Grand Theft Auto IV PC-s játékteszt

A mérhetetlen szabadság szinonimája, a nagyhatásfokú szervezett bűnözés megálmodása, egy egyszerű szerb bevándorló, Niko Bellic karakterisztikáján keresztül - a nulláról indulva, fittyet hányva a közbiztonságra, a Rockstar legnívósabb címe ezt garantálja bárki számára.

A Grand Theft Auto 4 etalon minden akciójáték fanatikusnak, egy komplex város megszólalásig realisztikus szimulációja. Törvények kihágása, kaján nevetés az alkotmányban foglalt közbiztonság kijátszására, mindezt öncélú formában, főszereplőnk reputációjának feltornászása ürügyén. Fricska ez, az amerikai társadalom sebezhetőségéről – és immáron átélhettük 2008 végén PC-n is. A gyatra port fenyegető árnyéka rávetül az amúgy szinte tökéletes játékra, ha félretesszük falánkságát és azt, hogy ahol tud szembeköp technikai oldalról – még mindig felejthetjük hajtépéseinket a 32 játékos multiplayerben, vagy az olyan port-unikumban, mint a Video Editor.


A konzolosok számára a múlt év áprilisa úgy vonult be a köztudatba, hogy a Rockstar Games robbantott, a várakozás véget ért és kihozta masinájukra a GTA 4-et, majd hosszú örömódázás következett, s mi PC-sek csak a könnyeinket törölgettük, szóvá tettük felháborodásunkat, de sejtettük, hogy lesz ez még így se. Hiába titkolóztak a fejlesztők, tudtunk hogy G4W verzió lesz a nélkülözés jutalma. Nyár végén azonban a sötét felhők elvonultak, bejelentették a számítógépes verziót, melyről mindenki csak ámuldozott, teszem hozzá joggal, hiszen a grafikai pimp csak egy dolog, a tényleges nagyfelbontás is, a kibővített online játék hab a tortán, a testhezálló Video Editor pedig a gyümölcsízű zselé. Aztán kezünkbe foghattuk a celofánborítású tokot, benne a két DL lemezzel, kárörvendésünk a tetőfokára hágott, de az ellenségesség mégis elcsitult, minden játékos megkapta a maga platformjára. És persze ismét a billentyűzet-püfölők jártak a legrosszabbul.


Az első pofon a telepítésnél ér mindenkit, a fejlesztők közösségi videó megosztója és hírcsatornája, a Social Club még csak-csak felmászik, de a bejelentkezés és a regisztrációs procedúra nem megy sima keretek között. Nem hajlandó az Istennek sem csatlakozni, egyelőre. Sebaj, némi rendszervizsgálat a tényleges játék telepítő-ablakában, majd Vista Service Pack hiányában az install nem hajtható végre. Eddig nem éreztem szükségét a rendszer update-jének, lehet ezzel csak én vagyok így, mindenesetre javítócsomag leszed, másfél óra nagyszerviz a Windowson, játék telepítésének újraindítása, ezúttal sikeresen el is indul a 15 Giga adathalmaz vinyóra költöztetése. Bő fél óra múlva várakozástól 80-as pulzussal, mindenesetre az ikonok jelenléte megnyugtat. A Social Club jó harmadik próbálkozásra beenged, majd komótosan dátumot ellenőriz a program, nehogy idő előtt próbálkozzak a játékkal. Úgy tűnik minden klappol (szerencsére a GfW kliensből a legfrissebb volt fenn, így egy marék hajjal több maradt meg nekem), dicsértem előrelátásomat, amikor még a virtuális meghajtókat is kilőttem, mert ez a fránya SecuROM azt sem szereti – és a képernyő elsötétül, megjelennek a logók, megállíthatatlanul beszippantott ez a virtuális közeg.



Menü van, tippekkel és friss hírekkel, dögösen animált concept-rajzokkal, grafikai beállításokhoz iskiri. Hallottam, hogy ez sem lesz sétagalopp, nincs kimondott tuti tipp a gördülékeny futtatáshoz és ugyan a textúrákat és a rendert a legmagasabbra állítottam, ám a látótávolságot a csúszka jó harmadára, jutalmam így is csupán 30 FPS, de megelégszem vele, mit számít, hogy a videokártya memóriájának keretét így is átléptem (a játék konfigurációs fájljának buzerálásával, máskülönben eszedbe ne jusson módosítani a grafikán, nem fog menni). Győzelem! GTA 4 fut személyi számítógépeken, Niko emlékezetes teherhajón való érkezésén már tapsolni lett volna kedvem. A halovány sebességhez a szemünk hamar hozzászokik és az év legfrenetikusabb akció-élménye a jutalom a fáradozásért és a cél előtti vérizzadásért.


Roman unokatesónk hajlamos költői túlzásokba esni, amikor a múltban nekünk címzett levelében sportautókról és szajhákról beszélt, akik a micsodájukkal isszák a vodkát. Meg ugye a luxusvilláról Liberty City előkelő negyedében. Ehelyett kapunk egy csótányoktól hemzsegő, lepukkant bérlakást, és derék kuzinunk sem az a tehetős bevándorló, aki bármit is kamatoztatott volna a híres amerikai álomból. Egy ótvar taxis vállalkozást üzemeltet, ő a fő dumagép és udvari bolond, akit senki nem vesz komolyan. Ideje hát saját kézbe vennünk jövőnket, és egy olyan úton elindulni, ami a saját malmunkra hajtja a vizet. Hírnevünk nő, egyre nagyobb lókötők figyelnek fel ránk, teszünk egy szívességet ennek az ukrán maffiózónak, behajtjuk a védelmi pénzt a makacs távol-keleti kutyáktól, pedig ők is csak az keresik Liberty-ben mint mi. Ismeretségi körünk folyamatosan nő, egyre nagyvonalúbban jutalmazzák törekvésünket, avagy látják, hogy mi nem olyan kis piti fogdmegek vagyunk és gyarló módon hátba döfnek. Jófajta kelet-európai neveltetésünknek köszönhetően minden ellenünk irányuló gaztettet idejében veszünk észre és lépünk ellene. A sikerhez, pénzhez, nőkhöz pedig könnyű hozzászokni és ezért áldozatokat vállalni. Ha kell olyan eszközökhöz nyúlunk, amelyek bár kegyetlennek tűnnek, bár korántsem annyira, mint nem is olyan rég a balkáni konfliktus volt. A cél érdekében átgázolunk mindenkin, ha kell, mindez játékos beállítottság kérdése. Figyelünk-e a járókelőkre? Ha útban vannak, akkor miért is?


A tökéletesen kidolgozott karakterek és párbeszédek az igazi rockstaros szellemben most is egyedülállóan pazarok, az apró utalások, filmszerűen megrendezett átvezetőkről szinte lefolyik a stílus, szarkasztikus humorral, némi drámaisággal, egytől-egyig eltalált minőségben. Ezt a fajta sztorit bár többször körüljárták már, ám a senkiből egyszer csak a város törvényen kívüli ura lesz megéri a lépcsőfokok végigjárását és Niko krónikája mégis egyediséggel ruházza fel a témaválasztást. A küldetések megfelelő nehézségek elé állítanak mindenkit, bár korábbi frusztráló feladataink olyan töménységben nem térnek vissza, a játék mégis hosszú tízórákra magába szippant bárkit. Igaz, sokrétűek a missziók, de nem elég hosszúak és összetettek, több ugyanarra a sémára épül, igazi változatosságot nem fogunk érezni. Bár a vége felé megütik a mércét, de addig akár még monotonitásérzés is ránk telepedhetne, ha nem figyelne a játék az apróságokra is, így pedig két küldetés között csak együtt élünk a várossal, sodornak minket a haverok.


A történet szempontjából nélkülözhetetlen küldetéseken felül a GTA 4 hasznos mellékfoglalkozásokat és időeltöltést kínál, persze ha kilőjük mobilunkat munkaadóink zaklatásának elkerüléséért. A taxizás, tűzoltózás ideje lejárt, ezen pénzkereső elfoglaltságok teljesen mihasznának tűnnek a játék új törekvéseivel szemben, amely a szocializálódás keretében zajlanak. Elég előkapni mobilunkat és ha ők nem hívnak minket, aki mi felcsörögjük barátainkat némi tivornyázás céljából. Legyen az füstös kiskocsma, nívós étterem, avagy sztriptízbár, esetleg némi tekézés, billiárdozás. Nőügyeinkről sem feledkezzünk meg, egyre jobb és bögyösebb csajok lesik kegyeinket a történet folyamán, igyekezzünk nem elfeledkezni róluk, cipeljük őket is kajálni, vagy kabaré-előadásokra, csak aztán haza is fuvarozzuk őket. A második randi végén aztán be is próbálkozhatunk, hogy az ő ágyukba töltsük az estét. Kevésbé tamagochi-rendszer, gyúrni már nem kell eljárnunk kondink képzése ürügyén, bár később egyre jobb körökben fordulunk meg, ruházkodásunkra figyeljünk oda, a kezdeti melegítőt olykor öltönyre is lecserélhetjük. Szintén feledésbe merült az ingatlan-bizniszesdi, kissé elüt a játék stílusától, ha már a küldetések közben megszenvedünk a lóvéért, akkor inkább költsük azt és élvezzük a virtuális bűnöző-életet, de ha éppen nincs kedvünk kimerészkedni lakásunkból, bámulhatjuk a TV-t is. Ez a szellem pedig sokkalta nagyvonalúbb, mint a játék korábbi elgondolásai. A város pedig él, az apróságokban mutatkozik meg az igazi énje, az emberek nem céltalanul bolyonganak, dolgaik után mennek, telefonálnak, káromkodnak, padokon ücsörögnek, a közlekedés a napszaknak megfelelő intenzitású, itt is megfigyelhető a nyugodt sofőr és a zenét bömböltető száguldozó terepjárós fukszbemutató. A részletekre mindenki maga fog rájönni és a stuff mindig képes valami újat bemutatni város-szimuláció keretében.


Az irányítás PC-n egérrel és billentyűzettel sokkalta megnyerőbb és könnyebb, de ez csak a TPS-nézetre illik, az autóvezetést párhuzamosan kontrollerrel is megoldhatjuk. A lövéseket precízen kivitelezhetjük, olykor csak a kameraállások zavarhatnak be, főleg a kormány mögött, némileg későn vált vissza a nézet úgy, hogy az úttestből is lássunk valamit. Bár néhány gomb nem esik kézre elsőnek, mégis a logikus megoldások vannak hangsúlyban. Az F2-re tenyerelve pedig az elmúlt harminc másodperc történéseit menthetjük el, amit később az implantált Video Editorral kedvünkre alakítgathatunk különféle filterekkel, kamera beállításokkal, feliratokkal, zenékkel. Gyorsíthatjuk, lassíthatjuk a filmet, többet összefűzhetünk, a lehetőségeink száma impozáns, erre érzékenyek pedig a kész etűdöket megoszthatják másokkal a Social Clubon. Egy ideig mókásnak tűnhet a filmgyártás, de később nem érzünk identitást a történetmeséléshez, így is százával találunk néznivalót. Tény, hogy néhány elképesztő, véletlen momentum szinte kiállt, hogy közszemlére tegyük. Kérdés, hogy a játékban van-e akkora potenciál, hogy a klippek elvigyék a hátán évek múltán is?


A platform erőssége kétségkívül a kibővített multiplayer, akár 32 játékos számára, ha többedmagunkkal való ökörködésre és ámokfutásra vágyunk, nosza elő a telefont és lépjünk online vizekre. Hihetetlen, hogy mekkora az érdeklődés jelenleg is, a szerverek tömve, megy a baromkodás, versenyzés free mode-ban. Akár legyen szabályokkal teli mérkőzés, vagy kötetlen és halálos mészárlás földön, vízen, levegőben – az első, hivatalos multit imádni fogjuk sokáig. Ha a némileg egyhangú single-ben csalódtál, az agyad fogod eldobni Live-on.


A hatalmas méret észvesztően részletes textúrákat sejtet, nincs is ezzel gond, a látvány a konzolokéhoz képest hatványozódott és a magas felbontás se csak feljavított 720p, hanem megfelelő megjelenítő esetén tényleg FullHD és azon felüli. Irtózatosan részletes városkép, járművekkel, a napszakhoz és az időjáráshoz igazított fényeffektekkel, elmosódással. Más kérdés, hogy a RAGE engine PC-s portja szinte csapnivaló FPS értékeket produkál még az ajánlottnál jobb gépeken is. Olyan valakit nem ismerek, aki a legragyogóbb látványt tisztességes framerate mellett elérte, kétségkívül erre még legalább egy évet várni kell hardverügyileg. Addig pedig még megy a bohóckodás a grafikai csúszkákkal. A hatalmas gépigény mellett kisebb-nagyobb grafikai bugok is előfordulhatnak, főleg ATI tulajdonosok körében, sőt a septiben kidobott driverek se szüntettek meg minden malőrt, még a patch előtt én is szörnyülködtem a fűrészfogas árnyékoktól. Összességében a PC-s külcsín fanfárokat érdemelne, ha nem lenne nevetségesen optimalizálatlan, hasonlóan a Rockstar legutóbbi konverziójához, a Bullyhoz. Az Euphoria engine felel a tökéletes animációkért, elfelejthetjük az elnagyolt mozdulatokat a mozgás terén, minden megszólalásig élethű. Autóban ülve ismét jópár rádióállomás szolgáltatja a fülbevaló muzsikát, az összeállítás igen impozáns és változatos ezúttal is, szinte minden stílus képviselteti magát, a kedvencem a kelet-európai zenét játszó adó. Lehetőség van saját mp3-ak hallgatására is játék közben az erre szolgáló rádióban, ahol a számok között immáron némi stílusos duma is helyet kapott.


Mint játék a Grand Theft Auto 4 mindenek feletti, legalábbis idén, részletekbe belemenő stílusos, komoly szórakozás, ahol a fejlesztők szinte mindenre odafigyeltek, hogy Niko Bellic útját végigjárjuk Liberty City kegyetlen, ám humoros világában. Pazar, isteni, emlékezetes – ám néhol kicsit uncsi, főleg miután már megismertük mit kínál (ami szinte lehetetlen). Mint PC-s játék elbujdokolhatna szégyenében, hiszen nem ezt vártuk: körülményes telepítés, gyatra futás még izomgépeken is, és (kiküszöbölhető) technikai baki - Live is csak azoknak, akik nem magyarok. Ugyanakkor 32 személyes multi, irtó részletes kinézet és a felhasználóbarát video szerkesztő. Régen nem találkoztam olyan játékkal, ami ekkora ellentéteket vonultat fel. Szóval mérlegeljen mindenki, kinek mi nyom nagyobbat a latba, de tény, hogy a pimasz GTA 4 2008 legnagyobb akciójátéka, ami nélkül kevesebb lennél.