The Last of Us Part II Remastered teszt

  • Írta: szlav
  • 2024. január 16.
Link másolása
2020 legmegosztóbb, de sokak szerint legnagyszerűbb játéka felújított és extrákkal teletömött kiadásban érkezett PlayStation 5-re. De vajon érdemes kinyitni miatta újra a pénztárcát?

Eléggé elnyúzott, de egyáltalán nem alaptalan közhely, hogy a The Last of Us, mint franchise, több remake-et és remastert tudhat a sorai közt, mint önálló játékot. Valljuk be, tényleg kissé váratlan húzás volt a Naughty Dog részéről, hogy a heves visszhangot keltő, de a maga nemében kiváló második rész csak az új konzolgeneráció derekán kapott technikai frissítést, azt sem egy mezei next-gen update képében, hanem komplett remaster-csomagként. De van egyáltalán annyi kraft a The Last of Us Part II Remastered-ben, hogy alátámassza a különálló új, dobozos és digitális kiadást mindazok után, hogy még a multiplayeres mellékágát is elkaszálták?

Röviden és tömören: igen, de érdemes alaposan tisztában lennünk azzal, hogy mit is kapunk a pénzünkért, illetve, hogy hogyan költjük el azt. A 2020 nyarán megjelent eredeti kiadás ugyanis már akkor, PlayStation 4-en is megelőlegezte nekünk a lehengerlő, újgenerációsnak nevezhető audiovizuális élményt, a később PS5-re ingyenesen kidobott 60 fps-es performance boost pedig szintén sokat segített azon, hogy elhiggyük, a The Last of Us Part II már eleve a kilencedik generáció címeként érkezett, csak éppen pár hónappal a PlayStation 5 debütálása előtt. Ezek tudatában pedig tulajdonképpen az is érthető, ha nehezen csengeti ki az ember még akár azt az extra 10 dollárt is, amellyel az új kiadásra fejleszthetjük a korábban már megvásárolt alapjátékunkat. 

Természetesen a nappaliban, egy jókora OLED tévén lényegesen jobban fest majd a továbbra is 30 fps-es Quality mód natív 4K-s felbontása, a valamelyes részletesebb textúrák, az élesebb árnyékolás és a LOD-szintek javítása, aki azonban Performance módban, esetleg monitoron játssza a remastert, jóval kevesebbet fog érzékelni a technikai újításokból. Persze, a játék emellett már teljeskörűen használja a DualSense kontroller adottságait, legyen szó akár a haptikus visszajelzésről vagy az adaptív ravaszok aktív ellenállásáról, de ezt lényegében elmondhatjuk a generáció összes fontosabb címéről. 

Ezek a technikai újítások tehát önmagukban aligha támasztanák alá az új kiadás árcéduláját, így az extra tartalmakban kell keresnünk a The Last of Us Part II Remastered igazi értékét. Ebből pedig akad bőven, annak ellenére is, hogy az eddig megismert történetet nem kapott ahhoz hasonló bővítményt, mint annak idején az első rész sztoriját tovább mélyítő Left Behind DLC. Helyette egy egészen tartalmas roguelike módot kapunk, amit felfoghatunk a Part I-ban látott harci szcenáriók következő iterációjának vagy a Resident Evil-játékokból ismert Mercenaries mód helyi megfelelőjének.

A No Return névre keresztelt játékmód egy elágazó, véletlenszerűsített és egyre nehezedő kihívássorozatot állít az újabb kalandokra vágyó játékosok elé. A sztormiódból ismert (de esetenként enyhén módosított) harci arénákban túlélők, fertőzöttek, később pedig keményebb főellenfelek leselkednek ránk, de a dolgunkat tovább komplikálhatják a pozitív vagy negatív pályamódosítók is. Megeshet például, hogy sűrű köd borul Seattle városára, ezzel megnehezítve a célzást és tájékozódást, de egy-egy bevetés során akár egy, a sztorimódból ismert társunk is besegíthet az ellenfelek likvidálásában. Mivel a Part II harcrendszere és lopakodási lehetőségei mérföldeket léptek előre az eredeti The Last of Us lomha irányítása után, a No Return hosszabb távon is izgalmas tud maradni, az igazi addikciót azonban a pályák közt feloldható újdonságok szolgáltatják.

Kezdve azzal, hogy a két kezdőkarakter után később majdhogynem a teljes játék stábját megszerezhetjük játszható karakterekként. Ellie és Abby mellett Joel, Tommy, Dina, Jesse, Lev, Yara, Manny és Mel is feloldható, ráadásul mindegyikük saját passzív bónuszokkal, játékmeneti módosítókkal, spéci fegyverekkel és alternatív kosztümökkel érkezik. Két bevetés közt természetesen vásárolhatunk újabb fejlesztéseket, fegyvereket és kiegészítőket, vagyis akit a roguelike-játékok hajlamosak hosszú órákra beszippantani, azok nem fognak unatkozni ezzel az új játékmóddal sem.

Mindenki másnak a Part I után itt is elérhető Speedrun opciót vagy Guitar Free Play jópofa bónuszmódját tudjuk ajánlani. Az utóbbi egy különösen kedves újdonságként hozza vissza a sztorimódban vissza-visszatérő gitáros szekciókat. A DualSense érintőfelületét “pengetve” előre megadott akkordokon játszhatunk, immáron nemcsak akusztikus, de akár elektromos gitáron vagy bendzsón is, ráadásul egy sor további effekttel is módosíthatjuk a világvégén elporosodott hangszerek tónusát. Az pedig csak külön jófejség, hogy Ellie és Joel mellett még a játék zeneszerzője, Gustavo Santaolalla is választható karakterként tűnik fel ebben a játékmódban.

Tulajdonképpen az egész remaster-csomagról elmondható, hogy újra és újra alázatosan fejet hajt a fejlesztők előtt, akik segítettek életre kelteni a The Last of Us Part II kegyetlen, lélekbemaró történetét. A bónusztartalmak közt nemcsak koncepciórajzokat, 3D-s modelleket, filtereket, alternatív skineket, podcastepizódokat és fejlesztői kommentárt találunk, de itt is megtalálhatjuk a Grounded második részét - azt a másfél órás dokumentumfilmet, amely az első filmhez hasonlóan részletekbe menően tárja elénk a Part II munkálatait. Ezt egyébként a játék megjelenésével ingyenesen is elérhetővé teszi majd a Naughty Dog a YouTube-on.

Az új remaster tehát igazi ínyencség azoknak, akik szeretnének bepillantani a videojáték-történelmet író mű kulisszái mögé. Ennek a totális csúcspontját pedig az a három kivágott pályaszakasz jelenti, melyeket félkész állapotban ugyan, de végigjátszhatunk, mégpedig fejlesztői kommentár kíséretében. A gyakran még felvett dialógust, végleges animációkat vagy kész pályaelemeket sem tartalmazó, rövid játékszakaszok bemutatnak egy ünnepi összejövetelt Jackson városában, egy kivágott szeletet Seattle csatornarendszeréből, illetve egy későbbi szekciót, melynek során Ellie egy vadkanra vadászott volna a játékban.

Mindhárom jelenetsor okkal lett kivágva a végső kiadásból, hiszen azok esetenként túlságosan megborították volna a cselekmény tempóját vagy a történet érzelmi ívét. Mindezek ellenére azonban érdekes látni (és egyenesen a fejlesztők szájából hallani), hogy milyen ötletekkel játszadoztak a Naughty Dog fejlesztői, miket vetettek el, illetve miket használtak fel újra később, más helyeken. A három rövid szekció bő félóra alatt teljesíthető, vagyis nem érdemes hatalmas, kihagyhatatlan tartalmakra számítanunk, a legelhivatottabb rajongóknak azonban ez is igazi csemege lehet. 

És valójában ennek fényében, vagyis a The Last of Us iránti rajongásunk mértékével érdemes azt is eldönteni, hogy az ember benevez-e az új kiadásra, a 70 dolláros teljes csomaggal vagy a 10 dolláros upgrade-del. Én úgy gondolom, hogy bőven került annyi extra tartalom és fejlesztés a kipolírozott változatba, hogy legalább az alapverzióról érdemes legyen fejlesztenünk. Tulajdonképpen a szituáció csak azért veszi ki magát kissé kellemetlenül, mert a Santa Monica Studio alig néhány hete egy ennél is masszívabb frissítést ajándékozott ingyen a God of War Ragnarökhöz, ráadásul az ottani roguelike módot sikerült igen elegánsan beépíteni a játék epilógustörténetébe is.

Végső soron a The Last of Us Part II Remastered lett a második The Last of Us-epizód definitív kiadása. Mindenképp ezt a csomagot tudjuk ajánlani azoknak, akiknek korábban nem vásárolták meg a játékot, de érdemes azoknak is ráfizetniük azt a 10 dollárt, akiknek a szívét korábban már egyszer-kétszer szétmarcangolta Ellie és Abby kegyetlen története. Végezetül pedig hiba lenne nem megemlítenünk, hogy bizonyára ez a kiadás ágyaz meg az elkerülhetetlenül érkező PC-s verziónak is – csak reménykedjünk benne, hogy ez a kiadás jobb állapotban kerül majd az egérlökdöső kollégák elé, mint a Part I portja!

A The Last of Us Part II Remastered január 19-én érkezik PlayStation 5-re. A játék megvásárolható lesz önálló kiadásban, de a PlayStation 4-es The Last of Us Part II tulajdonosai 10 dollárért fejleszthetnek a felújított és bővített kiadásra is.

1.
1.
A Fénybenjáró
Szerintem csak annak éri meg, aki anno nem játszott a játékkal. A kicsit szebb grafika szerintem nem ér meg ugyanenyi pénzt. Bár ez egy olyan ember véleménye, aki még mindig PS2-es és PS3-as játékokkal játszik a legtöbbet...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...