Nem könnyű dolog egy valós idejű stratégiai játékot konzolokra portolni, de akadnak olyan címek, amelyek határozottan megérdemlik ezt az erőfeszítést. Minden idők egyik legmeghatározóbb RTS-e, az Age of Empires tavaly októberben töltötte be a huszonötödik születésnapját, de a széria legjobb epizódjaként számontartott folytatás sem sokkal fiatalabb. Negyed évszázad persze egyetlen játékkal sem bánik kesztyűs kézzel, de az Age of Empires II: Definitive Edition az élő példa rá, hogy kellő odafigyeléssel és néhány apró, de tűpontosan célzott változtatással olyan platformokon is lehet még egy ilyen címnek létjogosultsága, amelyekre az alapmű eredeti fejlesztői a legvadabb álmaikban sem gondolhattak.
Magát a játékot, illetve annak definitív kiadását senkinek sem kell bemutatnunk (ha mégis, akkor irány a bő három évvel ezelőtt megjelent PC-s verzió tesztje!), de a ropogósan friss konzolos átiratról mindenképp érdemes pár szót ejtenünk. “Átirat". Talán kissé túlzottan is lekicsinyítő fogalmazás ez, hiszen amíg a nyers tartalom szempontjából a konzolos kiadás valóban megegyezik a PC-s csomaggal, egy mezei port aligha állta volna meg a helyét ebben az esetben. Az egérre és billentyűzetre tervezett, kissé archaikus játékmechanikákkal felvértezett eredeti játék irányításával a legnagyobb fotelgenerálisok is vért izzadnának - valljuk be, a konzolok analógkarokkal és ravaszokkal felszerelt kontrollereit senki sem arra tervezte, hogy a záporozó nyilak árnyékában egységenként mikromenedzseljük a bátran küzdő seregeinket.
Éppen ezért az Age of Empires II: Definitive Edition Xbox-konzolokra szabott kiadása célirányosan áramvonalasít minden olyan tevékenységet, amelyek egy fürge egérrel és a billentyűzet kombinációival gyerekjátéknak tűnnek, de kontrollerrel már problémát okoznának. Egy-egy gombnyomással váltogathatunk a közelharci egységek, az íjászok és a lovasság közt, de saját gyors-parancsokra makrózhatjuk a kézzel kiválogatott unit-groupokat is. Ehhez hasonlóan ugrálhatunk a fontosabb épületeink közt is, melyek összes funkcióját könnyen kezelhető, a kontroller gombáira szabott radiális menükben érjük el.
Ez utóbbira kiváló példa az egyszerű paraszt egységek építési menüje. Az Y gombbal bármikor lehelyezhetünk egy újabb lakóházat (hiszen a meccsek során úgyis ebből építjük a legtöbbet), de a baloldali ravasz lenyomásával egy olyan kör alakú menü nyílik meg, ahol vagy a gazdaság kiépítéséhez szükséges épületeket vagy a barakkokat és egyéb katonai telepeket találjuk - a két nagy halmaz közt szintén egyetlen gyors gombnyomással váltogathatunk.
Amíg a Halo Wars és a hasonló, kifejezetten konzolokra tervezett stratégiai játékok gyakran feláldozzák a komplexitásukat a könnyű kezelhetőség oltárán, az Age of Empires II esetében nem került sor efféle butításra - helyette a már meglévő játékelemeket “okosították” a perifériához a fejlesztők. Elérhetők maradtak a PC-s verzió olyan összetettebb funkciói is, mint a láncra fűzött építési parancsok vagy az egységek különféle formációkba való rendezése, az igazán pepecselős feladatokat azonban célzott automatizálással oldja meg a program. Ahelyett, hogy egyesével utána kéne szaladgálnunk minden egyes naplopó falusinak, egy-egy gyorsbeállítással leoszthatjuk őket a nyersanyagtermelés fő ágazataiban. Ha például egy korai birodalom kiépítése során kétharmados arányban osztjuk le a falusiakat az élelemgyűjtés és a fakitermelés közt, akkor minden harmadik falusi ragad csak fejszét, a többiek pedig a közeli gyümölcsbokrokat vagy a mészárlásra ítélt bárányokat veszik célba.
Az alaposan átdolgozott kezelőfelület és a több helyen automatizált makromenedzsment tehát kiváló újítások lettek, azok azonban nem lesznek maradéktalanul megelégedve, akik a legnagyobb csaták közben is szeretik rövid pórázon tartani az egységeiket. Nehéz dolgunk lesz akkor, ha egy-egy sérült lovagot ki szeretnénk jelölni a csata hevében, hogy a hátsó vonalak közé küldjük őt gyógyulni - ezen a fronton nyilvánvalóan a PC-sek vannak előnyben. Szerencsére a cross-play igény szerint kikapcsolható funkcióként került a játékba, de az is járható út, ha egeret és billentyűzetet csapunk az Xbox-konzolunkhoz. Sajnos ezt továbbra sem tehetjük meg, ha az Xbox felhős rendszerén szeretnénk játszani az anyagot, de ez nem az Age of Empires II hibája, hanem a Microsoft elmaradása, melynek törlesztését továbbra is várjuk.
Meglepő egyébként, hogy a World’s Edge stúdió milyen közvetlen módon fűzte rá a konzolos verziót a korábbi PC-s kiadás infrastruktúrájára. Ugyanazt a lobbi- és matchmaking-rendszert kapjuk, mint PC-n, így a kooperatív játék és a versus módok is maradéktalanul a helyükön vannak. További érdekesség, hogy a játék beállításai közt is olyan menüpontok fogadnak bennünket, amelyeket a legtöbb esetben csak PC-n várnánk el. A tényleges felbontás kivételével szinte minden látványelem megjelenítését személyre szabhatjuk, az árnyékoktól kezdve egészen az egységek animációjáig.
Az Age of Empires II: Definitive Edition teljes paritásban áll önmagával PC-n és konzolokon is. Több száz óra szórakozást ígérő egyjátékos tartalom, skirmish mérkőzések, kooperatív csaták és multiplayer – minden a helyén van az Xbox-konzolokon is, ráadásul a 2019 óta jól ismert, ízlésesen felújított formában. Az igazán nagy újítást a teljesen átszabott kezelőfelület és irányítás jelenti, illetve azok a kényelmi funkciók, melyek segítségével a kanapén hátradőlve is könnyedén meghódíthatjuk a világot.
Az Age of Empires II: Definitive Edition konzolos verziója Xbox One-on és Xbox Series X/S-en jelent meg. Mi Xbox Series X-en teszteltük a játékot.
Kapcsolódó cikk
Én már akkor is ps-en játszottam vele, ami persze kompromisszummal járt, de mégis volt egy varázsa.
Most ugyanezt érzem, jól sikerült ez a port, sőt még telefonon is egészen jól játszható, bár ott komolyabb nehézségek jönnek elő, ha túl nehéz ellenfél ellen játszok.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.