FIFA 19 teszt

Ha focirajongó vagy, akkor idén sem vagy könnyű helyzetben. Bár látszólag a FIFA és a Pro Evolution Soccer párharca évek óta lefutott, idén több szempontból sem egyértelmű, melyik sorozat új epizódját érdemes választani.

A Pro Evolution Soccer idei epizódja ugyan idén is képes volt fokozni a szimuláció érzetét, összességében mégis csak sima ránfelvarrásokat kapott a játékmechanika, miközben a szokásos PES-betegségek mellett az UEFA-licencet is elbukta a Konami, így tartalom tekintetében még tovább nyílt az olló a FIFA és a PES között. Egy évente megjelenő sorozat esetében persze nehéz nem ilyen hibába esni, de idén bizony az EA Sports sem igazán erőltette meg magát. Érdemi újdonságok helyett a FIFA esetében is inkább csak finomhangolásra, ráncfelvarrásra futotta. Persze piacvezetőként, egyértelmű előnye tudatában nyugodtan léphet ilyet a stúdió, az viszont csalódottsággal tölti el az egyszerű focirajongót, hogy a FIFA 19 egyik legnagyobb újdonságának beharangozott Timed Finishing lényegében egy teljesen értelmetlen és felesleges parasztvakítás, miközben a játékmechanika mélyítése helyett inkább csak frusztrációt hozott magával.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen azért így is bőven akad miről mesélni, kezdve a visszatérő The Journey-vel, amiben ezúttal végleg lezárul az időközben a Real Madridhoz igazoló és álmait ott megvalósítani akaró Alex Hunter, valamint a Premier League-ben szerencsét próbáló legjobb barátja, Danny Williams és Hunter  amerikai válogatottban bemutatkozó húgának, Kimnek a története. Ezúttal mindhármuk karrierjét lehetőségünk lesz egyengetni. Míg utóbbi a világbajnokságon szeretne nagyot villantani, a két jóbarát lehetőség szerint a Bajnokok Ligájának döntőjében szeretné majd megmérettetni magát. Közben persze kapunk jópofa minijátékokat, sok-sok gyakorlási lehetőséget, illetve bőven akad majd dráma is, legyen szó családon belüli nehézségekről, vagy a foci kevésbé ismert üzleti világáról. Ráadásul lehetőségünk van a Mass Effecthez hasonlóan magunkkal hozni korábbi mentésünket, így Alex Hunter korábbi döntései bizony a záróepizód történéseire is hatással lesznek.

Amellett, hogy a The Journey egy meglepően szórakoztató, kezdetleges, de jól működő válaszadó-rendszerrel (döntéseinknek megfelelően adott válaszokkal hol az edző, hol a rajongók kedvében járhatunk), sok-sok focival és az azzal járó viszontagsággal kikövezett történettel rendelkezik, kapott egy kisebb szerepjátékos vonalat is a játékmód. Egyrészt személyre szabható lett mindhárom szereplő külseje, másrészt teljesítményünkért cserébe tapasztalati pontokat gyűjtögethetünk, amit aztán statjainkra vagy egyéb képességeink fejlesztésére költhetünk el. Közben pedig arra is lehetőségünk van, hogy fejlesztendő képességeink ismeretében olyan mentorokat válasszunk, akik segítenek javítani hiányosságainkon. Ráadásul a The Journey nemcsak a vegytiszta fociélmény miatt ajánlott, hanem azért is, mert a történet befejeztével speciális kártyákat kapunk, amelyeknek aztán a FUT-csapatunk összeállításakor fogjuk kezdetben hasznát venni.

Továbbhaladva a játékmódok kínálatában, szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy sajnos a karriermód és a Pro Clubs teljesen érintetlen maradt, miközben meglepő módon a Kick Off rengeteg újdonságot vonultat fel. Ott van például a Survival, ami lényegében egy olyan túlélőmód, ahol minden belőtt gól után az adott csapat véletlenszerűen elveszít egy játékost. Egy-két meccs erejéig egészen szórakoztató a játékmód, de sokkal jobban működne, ha mi magunk dönthetnénk el, hogy a gólt szerző csapatból melyik játékostól váljon meg az ellenfél. Éppen ezért ennél egy fokkal több izgalommal kecsegtet a Long Range vagy a Headers & Volleys. Előbbiben a távoli lövésekből szerzett gólok duplázódnak, utóbbiban pedig a fejesek, a kapáslövések, a tizenegyesek és a szabadrúgásgólok számítanak. Végül kapunk még egy No Rules nevű opciót is, ami ahogy a neve is mutatja, egy szabályok nélküli mód. Nincs les, illetve mindenki szabad préda, a legalattomosabb felrúgásokért sem jár sárga- vagy piroslap. Jópofák a lehetőségek, egy-egy házibuliban működhetnek is, de talán sokkal élvezetesebb lenne, ha mi magunk keverhetnénk a szabályokat.

A játékmenetet illetően is tapasztalható némi fejlődés. Egyrészt bevezetésre került az Active Touch, és visszatért a Real Player Motion technológia, amelyek lényegében a labdakezelést és a játékosok mozgását hivatottak még élvezhetőbbé, áramvonalasabbá, hitelesebbé varázsolni. A változás szerencsére tetten érhető, és bár a FIFA még mindig inkább árkádosabb élményt nyújt, érezhető, hogy a sok-sok új animációnak, a fizika javulásának, a fejlődött mozgásoknak köszönhetően sokkal fluidabb a labdakezelés, miközben a játékmenet kicsit lelassult és eltolódott a taktikusabb irányba. Nincs szó drasztikus irányváltásról, de a mesterséges intelligencia fejlődésének köszönhetően a játékosok például sokkal jobban helyezkednek, ügyesebben akadályozzák meg a passzolási lehetőségeket, így a labdával való zsonglőrködésnek, illetve a megfontolt cseleknek és passzoknak sokkal nagyobb szerep jutott.

Ezzel szemben a Timed Finishing egy teljesen felesleges és frusztráló megoldás lett. Lényegében arról szól ez az újdonság, hogy ha a lövésgombot lenyomjuk, majd a megfelelő időpillanatban ezt megismételjük, akkor nemcsak erősebb, de pontosabb lövéseket tudunk kivitelezni, ami egyébként azt eredményezi, hogy 25-30 méterről is simán kilőjük a ficakot. Maga a koncepció egyébként nem teljesen életképtelen, de a kivitelezés borzalmas. Egyrészt ha a nyakunkban liheg egy vagy több védő, akkor még arra is figyelni, hogy jól ütemezzük a lövést, szinte képtelenség, ráadásul a két gombnyomás közötti időablak nem túl nagy. Viszont ha eltévesztjük a pillanatot, akkor egy biztos ziccert is garantáltan elrontunk, ilyenkor ugyanis a lövés erőtlen és pontatlan lesz. Azt sem teljesen értettük, hogy megfelelő pillanatot jelző csík csakis a FIFA Trainer bekapcsolásakor látható, amit meg a játékosok többségbe nagyjából a játék indításával ki is kapcsol. Így mindössze egy háromszög jelzi, ha sikeres volt a Timed Finishing.

Ami viszont nagyon régóta hiányzott és végre megkaptuk, az a dinamikusan változtatható taktikák bevezetése. Már korábban is lehetőségünk volt arra, hogy játék közben a D-Pad segítségével játékstílust váltsunk, vagyis eldönthettük, hogy az adott állás alapján támadóbb vagy védekezőbb felfogásban focizunk. Most viszont már végre társíthatunk konkrét felállásokat is a különböző taktikákhoz. Apróság, de végtelenül hasznos újdonságról van szó.

Az Ultimate Team is átesett néhány apró, de hasznos változtatáson. A Draft és a Squad Battles semmit sem változott, ellenben bemutatkozott a Division Rivals-mód, ahol most már a mi képességeinknek megfelelő játékosokkal sorsol össze minket a FIFA 19, hogy aztán heti jutalmakért küzdjünk. Fontos megjegyezni, hogy megszűnt a korábbi feljutásos és kieséses rendszer, helyette pontokat kell gyűjtögetnünk, ahol a vereségért pontlevonás jár. Hetente a rendszer megvizsgálja, hogy a ranglista szintjei közül hol járunk, és ennek megfelelően oszt aztán heti jutalmat, ami ezúttal lehet akár játékbeli valuta, vagy éppen valamilyen játékosokat tartalmazó pakli. Elég jól fizetnek az egyéb napi és heti kihívások is, amelyekért most már squad training-lapokat vagy chemistry-kártyákat is kapunk, miközben itt is jut mindig valamennyi pénz is, amivel aztán újabb játékosokat vásárolhatunk.

A FUT tehát ezúttal is végtelenül addiktív és összetett lett, és tulajdonképpen nincs azon semmi meglepő, hogy a rajongók többsége lényegében csak ezért a játékmódért cseréli le évről évre a korábbi kiadást. Érezhető is, hogy az EA Sports nemigen törődik a többi játékmóddal, akadnak finomhangolások, de tulajdonképpen az Ultimate Team egymaga is elcipeli a hátán most már a sorozatot. Ez azonban nem biztos, hogy felmentést ad az alól, hogy a játékmechanika se kapjon drasztikus, előremutató újdonságokat. Ahogy a PES 2019 esetében, úgy itt is inkább ráncfelvarrás történt, miközben az UEFA megszerzett jogaival sem igazán tudott mit kezdeni a stúdió. Ahova tudták, oda besuvasztották a Bajnokok Ligáját, de a külön is játszható európai sorozat a hírnevéhez teljesen méltatlan körítésben, tessék-lássék módon jut csak szerephez az idei kiadásban.

Éppen ezért idén is meglehetősen nehéz egyértelmű győztest hirdetni. És talán felesleges is ezen rugózni. Mindkét sorozatnak megvannak a maga szépségei, mert amíg a PES 2019 látványban óriásit ugrott előre, addig a körítés még mindig fapados maradt, miközben a játékmechanika még mindig a szimulátoros irányt képviseli. Ezzel szemben a FIFA 19 tartalomban verhetetlen, játékmenetét tekintve árkádosabb, bár látható, hogy kis lépésekben, de közelít a PES-vonalhoz. Közben viszont ott a FUT-mód, amivel egész egyszerűen nem fogja tudni felvenni a küzdelmet a Konami játéka, nemcsak a licencek hiánya miatt, hanem azért is, mert amíg a PES-ben halászni kell az online játékosokat, addig a FIFA-ban nem, ami annak is betudható, hogy a két játék netkódja közül a FIFA egyértelműen jobb és stabilabb. Éppen ezért teljesen értelmetlen a másikra mutogatás. Mindenki saját preferenciájának megfelelően döntse el, melyikre teszi le a voksát, aztán pedig nincs más dolgotok, mint élvezni a fotelfocit.

A FIFA 19 PC-re, Xbox One-ra, PlayStation 4-re, Switchre, Xbox 360-ra és PlayStation 3-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük. A tesztkódot az Electronic Arts biztosította számunkra.

7.5

FIFA 19 teszt értékelés 7.5

Pozitívumok:

  • Szórakoztató Kick-Off játékmódok
  • Finomhangolt fizika és labdakezelés
  • Megújult a FUT jutalmazási rendszere
  • Még mindig élvezetes a The Journey

Negatívumok:

  • Érintetlen maradt a karriermód és a Pro Clubs
  • Teljesen értelmetlen volt bevezetni a Timed Finishinget
  • A kapusok még mindig tudnak furán viselkedni
  • Inkább a tartalom, és nem a játékmechanika fejlődött
10 komment - szólj hozzá!