Crucible teszt

„Jótól lopni nem szégyen” – tartja a mondás, ezt az Amazon pedig annyira komolyan vette, hogy felcsapta az elmúlt éveket bemutató videojátékos enciklopédiát, és rábökött pár már letűnt címre, hogy azokból készíttessen egy „tökéletes” koktélt.

Ez lenne a Crucible, ami sajnos előbb jött, mint kellett volna, de erre hamarosan még visszatérünk. Szóval van itt minden, mint a búcsúban, de ez még nem jelenti azt, hogy a végeredménynek rossznak is kell lennie. Korábban is voltak olyan játékok, ameyek kölcsönvettek pár dolgot innen-onnan, végül mégis sikeresek lettek, elég csak mondjuk a Shadow of Mordorra, vagy épp a Spider-Manre gondolni - de itt sajnos egészen más a helyzet.

A játékot elindítva rögtön egy átugorhatatlan tutorial veszi kezdetét, amely megtanít minket az alapvető mechanikákra. Hogy előtte melyik hőst választjuk, az teljesen mindegy, a betanítószakasz után ugyanis bármikor válthatunk a tízfős felhozatalból. A hősök szerencsére a Crucible jobban sikerült részei közé tartoznak, kellően változatosak, és mindenki megtalálhatja a maga kis kedvencét, ráadásul velük fejlődve további információkat tudhatunk meg a múltjukról, amelyek kicsit kibővítik a játék hátterét. Akadnak tankosabb, vagy épp támogató szereplők is a szokásos sebzésosztók mellett, de mivel a játék központi eleme, hogy közös XP-csíkkal fejlődünk, ezért senki sem szenved el hátrányt a csapat többi tagjával szemben.

A választás azért is fontos, mert ezt később már nem befolyásolhatjuk az adott meccsen, ahogy azt sem, hogy a pár választható perk közül mi melyiket részesítjük előnyben. Ugyanakkor kissé furcsa megoldás, hogy ezeket még az ellenfél felhozatalának bemutatása előtt el kell döntenünk, így elvéve a játékostól a taktikai lehetőségeket, hogy egy-egy bizonyos karakter ellen építse fel saját harcosát. Ez talán most még megbocsátható, de ha később valóban az esport felé vennék az irányt a készítők – ahogy ezt korábban már többször hangoztatták –, akkor ezen mindenképp változtatniuk kell, mert így inkább a szerencsén, mintsem a buildeken múlik, hogy miként tudjuk semlegesíteni az ellenséges csapatot.

Ha azonban megvan a karakterünk és egy legyőzhetetlen buildet is beállítottunk neki, akkor már bele is vethetjük magunkat a három elérhető játékmód egyikébe. (Update! A cikk elkészülte után jött a hír, hogy a három játékmódból kettőt kukáztak - erről itt olvashattok bővebben.) Az első a Heart of the Hives nevet viseli, és két darab négyfős csapat küzd meg benne egymással, valamint a pályával. A bizonyos időközönként megjelenő főbb szörnyek szívéért megy a harc, és aki előbb összegyűjt belőlük hármat, az győz. Az Alpha Huntersben ezzel szemben csak duók vehetnek rész, egészen pontosan nyolc darab, ha pedig valaki meghal, annak nincs visszatérés. Ez tulajdonképpen az itteni battle royale-nak felel meg, azzal a különbséggel, hogy a társ nélkül maradtak összeállhatnak egymással egy-egy akció erejéig. Végül pedig itt a Harvest Command, amelyben 8v8-as felállásban kell elfoglalnunk az XP-t is kitermelő építményeket, amelyik bagázs pedig előbb begyűjt belőlük százat, az nyer.

Korábban írtam, hogy nemcsak az ellenfelekkel kell megküzdenünk, hanem magukkal a pályákkal is. Ez nemcsak a területen élő vadállatokra utal, hanem a különféle eventekre is, amelyeket minden egyes meccsünk előtt véletlenszerűen sorsol a játék. Ezek között lehetnek időlegesen aktívak, mint például amikor rövid ideig mindenki látja a másikat, de akadnak olyanok is, amelyek a teljes összecsapásra kiterjesztik a hatásukat.

Bár a Crucible egy multira koncentráló csapatalapú játék, ez nem jelenti azt, hogy a harcszíntérként szolgáló pálya kihalt lenne, legalábbis élőlények szintjén. Rengeteg ellenséges kreatúra várja ugyanis, hogy XP-re váltsuk az életüket, amire szükségünk is lesz, ha nyerni szeretnénk. A meccsek során összesen öt szinten keresztül fejlődhetünk, így aktiválva a korábban már említett perkeket, amelyek ugyan ránézésre elenyésző bónuszokat adnak, de a végjátékban csaták kimenetelét dönthetik el. Az állatok mellett szót érdemelnek még a növények is, melyeket aktiválhatunk, így gyógyítva, vagy épp elrejtve karakterünket. Támadóbb fajtákkal is összefuthatunk, melyeket érdemesebb kikerülni, ellenben a sebzésosztásban jó szolgálatot tehetnek, feltéve, ha eredményesen használjuk őket.

Utóbbira rá is leszünk kényszerülve, mivel a játékban lévő gunplay borzalmas, egyes karakterek pedig rengeteg töltényt megesznek, mire jobblétre szenderülnek. Ennek köszönhetően a játékmenet sokszor már irritálóan lassúnak és unalmasnak érződik, amin az sem segít, hogy a különféle interakciók sokszor másodpercekre megakasztják az egész csetepatét. A lootolás, a terület elfoglalása, vagy épp a gyógyítás is hosszú pillanatok alatt mennek végbe, miközben természetesen simán hátba is támadhatnak, szóval csak óvatosan. Az animációk szintén nem állnak a helyzet magaslatán, a külső nézetből kifolyólag a mozgás sokszor körülményes, szinte minden második buckában megakadunk, ráadásul a FOV-ot sem állíthatjuk át, így olyan érzésünk lehet, mintha szemellenzőben kellene játszanunk, ami harc esetén rendkívül frusztráló. Ha pedig beragadunk valahova – higgyétek el, ti is befogtok –, akkor nincs, ami kihúzzon onnan, hacsak nem lesz szerencsénk, és az ellenfelek közül valaki meg nem szán minket.

Sajnos azonban a kellemetlenségek nem érnek véget ennyivel, mivel a kiforratlan játékmenet mellett a felhasználói felület sincs a toppon. Alapból a játékban nem kapott helyet semmilyen kommunikációs lehetőség, egyedül csak jelölhetünk, de írni, vagy beszélni nem tudunk a társainkkal. Ez egy csapatalapú játéknál hatalmas hiba, mert így a véletlen besorsolt játékosokkal semmi esélyünk nincs taktikázni, egyedül abban bízhatunk, hogy együtt maradunk, és mindenki tisztában van a játékmód céljával, valamint a karaktere képességeivel. Ha esetleg mégsem, és a sorozatos csalódás miatt kilépne valaki a csapatból (nincs semmilyen retorzió), akkor a meccs nem áll meg, hanem az új felállással halad tovább a vége felé. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mennyire élvezetes ingame kommunikáció nélkül 4v2-ben szórakozást biztosítani a másik csapat számára. Persze ilyenkor vissza lehet még csatlakozni az éppen folyamatban lévő meccsbe, egy kifagyás után nekem is sikerült, ekkor azonban a HUD fele eltűnt, a másik része elcsúszott, a társaim neve helyett pedig csak egy „false” felirat díszelgett.

Ugyancsak problémát okozhat hosszabb távon, hogy bár a három játékmód még szódával elmegy, a hozzájuk tartozó pályák száma viszont már elképesztően kevés és sajnos rajtuk grasszáló szörnyből sincs igazán sok. A területek ráadásul hatalmas kiterjedésűek és csakis gyalogszerrel szelhetjük át őket, aminek hála rengeteg időt fogunk a harcoktól távol tölteni. A hősök száma is éppen hogy csak elfogadható, ellenben egyesek komoly balanszgondokkal küzdenek, ami szintén megkeserítheti az egyszeri játékos életét, és elveheti a kedvét a további meccsektől.

A látvány szintén lehetne jobb, cserébe még rosszul is optimalizált, aminek hála egy, az ajánlott konfigurációnál jóval komolyabb gépen is sokszor beakad. Sajnos a hangok terén sem rózsásabb a helyzet: a szinkron ugyan nem rossz, de a környezet túlságosan is steril hatást kelt. Játék közben szinte semmilyen inger nem éri a fülünket a szokásos robbanásokon, lövöldözésen és pár beszóláson kívül, ami hosszabb távon könnyedén zavaróvá válhat.

„Szerencsére” a fentebb említett hibák és kellemetlen megoldások tömkelege mellett a fejlesztőknek azért volt ideje mikrotranzakciókat pakolni a játékba, de ezek legalább nem vesznek el a Crucible „élvezeti” értékéből. A vásárolható extrák ugyanis csak kozmetikai cuccok, nagy részük pedig elérhető fizetés nélkül is, ráadásul a mostanság oly divatos Battle Pass is megtalálható a sok árcédulás mütyür között, szóval még fejlődni is van miért, feltéve, ha nem unjuk meg az egészet pár lejátszott meccs után.

Kicsit az az érzésem, hogy az Amazon minél gyorsabban ki akarta adni a játékot, aminek bizony meg is lett a böjtje. A Crucible jelenlegi állapotában ugyanis csupán egy, az útja elején járó bétajáték szintjét üti meg, ezen pedig az sem segít, hogy ingyenes. A koncepció akár még működhetne is, de a kényelmetlen irányítás, az unalmas játékmenet, a megannyi bug, valamint a foghíjas tartalom folyamatosan küzd azért, hogy megutáltassa magát velünk, sajnos sikerrel. Aki ezek után is tenne vele egy próbát, az készüljön fel, mert egyelőre szinte élvezhetetlen a játék, és attól tartok, ha a fejlesztők nem állnak neki rögvest a kármentésnek, akkor könnyedén a korábbi évek letűnt hero shootereinek sorsára juthat - bár jobban belegondolva, lehet, már így is késő.

A Crucible kizárólag PC-re jelent meg.

4.0

Crucible teszt értékelés 4.0

Pozitívumok:

  • Érdekes karakterek
  • Korrekt free-to-play rendszer

Negatívumok:

  • Bugok tömkelege
  • Kevés tartalom
  • Túlontúl hatalmas pályák
  • Kiegyensúlyozatlan és unalmas játékmenet
  • Nincs ingame kommunikációs lehetőség
  • Kopottas látványvilág, borzalmas optimalizáció
  • Szegényes hangok
1 komment - szólj hozzá!