NBA 2K17 teszt

Oké, a sorozat nagyjából egy évtizede lett viszonyítási alap a sportjátékok között, de amíg az EA Sports gyakorlatilag kivégezte az NBA Live-szériát, addig a 2K Sports akart és tudott is nagyra nőni. Ezek még véletlenül sem közhelyek, elvégre nem sok olyan anyag van, amelyik ilyen egységes minőséget képvisel évek óta. A FIFA-t eladja a foci hatalmas rajongótábora, és a Madden NFL-lel is hasonló a helyzet az amerikai piacon. Az NBA 2K viszont ahhoz a szűk réteghez tartozik, melynek érdemei tényleg elvitathatatlanok, és két rész között sikerül annyi újdonsággal teletömni, hogy még véletlenül se érezzük lehúzva magunkat.

Maga a játékmenet és a sport szimulálását már olyan mesteri szintre emelte a Visual Concepts csapata, hogy radikális változásokra már nincs is igazán szükség. Inkább a játékmódok finomításában, bővítésében rejlik a siker kulcsa, és szerencsére ez a járható út a fejlesztők szerint is. Korunk sportjátékaiban egyre jobban előretör a narratív jelleg, magyarán a karriermódon belül már történetet, drámát és érdekes karaktereket várnak a rajongók. Ha pedig a kiforrott alapokat nyakon öntik egy valóságból merítő sztorimóddal, biztosak lehetünk benne, hogy hosszú hetekig a képernyő elé szegez minket a semmiből jött hősünk felemelkedése.

A MyCareer forgatókönyvét az az Aaron Covington írta, aki a Creed: Apolló fia sciptjét is jegyzi. Az alkotók ismét kitettek magukért, jóllehet a városi szegénységből jött fiatal sportoló profivá válását megannyi művészi alkotás megörökítette már. Az NBA 2K17-ben avatárunkat részletesen megalkothatjuk, a fizikai tulajdonságok mellett azt is meghatározhatjuk, hogy a suhanc milyen pozícióban jeleskedjen a pályán. Kezdetben egy lerobbant középiskolában pattogtatjuk a bőrt, ám a kitartó munka meghozza a gyümölcsét, hamarosan felfigyelnek ránk és karrierünk beindul. Hamarosan a tíz főiskolás csapat valamelyikében találjuk magunkat - ezt a folyamatot a demónak is felfogható The Prelude-ben már kipróbálhattuk.

Csapattársunkkal, Justice Younggal hamar barátságot kötünk – őt a Creed sztárjáról, Michael B. Jordanről mintázták. A meccsek előtti lelkesítések, az együtt lógás, a meglepően jól megírt párbeszédek során kapcsolatunk még jobban elmélyül a sráccal, így aztán a sztori egy pontján – egy roppant sablonos húzással – összeakaszkodunk vele, csak azért, mert az észak-amerikai bajnokságban az élet nem fenékig tejfel. Végül a főiskolai éveket ötféleképpen zárhatjuk, majd jön az NBA. A mérkőzések között gyakorolhatunk a grundon a társainkkal, promóciós eseményeken népszerűsíthetjük csapatunkat, vagy csak simán lazíthatunk a következő éles megmérettetésig. Ám az edzéseket nem éri meg kihagyni, hiszen alaptulajdonságainkat fejleszthetjük velük.

Itt jön képbe a MyPark mód a karrieren belül. Lényegében egy MMO-elemekkel megspékelt mókáról van szó, ahová behívhatjuk a barátainkat is. A streetballnak is megvan a maga szépsége, ráadásul a pályák elhelyezkedése is érdekes – akár még egy acélgyárban is felhúzhatják. Ha épp nincs online haverunk, hagyatkozhatunk az automatikus partnerkeresőre is, szerencsére a rendszer sokat javult tavaly óta, minduntalan hozzám hasonló kvalitású játékosokkal kerültem szembe. (Magyarán nem mindig törölték fel velem a padlót.) Szintén a multira van kihegyezve a Pro-Am mód, ám sokkal profibb körülmények és simább játékmenet mellett hódolhatunk neki – ebből is látszik, hogy a kiadónak komoly eSport-tervei vannak. Itt már tényleg fel kell kötnünk az alsóneműt, ha az egyedi összeállítású csapatunkkal feljebb akarunk lépdelni a liga ranglistáján, a rendszer az amatőrtől egészen az elit státuszú játékosokig különbözteti meg a résztvevőket. Folyamatosan kapjuk az új kihívásokat és lehetőségeket, de ha több időt eltöltünk vele, hamar rájövünk, hogy itt csak az igazán profik juthatnak el a célig, azaz a pénzdíjas, élő versenyek megnyeréséig.

Összetehetjük a kezünket, hiszen a karriermód felettébb összeszedett idén is. Nem csupán a sportág és az egész hitvallás szerelmeseit vonzza, hanem azokat is, akik csak egy remek történetet szeretnének átélni. A számtalan lehetőség szinte adja magát, a teljesítményünkért járó (és valódi pénzért is megvásárolható) ingame valutáért új cuccokat vásárolhatunk karakterünknek, szinte hihetetlen mennyi – valóságban is létező – cipő, mez és kiegészítő került bele a játékba. Napról napra azt éreztem, hogy megéri leülni elé egy órára, hiszen mindig új kihívásokkal szembesültem, amiket teljesítve járt a jutalom is. Ezért nem válik soha unalmassá a MyCareer.

Ha nem ragaszkodunk feltétlen a valósághoz, és bármilyen összeállítású csapattal szeretnénk játszani, akkor a MyTeam módot érdemes nyüstölni. Lényegében az EA-féle Ultimate Team helyi megfelelőjével van dolgunk, amely sokkal gyorsabb és logikusabb felépítésű felhasználói felületet kapott. Itt is kártyákból rakhatjuk össze saját kompániánkat, hogy aztán teljesítsünk egy sor kihívást és online is birokra keljünk. Néhány lap egymást erősíti, így azok statisztikái is növekednek, amikor együtt játsszuk ki azokat. Idővel egyre jobb kártyákra teszünk szert és a csapatunk is javul, megannyi működőképes stratégiai lehetőséggel kecsegtetve.

Aki inkább egy saját csapat irányítására gerjed, az a MyLeague-gel és a MyGM-mel bizonyára hónapokig ellesz. Itt is történt jó néhány változás, ha a 36 NBA-résztvevő nem lenne elég, akkor egy teljesen új összeállítást, európai topcsapatokat vagy legendás brigádokat is menedzselhetünk. Komolyan, szinte mindenbe beleszólásunk lesz. Az otthont adó stadionok kivitelezésbe, a mezek kialakításába, de a lényeg ugye az, hogy a brigád jól szerepeljen a pályán. Ha csak tömény akcióra vágyunk, kapásból indíthatunk rájátszást is, ám ha sok időnk van, kezdhetjük az alapszakasszal. A taktika felállítása, a játékosok edzése, lelkiviláguk pátyolgatása mind ránk hárul, folyamatosan szemezgethetünk a szabadúszók közül, de rekordösszegekért nagy sztárokat is leszerződtethetünk. A lényeg az, hogy a rajongóink is meg legyenek elégedve, vegyék a jegyeket és az ajándéktárgyakat. Ez sokszor nem könnyű, főleg, ha tétmérkőzés előtt esnek ki a topjátékosok.

Talán mondanom sem kell, hogy az új animációk és a fizika csiszolása még realisztikusabb végeredményt szült. Hihetetlenül folyékony a játékmenet, minden nagyágyú egyedi ugrásokkal és dobásokkal bír, kérlelhetetlenül is felismerjük a jellegzetességeket. A sport szimulációja és annak mélysége tényleg elképesztő, nem mindegy, hogy egy játékos milyen poszton brillíroz, komoly különbségek vannak köztük, akár testi adottságaik, akár képességeik közt. Ha ezeket a jellegzetességeket betanuljuk, vagy megfelelően gazdálkodunk azzal, amink van, megértjük és kihasználjuk a játékosaink erősségeit, a sikerélmény sem marad el. Persze a csata hevében, amikor csak pár pont választ el a győzelemtől, sokszor csak az improvizáció és a tökéletes időzítés számít, és az, hogy a sztárok is felspannolják magukat. Sajnos támadójátékkor nemigen számíthatunk a társainkra, hiszen az M.I. itt egy picit sekélyes, a munka oroszlánrészét mi végezzük.

Persze az NBA 2K17-ben is bevállalhatjuk a komolyabb realizmust - rengeteg irányítási opció és stratégia hull az ölünkbe. Ha nem félünk a nehézségtől, tanulékonyak vagyunk és messze elkerüljük a könnyű nehézséget, hihetetlen helyzetekkel ajándékoz meg az NBA 2K17. Mindent mi kontrollálhatunk: a játékosok tucatnyi mozdulatát, többféle passztípust, rádobásokat – ezek betanulása kulcsfontosságú, nem érdemes az automatizált folyamatokra hagyatkozni, ha komolyan el akarunk merülni a játékban. Minden helyzetre válaszolnunk kell, a betonbiztos védelem is megtörhető egy jól megválasztott taktikával, a távolról rádobott sikertelen labdák sem jelentik a meccs végét, inkább küzdjük a lepattanókért és törekedjünk a ziccerekre. A fent leírtak talán elbizonytalaníthatják az újoncokat, de ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen könnyedén úgy finomíthatjuk a nehézséget, hogy abba ne törjön bele a bicskánk, és eközben szinte észrevétlenül lépünk a következő szintre.

A stadionok hangulata brutális, a nézők hangulata is aszerint változik, ahogy a hazaiak játszanak - ha valami nem kóser, annak hangot is adnak. A kommentár is dinamikusan követi az eseményeket, élvezhető az egész, tényleg érdekes statisztikákat hallunk, nem száraz daráról van szó. A grafika még tovább finomodott, a textúrák tűélesek, az izzadságcseppekkel a bőrön még most sem lehet betelni - ilyen részletgazdagságot sajnos nem minden nap lát az ember. Idén még több sztár kapott egyedi animációkat, köztük Steph Curry és Kevin Durant. A prezentációt tekintve még mindig korunk egyik etalonja az NBA 2K17.  

Minden évben megdöbbenek azon, hogy mi mindent sikerült véghez vinnie a Visual Conceptsnek. Amikor már azt hiszed, ennél feljebb nem lehet tenni a mércét, jön az új NBA 2K és megköveted magadat. Tartalom és hangulat szempontjából nem érheti panaszt az alkotást, ugyanakkor a motorháztető alatt okos és elképesztően mély rendszerek szolgálják ki a rajongókat, legyenek azok hétvégi vagy profi játékosok. A sztoriközpontú karriermód és a többféle online móka ismét hónapokra bebiztosítja az esti programodat, mindent megkapsz az NBA 2K17-től, amire csak vágysz.

Az NBA 2K17 PC-re, Xbox 360-ra, Xbox One-ra, PS3-ra és PS4-re jelent meg. Mi a Sony jelenlegi generációs masináján teszteltük.