pontra, akkor használhatatlanná válik addig, amíg ki nem mentjük egy erre specializált mellékküldetésben. Ha ezt is elbukjuk, akkor bár visszakapjuk az operátort, viszont a vele addig megszerzett tapasztalati pont felének búcsút inthetünk. Hasonlóan komoly következménye van a sérüléseknek: a küldetésből éppen csak pár HP-val vánszorgunk ki, akkor az adott karakternek kell egy kis idő, amíg regenerálódik, és újra teljes életerővel tudjuk vinni bevetésre.
Bár elsőre talán brutálisnak tűnhetnek az Extraction büntetései, de éppen ettől lesz a játék izgalmas és szórakoztató. Komoly tétet ad a küldetéseknek, hogy valóban van veszteni való, és sok mai címmel ellentétben valódi büntetéseket kapunk egy-egy elbaltázott misszió után. Másrészt így kényszerít arra a játék, hogy megfontoltan és taktikusan játsszunk, és magunk mögött hagyjuk a céltalan puffogtatást.
Az Extraction az alienes körítés ellenére egy komoly, lopakodásra erősen építő játékmenetet kínál. Ha óvatlanok vagyunk és felriasztjuk az ellenséges lényeket, bizony hamar olyan helyzetben találjuk magunkat, ahol nemhogy a küldetés teljesítése, de még a kimenekülés is elérhetetlenné válik. Már a legkönnyebb nehézségi fokozaton megtanítja a játék, hogy érdemes elkerülni a tömegjeleneteket és a nyílt harcokat, magasabb fokozatokon pedig kíméletlenül büntet minden rossz lépést.
Az erősen csapatjátékra és kommunikációra épülő játékmenet miatt bizony a magányos farkasok még magányosabbnak érezhetik magukat, ugyanis az egyszemélyes missziók határozottan veszítenek bájukból, igaz a lopakodás itt is adott, csak a taktikai lehetőségeink kimerülnek egyszemélyes hadseregünk képességeiben. Véletlenszerűen összerakott csapattársakkal egy fokkal jobb a helyzet már, de a magasabb nehézségeken (úgy kb a harmadiktól) tényleg érdemes pár havert összekukorékolni a küldetésekhez, mert normális kommunikáció nélkül lehetetlen átjutni az akadályokon.
Idegen ellenfeleink, az Archaean-ek meglepően változatos arzenállal rendelkeznek, és jó pár órába telik, mire kiismerjük őket. Magasabb nehézségi szinteken véletlenszerűen generált extra nehezítéseket is kapunk, ami mindenképpen jót tesz a változatosságnak. Negatívumként említeném meg, hogy a boss fightok elég fantáziátlanra sikerültek. Egy arénaszerű helyszínen kell hosszú-hosszú perceken át lőni az extra erősnek szánt „zombi” operátorokat, a gyakorlatban azonban egy elég unalmas és buta ellenfelet kapunk, akinek legyőzéséhez ideiglenesen a játékban megtanult összes taktikánkat érdemes elfelejteni, és őrült módjára kell pumpálni bele a lővéseket.
És ha már negatívumok, akkor érdemes kitérni pár átgondolatlanságra. Talán a legszembeötlőbb probléma az, hogy hiába a négy helyszín, a pályák nagyon hasonlítanak egymásra. Elvileg San Francsicoba, New Yorkba, Alaszkába és Arizónába is eljuthatunk, de a szakaszokat bejárva nagyon egyhangú szobák és külterek váltják egymást, így fel sem tűnik majd, hogy most éppen a sivatagban, vagy a betondzsungelben bóklászunk. A labirintusos elrendezés miatt igazából teljesen mindegy melyik helyszínen fordulunk meg, mindenhol ugyanolyan érzés játszani, pedig olyan helyeket is bejárhatunk mint egy UFO múzeum vagy egy űrsikló kilövő állomás. Hasonlóan lehangoló, hogy a kisebb operátor szám ellenére sajnos a Siege-hez hasonlóan itt is akadnak kevésbé hasznos karakterek. Fuze például elképesztően gyengének tűnik a felhozatalból, de Tachanka lehelyezhető gépfegyverének sem láttam sok értelmét.
Technikailag szerencsére nem lehet panaszunk az Extractionra. Az erősebb kontrasztnak és az eseménydúsabb akciónak hála látványosabb összképet nyújt, mint a Siege, de az itt-ott felbukkanó rossz minőségű textúrákból azért hamar rájövünk, hogy ez sem éppen egy kifejezetten nextgenre készült cím. Bugokból bár kevéssel találkoztam, de azok komolyabbak voltak: egyszer úgy beragadt az egyik ellenfél, hogy nem lehetett megölni, és sajnos ő lett volna a célpont, így buktuk a küldetést. Máskor pedig a játékban hirtelen használhatatlanná váltak a kontrolleremen a ravaszok, így a misszió végéig nem tudtam lőni, ami elég zavarbaejtő élmény volt. Ettől függetlenül nagyrészt rendben van a játék, új konzolokon simán hozza a 60 fps-t, PC-n pedig erőmű nélkül is belevághatunk.
Az Extraction jövője nagyban függ attól, hogy milyen minőségű és mennyiségű támogatást kap a fejlesztőktől. Tekintettel arra, hogy minden operátor külön lépeget szinteket, az alapjáték elég tartalmasnak tűnik, de az egysíkú pályadizájn miatt hamar kifulladhat az idegenek utáni koslatás. Emellett hiába hangzik jól a tizenötféle küldetéstípus, gyorsan kiismerhetőek, így nagyjából még ugyanennyi simán elférne a játékban.
A január egyik nagy híre (már ha bármit is nagy hírnek lehet nevezni az Activision-Blizzard felvásárlás mellett) volt, hogy az Extraction a Game Pass-ben debütál, így PC-n és Xbox-on elég könnyen össze lehet rántani egy társaságot a játékra. Emiatt igazából szinte minimális kockázat nélkül lehet kipróbálni, hogy milyen az idegeneket irtani a Rainbow Six világában. Bár egyeseket elriaszthat a B-filmes körítés, a Siege rajongóinak mindenképpen érdemes ránézniük az Extractionre, mert meglepő módon az őrült öldöklés helyett egy kihívásokkal teli, taktikus kooperatív címet rejt a sárga csomagolás. Az újoncokat meg talán a lopakodás, ami megfoghatja, hiszen sunyulós kooperatív címet szinte lehetetlen találni a piacon. Amennyire lesajnált tekintetet kapott az Extraction a megjelenés előtt, annyira szórakoztató a végeredmény. Abban biztos vagyok, hogy nem lesz az év játéka, de megfelelő támogatással, akár emlékezetes is lehet.
A Rainbow Six Extraction PC-re, PS4-re, PS5-re, Xbox One-ra, valamint Xbox Series konzolokra jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük.
Kapcsolódó cikk
Mondjuk pont azért mert pve, Siege-et sose tolnám pvp miatt.
Ezzel szemben csak egy pèlda, az új Galaxis Őrzői játèkból is megnèztem egy gameplayt szintúgy VR ès szintèn kikapcsoltam de, nem amiatt mert nem tetszett hanem mert pont az ellenkezője, nekem kell játszanom majd vele egyszer majd ha normálisabb áron mozog.
Vissza tèrve az Extraction-re, lehet hogy egyeseknek bejön majd a játèk ès kívánom hogy sok jó órát tartogasson nekik de, nekem ez megint csak azt bizonyítja hogy már nem számít semmit egy minősègi cím kiadása egyes kiadóknak "Ubifos" csak a pènz dőljön ameddig lehet azt a többi le van szarva!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.