A Plague Tale: Innocence teszt

Nem elég, hogy javában tombol a százéves háború, a fekete halál is makacsul tizedeli Franciaország lakosságát. A borzalmakat Amicia és Hugo párosán keresztül ismerjük meg, miközben az inkvizítorok is a nyomunkban loholnak.

Van a középkornak egy kevésbé festői időszaka. Amikor mindenki üldözöttnek számított, ha az egyházzal ellentétes nézeteket vallott, esetleg más vallásban hitt, vagy csak hitetlennek bélyegezték meg. A középkor legsötétebb időszakában mégis a százéves háború, az utánahagyott pusztítás, illetve az annak következményeként kitört pestisjárvány okozta a 14. század közepén a legsúlyosabb problémákat. Ez volt az az időszak, amikor emberek milliói vesztek oda a falvakat átjáró mocsokból utat tört patkányok terjesztette pestis miatt, miközben mások az elhúzódó háború járulékos veszteségeként adták életüket. Az A Plague Tale: Innocence nyitánya azonban még ebben a szörnyűséges időszakban is megragadja a középkori, háború sújtotta Franciaország szépségét, hogy aztán egy hirtelen vágással az ember húsába és lelkébe markolva, a játék végéig el nem engedve végigvezessen minket a halállal, pusztulással és fertővel kikövezett franciaföld falvain, középkori várain és tetemektől bűzlő csataterein.

A játék története a 14. században játszódik, egy Bordeaux közeli kisvárosban, ahol a nemesi de Rune család is él. Főhősünk a 14 éves Amicia, aki édesapjával és Lion nevű kutyájával épp a birtok szomszédságában található erdőt járja. Az édesapa bölcs útmutatóival próbálja meg felkészíteni lányát az élet nehézségeire, miközben egy csúzlit ajándékozva a vadászat fortélyait is megtanítja gyermekének. Aztán váratlanul sötétség borul a jókedvre, ugyanis Lion egy vaddisznót megpillantva üldözni kezdi a vadat, és amikor rátalálunk, éppen egy gödör emészti fel szerencsétlen kedvencünk testét. Ekkor még nem is sejtjük, micsoda borzalom húzódik meg a föld alatt, sokkal inkább a birtok békéjétől nem is olyan messze zajló háborúval és annak borzalmaival vagyunk elfoglalva. Aztán amikor hazaérünk, minden a feje tetejére áll. Inkvizítorok törnek be a birtokra, akik Amicia betegeskedő öccséért, az ötéves Hugóért jöttek. Az ellenálló szolgák, illetve a testvérpár szülei nem élik túl a mészárlást, ezzel pedig kezdetét veszi a két testvér misztikummal is fűszerezett kalandja.

Az addig a háború borzalmaiból és a pestis okozta mérhetetlen pusztításból bármit is alig érzékelő gyermekeknek egy csapásra kell megbirkóznia az őket körülvevő mocsok és kilátástalanság terhével, miközben Amiciára hárul a túlélés teljes felelőssége is. Az inkvizítorok mellett a franciaföldön állomásozó angol lovagok, illetve a mindent ellepő patkányinvázió is komoly akadályt jelent majd számunkra. Az A Plague Tale: Innocence pedig nemcsak akkor hozza a legjobb formáját, amikor kijózanítóan hitelesen ábrázolja a sötét középkor mocskos valóját, hanem akkor is, amikor időt fordít a testvérpár kapcsolatának elmélyítésére, lelkük feltárására, illetve felfedi a sztori lapjait és boncolgatni kezdi Hugo rejtélyét, miközben bátran kitér az inkvizítorok tevékenységére vagy a háború borzalmaira.

A történet előrehaladtával egyszerre fejlődik Amicia és Hugo kapcsolata, miközben morálisan is formálódnak, így egészen ijesztő látni, amikor a két fiatalnak felnőtteket is alaposan kikezdő döntéseket kell meghoznia. Kár, hogy az Asobo Studio a játéknak ezzel a rétegével nem foglalkozott többet, ugyanis döntéseink sajnos semmilyen irányban nincsenek hatással a játékra vagy Amicia jellemének alakulására. Igaz, csak néhány elszigetelt esetben kell kemény döntéseket hoznunk, de akkor azoknak bizony lehetne valódi tétje.

Ehhez a nyomasztó hangulatú kalandhoz ad tökéletes keretet a játék középkori világa. A fejlesztők tűpontosan adják vissza a pestistől rettegő, kilátástalan helyzetbe került falubeliek közhangulatát, miközben a családi birtokot elhagyva a háború után hátramaradt tetemek borította mezőkön, kihalt kazamatákban, porig rombolt templomokban, várakban és egykor szebb napokat is látott, mostanra a patkányok martalékává vált farmokon kell átvágnia a testvérpárnak, illetve a hozzájuk később csatlakozó, szintén korukat tekintve ifjú társaknak. Merthogy a misztikummal alaposan fűszerezett sztoriban nem csak magunkra utalva kell a túlélésért küzdenünk. A játéknak ugyanis lesznek olyan fejtörői, ahol vagy Hugo, vagy hozzánk csapódott másik társunk segítsége nélkül biztosan nem fogunk előrejutni.

Ezek alapvetően egyszerűbb logikai feladványokban öltenek testet, az A Plague Tale: Innocence gerincét mégis a lopakodás adja, aminek pont a linearitás Achilles-ina. A készítők hiába szeretnék elhitetni velünk, hogy szabadon hozhatunk döntéseket, tulajdonképpen egy csőjátékot kapunk, ami alapvetően be is határolja a lehetőségeinket. Visszafogott szabadságot az alkímia felbukkanásával, a kraftolás bevezetésével kapunk, de itt is inkább arról van csak szó, hogy azokat a helyzeteket, amelyekbe a játék kényszerít, azokat melyik eszközzel és hogyan oldjuk meg. Itt viszont bőven van döntési lehetőségünk. Például parittyánk segítségével kiolthatjuk az őrök fényforrásait, ezzel potenciális patkányvacsorává téve őket, de ha úgy hozza a kedvünk, el is altathatjuk az óvatlan smasszerokat. A páncélos járőrök ellen is lesz ellenszerünk, ahogy a patkányokat elriasztó fényt is több formában tudjuk majd számunkra kedvező módon felhasználni, megidézni.

Ennek nyújt alapot a már említett kraftolás, aminek segítségével nemcsak Amicia ruháját vagy csúzliját tudjuk fejleszteni, de a különböző alkímián alapuló kiegészítőket is. Ami viszont nagyon fontos, hogy ezek egységesen ugyanazokat a felszedett erőforrásokat használják, vagyis érdemes kétszer is átgondolni, mire van szükségünk. Ugyan a játék egész jó arányban adagolja a nyersanyagokat, de bőven lesznek olyan szakaszok, amikor tényleg oda kell figyelni és nem elpazarolni a rendelkezésre álló erőforrásokat. Ez ugyanis tapasztalatom szerint később mindig kifizetődött, így egy olyan helyzetben, amikor nehéz volt az őrök figyelmét elterelni, jól jött, ha voltak más eszközeim is, nemcsak kövek és cserepek.

Persze a játékban akadnak majd alkalmak, amikor kénytelenek leszünk a harci képességeinkre hagyatkozni. Ezekben az esetekben azonban tovaszáll a játék nyújtotta illúzió, végleg leomlanak a szabadság kapui. A törékeny Amicia ugyanis csak és kizárólag a parittyájával tudja felvenni a harcot a rá támadó, többnyire páncélos katonákkal szemben. És ahhoz, hogy kellő erővel hajítsuk el a kavicsokat, térre és időre is szükségünk van, a nem erre a helyzetekre szabott helyszínek pedig azonnal bekorlátozzák lehetőségeinket. De az A Plague Tale: Innocence hamar ki is teríti a lapjait és tudatosítja a játékosával, hogy a játékmechanikai elemek csak azt a célt szolgálják, hogy a fejezetekre bontott cselekményt előrelendítsék.

A hangsúly ugyanis az érzelmes, szívbemarkoló, rejtélyes történeten, a testvérpár kapcsolatának kibontásán és a gyermeki ártatlanság falainak lebontásán van. Ezt pedig hűen kiszolgálja a kifejezetten felnőtteknek szóló történet, amit Olivier Deriviere hidegrázós, melankolikus zenéje, illetve a játék szürkés, lehangoló, vészjósló látványvilága tesz kerek egésszé. Az Asobo Studio és a Focus Home Entertainment az év eddigi legkellemesebb meglepetését hozta el nekünk, ami játékmechanikai hiányosságai ellenére is egy hihetetlenül erős, izgalmas mese virtuális lapjait tárja elénk. Neked csak egyetlen dolgod van, hogy átadd magad a lapokon megelevenedő történetnek.

Az A Plague Tale: Innocence PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg, mi az utóbbi platformon, PlayStation 4 Prón teszteltük.

8.0

A Plague Tale: Innocence teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Olivier Deriviere elképesztően hidegrázós zenéje
  • A sötét középkor mocskos valójának kijózanítóan hiteles ábrázolása
  • Amicia és Hugo érzelmes kapcsolata
  • Érdekfeszítő, izgalmas, misztikummal kiszínezett történet
  • Változatos játékmenet...

Negatívumok:

  • ...ami túlzottan lineáris
  • A feladványok nem nyújtanak komoly kihívást
  • A fapados MI miatt a lopakodás teljesen súlytalan
  • Morális döntéseinknek semmi következménye nincsen
15 komment - szólj hozzá!