Megérkezett az új South Park-játék. A coloradói kisváros utcáit ellepte a bűn és a mocsok, a Gyűrűk Ura már nem menő, a The Fractured but Whole kalandjaiban a kis pöcsök szuperhősöset játszanak. Kegyetlen gyilkosságok, korrupt zsaruk, kurvák, drog és alkohol - a Mosómedvének és barátainak meg kell mentenie a világot a gonoszoktól, és ha már akcióba lendültek, tartják is a markukat a jutalomért. A franchise beindításához ugyanis tőke kell - anélkül nem lesz Netflix-sorozat -, első fizetős megbízásuk pedig nem más, mint egy eltűnt macska felkutatása. Száz dollár nyomravezetői díjjal.
A játék a The Stick of Truth által lefektetett alapokra építkezik. Hőseink szabadon járhatnak South Park városában, bemehetnek a házakba és épületekbe, beszélgethetnek szinte bárkivel, ha pedig úgy hozza a sors, harcolhatnak is. Ezúttal szuperképességeiket használva. Főszereplőnk ezúttal is az Új gyerek, Buttersék szomszédja - a játék elején választhatunk, hogy fiút, vagy lányt látnánk szívesen a szerepében, illetve megadhatjuk bőrszínét, ami egyben a nehézségi szint is. Minél sötétebb, annál kevesebb pénzt és lootot fogunk találni a játékban, maga a mese pedig nem is önmaga lenne, ha a mentőakció nem fulladna hamar véres összecsapásokba, és mindenen átgyűrűző összeesküvésekbe.
RPG-elemből ezúttal sincs hiány. Hősünk minden sikeres akció után tapasztalatpontokat szerez, formálódnak és alakulnak a tulajdonságai, magára ölthet egyet valamelyik klasszikus karakterosztály közül, de később akár kombinálhatja is ezek legjobb képességeit. Tudunk lootolni, vannak cserélhető szuperhős-ruhadarabok, a legjobb pedig, hogy a párbeszédek és a harcok is szerepjátékos stílusban készültek. A választott nem befolyással van arra, hogy ki, hogyan szól hozzánk, de hőseink a harcok közben is kommunikálnak egymással, attól függően, hogy a két oldalon kik állnak fel.
A harcrendszer zseniális. Fegyverek nincsenek, a gyerekek csak szuperhős-képességeiket használják, maguk a csaták pedig egy négyzetrácsos területen, körökre osztva zajlanak. Egyszerre mindig csak egy valaki léphet akcióba, tudunk támadni és gyógyítani, vannak nagy erejű, látványos rage csapások, és mozogni is limitáltan lehet - pont, mint a nagy és komoly játékokban. Hogy a néha felbukkanó főellenségekről már ne is beszéljek.
Az Új gyerek volt a Gyűrűk Ura királya, a srácok pedig be is fogadják a Mosómedve barátai közé, ha melléjük áll a csatában. Hősünk persze készségesen bele is veti magát a tennivalókba, szülei ugyanis folyton veszekednek - az anyja piál, az apja pedig sütizik titokban -, ki akarna hát otthon ülni velük. Szuperhős-háttértörténetet a zsíragytól kap, a Mosómedve Barlangban lassan körvonalazódik minden titok a múltból: „az Új gyerek amikor még kicsi volt, hangokat hallott az ajtón túlról, kiment hát a szobájából, és három veszedelmes betörővel találta szembe magát. Családját féltve összeszedte minden erejét, és lecsapott a bűnözőkre - azóta szenteli életét a gonosz elpusztításának, és a jók védelmezésének. Legyen ennyi. Irány a játszótér” - fejezi be Eric a mesét.
A macska utáni nyomozás South Park egész városát áthatja. A szálak egyre mélyebbre vezetnek, utunk során megfordulunk az általános iskolában, a templomban, a rendőrőrsön, a sztriptízbárban, a városházán, a Raisinsben, az orvosi marihuána-bolttá alakított KFC-ben, Jimbo fegyverboltjában, Dr. Mephisto házában, de még Morgan Freeman taco éttermében is. A bejárható terület nagyobb lett, több épülettel, melyek mindegyikébe be lehet menni, ellenségeink között pedig olyan kegyetlen szemétládákat találunk, mint a hatodikosok, a városi kupleráj kurvái és kidobói, Káosz professzor nindzsái, a maffiózó szakácsok, vagy a Mazsolák.
A fontosabb helyszínek között van fast travel, hogy ne kelljen mindig átsétálni a fél térképet, a gyorsutazásban pedig Jimmy segít nekünk, Flash-nek öltözve - hihetetlen aranyos az ötlet. De a játék tele van ehhez hasonló cuki, vagy épp morbid poénokkal. A gyerekek például sokat verekednek az úttesten, a harc közben pedig ha jön egy autó, akkor felfüggesztik a leszámolást, és készségesen felmennek a járdára, nyomkodva kicsit a telefonjukat is, amíg újra szabad nem lesz a terep. Tudunk selfie-ket csinálni a Coonstagramra, gyűjthetünk meleg rajzokat (amin egyébként Craig és Tweek van félreérthetetlen szituációkban), illetve elképesztő még, hogy minden WC-n kulázhatunk is egyet, ami egyben egy gombnyomogatós, pontgyűjtős minijáték is. Valljuk be őszintén: ki ne gondolt volna már arra, hogy milyen lehet Cartmanék fürdőszobájában kábelt fektetni? Na ugye, hogy mekkora királyság ez!
A The Fractured but Whole végigjátszása nagyjából 15 órába telik - és akkor a mellékküldetésekkel lehet, hogy nem is végeztünk -, a történetben pedig ahogy haladunk előre, úgy bővül különleges tulajdonságaink és eszközeink tárháza. Harci képességeink mellett eleinte csak petárdázni és fingani lehet - amik tök jók valami magasan lévő tárgy lerobbantásához, vagy mondjuk egy tűzhely megsemmisítéséhez a konyhában - míg később fingunk bent tartásával képesek leszünk megállítani az időt, visszaszívásával pedig visszapörgetni azt.
A készítők beleadtak mindent, hogy ezúttal se csalódjunk bennük. A kalandok és a párbeszédek olyanok, mintha egy South Park-epizódot néznénk a tévében, minden főszereplő megkapta az eredeti szinkronhangokat, csak a harcoknál csúfítja HUD a képernyőt, maga a játék pedig tele van utalásokkal a sorozatra. A poénokat csak az fogja igazán értékelni, aki a kezdetektől nézte a mesét, még ha maga a történet amúgy élvezhető és végigjátszható annak is, aki eddig barlangban élt, most kapcsolódva csak be az eseményekbe. A párbeszédek szuperek, a helyszínek és a rendezés pedig mesteri - amiről maga Trey Parker is gondoskodott a fejlesztések során.
Negatívumot nem nagyon tudok mondani. Ha találni kéne valamit, akkor az mindenképpen megemlítendő, hogy a készítők idén nem voltak olyan bevállalósak, mint legutóbb. A poénok gyengébbek, mint korábban, a játék megpróbál politikailag korrekt lenni mindenkihez, és a magukat ánuszfüzérrel megkorbácsoló pedofil papokon kívül szerintem nem is volt olyan durva dolog most benne, ami kiakasztaná a kritikusokat. Ha mondjuk az alkesz, verekedő szülőket nem vesszük ide. De vannak apró hibák is még, engem kifejezetten idegesített például, amikor összekeveredtek a layerek a játékban: egy hátrébb lévő szereplő többször is rálógott arra, akinek amúgy előtte kéne állnia - nem gamebreaker bugok ezek, de azért látványosak.
A South Park: The Fractured but Whole a néhány negatívumától eltekintve egy hihetetlenül szórakoztató játék lett, ami minden másodpercében képes kikapcsolni, vagy épp megbotránkoztatni. Jobb is, mint a sorozat utolsó néhány évada, ami eredetiség híján már inkább csak újabb és újabb reakció az épp felkapott, mindenkit érintő hírekre, illetve aktuálpolitikai eseményekre. Nem mondtam el még senkinek, de érettségi előtt két héttel én úgy néztem végig az akkor kint lévő 9 évadot, hogy szinte szünetet sem tartottam, mégis sikerült 4-esre, meg 5-ösre vizsgáznom mindenből, úgyhogy igazi rajongónak mondhatom magam. És mint rajongó, imádtam a játékot is!
A játék PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin teszteltük.
Kapcsolódó cikk
A gyűjthető cuccokból is sokkal több volt az előző részben( a junk cuccoknak a nagy része easter egg volt + fegyverek, csata közben benyomható itemek)
A puzzle-ök meg eszméletlenül unalmasra és butára sikerültek.
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.