Two Worlds

A világ örökre megváltozott, miután egy csatában megölték Aziraal-t, a háború istenét. Nem volt már senki, aki összefogja, és vezesse az ork hordát, irányt mutatva nekik az emberiség valaha volt legsötétebb háborújában. Az ork seregek folyamatosan vesztették a csatákat, csapatuk legyengült, katonáiknak nem volt többé miért harcolniuk. Az összetört horda ekkor feladva a háborút délre költözött, messze az emberektől. Ekkor alakult a Két Világ, melyet Two Worlds-nek is neveznek.

Azóta kétezer év telt el, de Aziraal sírhelyét még mindig nem találták meg. Az istenek féltve őrzik a gonosz lelkét rejtő sír kilétét, nehogy valaki felélessze őt, káoszt és szenvedést hozva ezzel ismét a világra. A horda és a szövetség közti törékeny béke azonban megtörni látszott, mikor egy bányász expedíció során a törpék egy rejtélyes templomra leltek, mélyen a hegy gyomrában. A világ vezetői csakhamar ráébredtek, hogy nem mást sikerült megtalálniuk, mint Aziraal sírját.


Az orkok ekkor újabb hadjáratot indítottak, abban a reményben, hogy ha elérnek a templomig, sikerül feléleszteniük ősi vezetőjüket. A világ újabb nagy háború elé nézett, mindenki készült az összecsapásra, az embereket félelem és feszültség gyötörte. Lassan bekövetkezni látszott, amitől mindenki rettegett. A Két Világ békéje felbomlik, ismét az lesz az úr, akinek erősebb kardja van.


A játék itt indít. Az orkok már elfoglalták a Gon folyó déli partját, most pedig a nagy Cathalom Birodalmat fenyegetik. Hősünk nem katonaként csöppen bele a történetbe. Ő egy hivatásos fejvadász, aki ezekben az időkben éppen eltűnt húga holléte után nyomoz. A lánynak három évvel ezelőtt veszett nyoma, pont akkor, amikor a horda megtámadta a falujukat. Miután egy rejtélyes idegentől értékes információkat kap, ifjú kalandorunk beáll a Dark Brotherhood seregbe, hogy segítségükkel választ keressen a lelkét sanyargató kérdésekre. Ki rabolhatta el a húgát? Vajon fogja még őt látni valaha az életben? Hol van Aziraal temploma, és miért segített neki egyáltalán ez az idegen?


Dióhéjban ennyi az alap történet, a cselekmény és a végkifejlet már csak rajtunk múlik. Ahogy a bevezetőből már sejteni lehetett, a Two Worlds bizony egy igen komoly cselekményszállal megáldott fantasy RPG, azon belül is a legtöbbek által kedvelt, free-roaming stílust képviseli. Karakterünket külső nézetből látjuk, bármerre mehetünk, bárkivel csatázhatunk, és azzal cseveghetünk, akivel csak kedvünk tartja. A harcok során hősünk folyamatosan fejlődik, a kardforgatás mellett pedig a varázsláshoz is igen komolyan ért. A Two Worlds-ben megvan tehát minden elem, ami egy jó RPG-hez kellhet, lássuk hát most, hogy mindezt milyen játékmenet mellett sikerült megvalósítani.


Mint említettük, kezünk nincs megkötve, gyakorlatilag szabadon mászkálhatunk a világban, felfedezve annak minden zugát. A bejárható terület hatalmas, a questek izgalmasak, és rengeteg kihívást nyújtanak, a cselekmény pedig fordulatos, és mindig tud újat mutatni. A harcok kemények, a karakterünk pedig folyamatosan fejlődik, bármelyik képességét is használjuk az összecsapásokkor. Nem egyszerű kalandban lesz annak része, aki elindítja a játékot – de az is tuti, hogy nem játssza végig egy hétvége alatt!


Cselekedeteink kihatással vannak a világra is. Questeket vállalva segíthetünk egyes fajoknak, persze a többiek hátrányára. Csatlakozhatunk csapatokhoz, egy kis segítségre szert téve ezzel, de ugyanúgy indulhatunk csatába akár egyedül is. Szabadon választhatunk, hogy a jó vagy a rossz oldalt kívánjuk-e erősíteni, sőt megtehetjük akár azt is, hogy beédesgetve magunkat a várvédők közé, az ork invázió kellős közepén megnyitjuk a kapukat. Lehetőségeink gyakorlatilag határtalanok, és aki igazán ráérez ennek ízére, nem kevés előnyt tud magának kovácsolni.


A játék amúgy kellően nehéz, könnyű elhasalni benne. Két quest között az RPG-kben szokásos forgatókönyv üti fel itt is a fejét. Lovagolunk, jön a random támadás, nyerünk, karakterünk fejlődik, összeszedjük az elhullott tárgyakat, majd ami tetszik, azt magunkra aggatjuk, a faluba érve pedig aranyra cseréljük a maradékot. Ebben nincs sok élvezet, a hangulatot questek adják meg, ajánlatos tehát azokat keresni, és nem azzal foglalkozni, hogy karakterünk milyen szinten van – amúgy is fejlődik minden csatában.


A multiplayer lehetőségek is megérdemelnek egy bekezdést. Egyszerre akár nyolcan is csatázhatunk a Two Worlds világában, kreálhatunk saját questeket, sőt még 1-on-1 összecsapásokban is részt vehetünk. Unatkozó kalandorok lóversenyeket rendezhetnek, ami kifejezetten izgalmas tud lenni egy-egy őszi estén.


A grafika kifejezetten szép lett, a világ él és lélegzik, még a faleveleket is fújja a szél. Az időjárás dinamikusan változó, a terület gyönyörűen ki van dolgozva, és kilométerekre ellátni egy-egy hegytetőről. Speciális effektekben sincsen hiány, a mágia használatakor rengeteg csili-vili fény vakítja el az embert, persze real-time változtatva ilyenkor az árnyékokat.


Sok szépet mondtunk eddig a Two Worlds-ről, meg is érdemli a dicséretet, azonban mindenféle sárdobálást kerülve sajnos beszélnünk kell a negatívumairól is. A karakter animáció például pocsék lett, az élőlények szögletesen mozognak, sőt már a játék első tíz percében előjött az a hatalmas bug, miszerint hajlamosak vagyunk beragadni egy-egy helyre. A hangok terén csak a pocsék szinkront lehet megemlíteni, mindenki bárgyú angolt dadog, egyes színészek nem élik bele magukat eléggé a szerepbe, míg másuk túljátsszák azt. Kicsiny hibák ezek, viszont annál jobban rányomják magukat a végső értékelésünkre.


Kellemes játék lett a Two Worlds, és bár nem mutat sok újat az RPG-k világában, azért lazán megállja a helyét az élmezőnyben. Noha a hangulata nem valami meggyőző, az ember napokig, hetekig elvan vele, nem is gondolva a külvilágra. A játék az igazi erősségét az online módban mutatja ki, de a single player rész is kifejezetten élvezetes, és remekül megszerkesztett, jól összerakott lett. Sok negatívumot tudunk felsorolni, de nem húzzuk le nagyon az értékelést, elvégre örülünk, hogy egy igazi, vérbeli RPG-t kaptunk, mely méltán állhat a már karcosra nyúzott Oblivion helyére.