Spider-Man 2 Bemutató

Hogy a képlet ne legyen ilyen egyszerű, Peter Parkert (ugyanis így hívják mai alanyunkat) romantikus szálak fűzik egy bizonyos Mary Jane nevű lányhoz, illetve szülei halála miatt rokoni kapcsolatban áll (állt) a Parker házaspárral Ben bácsival (Uncle Ben :) (Peter apjának a testvére) és May nénivel (Aunt May). Természetesen Peter először nem igazán veszi komolyan újonnan szerzett erejét, de mostohaapja halála (a fiú hibájából történt) ráébreszti, hogy a „nagy erő nagy felelőséggel is jár” („Great power comes great responsibility”).

Peter szuperhőssé avanzsálása nem is lenne teljes, ha nem lennének különleges képességei. A pókokhoz hasonlóan tud falon mászni, hatalmasakat ugrani, pókhálót lövöldözni (mondjuk a filmmel ellentétben, ahol is az ottani főhős a csuklójából eregette a fonalat, a képregényekben Parker úrfi ezt a saját magának készített hálóvetővel oldotta meg), és veszélyt érzékelni. Ez utóbbit valahogy úgy kell értelmezni, hogy mikor valami veszélyes dolog közeleg, Pókemberünket egy rossz bizsergő érzés fogja el, bár néha maga sem tudja mi is a valódi ok ezzel kapcsolatban, de gyakran ez menti meg az életét.

Emlékszem még egy olyan képregény részre mikor a Lángúrral harcolt és szinte semmi esélye sem lett volna, de addig pattogott körülötte és használta a pofonok elkerülésére a veszélyérzékelését, amíg végül támadásba lendülve, a földre nem küldte „forrófejű” barátunkat :).

Nem tudom játszott-e már valaki a Freedom Force-szal, de az ottani szuperhősök között is volt egy hasonló lelkületű „lény”, akit The Ant-nek hívtak. Ő a hangyáktól (és persze az Energy-X-től) kapott természetfeletti erőt. Természetesen ott ő volt a nagy kedvenc (meg a természet istennője Eve de ő már más kategória :).

De térjünk végre rá a Pókember 2. játékára. Az első (Spider-man: The Movie) sajnos az irányítás miatt nem sikerült túl jóra, így a Spider-man 2-nek nagyon kellett bizonyítania. Hála az égnek eme alkotás csak 1 CD. Nem tudom ki hogy van vele és kinek hogyan tetszik de tény, egyre kevesebb az olyan játék amely kevés lemezen jelenik meg. 2-5 CD-ig szinte minden előfordul, de ez alatt lassan már csak kuriózum programot találni. Őszintén nem igazán rajongok azért, mikor valami 5 CD-s és telepítéskor 3-szor visszakéri a 2-es és 4-es CD-t csak hogy, vagy biztos legyen benne tényleg megvannak az említettek :), vagy csak hogy bosszantsanak még egy kicsit…

Miután kipanaszkodtam magam :), az első pár animációban megtekinthetünk egy Marvel Comics logót és egy videó részletet, amik kétségtelen a játék videóiból lettek kiválogatva és kivagdosva. Ezek tényleg szépek és profi munkára vallanak. Végre nem csak belső motoros animokat tekinthetünk meg.

A menü képe elég jóra sikerült, ahogyan a Start New Game, az Options és az Exit gombok egy pókhálóra lettek elhelyezve de akárhogy is, a beállítások mennyisége eléggé gyér lett. Az elején Save és Load gombokat hiába is keresnénk, a gép ugyanis bizonyos pontokon automatikusan ment és azt is egy helyre, így ha véletlenül egy küldetés közben áramszünetünk lenne akkor azt a gép úgy veszi, nem teljesítettük a küldetést és a büdös életbe sem tudjuk majd elhagyni az adott helyszínt, csak ha újra kezdjük az EGÉSZ játékot. Ekkora szarvas hibával rég nem találkoztam már. Én egy Puma nevezetű gonosszal való harcom közben leltem egy ilyen hibára, mikor a játék desktop-ra ugrott azzal az indokkal hogy kevés neki a virtuális memória. Ez csak azért volt furcsa mert a virtuális memóriám 1 Giga körül volt, a C: meghajtón meg több mint 2 Giga szabad hely leledzett. Érdekes mit ne mondjak… Miután párszor újból kezdtem a játékot, hamar meguntam a dolgot és inkább kimentettem a játékot a System mappából (természetesen ezek az autosave-ek is jól el lettek dugva a mappák között) és újra telepítettem a rendszert. Na ez már segített rajta, végre ment tovább a játék mint ha mi sem történt volna. Na de azért ennyi hűhót egy játékért is régen vállaltam…

Lássuk megérte-e foglalkozni ennyit vele.

Az biztos hogy a bár van összefüggés a Pókember film második része és a játék között, de ez ki is merül annyiban hogy találkozunk Doctor Octopus-szal a hat (+kettő) kezű mutánssal, a többi ellenfél köztük a már említett Puma vagy Rino (a fél ember fél ronocérosz) csupán a játékban található meg.

Míg Batman-nek a gengszter időszakra hajazó Gotham City jutott, úgy Pókunknak az inkább mai szemléletű New York City. Jó is ez hisz pókhálójának sajnos nem sok hasznát venné, mondjuk egy kis faluban…

A játék irányítása maga elég jól el lett találva (konzolhoz képest). Az egér is remekül használható és a billentyűzettel kombinálva hasznos kis párost alkotnak, mikor például az egyik házról a másikra kell áthimbálóznunk, hogy eközben a sarkokon a kamera is fordul velünk. Ha már a lengésről beszéltem megemlíteném, hogy az ígéretek szerint a háló most már tényleg csak a falakon és a földön tapad meg (meg persze az ellenfeleinken de erről majd még később). Persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen ez a tapadás csak magunkat, bizonyos felülethez történő odahúzáskor működik a rendes lengéshez a készítők egy kevésbé reális, de mégis jól használható dolgot eszeltek ki. Ez a levegőben kis pókháló képében jelenik meg. Erre irányítva a célkeresztet és közben a fonalvetés képességét gyakorolva, máris a levegőbe emelkedhetünk. Ezek a „kis segítségek” úgy lettek egymáshoz képest elhelyezve, hogy nyugodtan egyik pontról a másikra „kapaszkodva” simán lengedezzünk ide-oda. Mint azt már említettem, igaz nem igazán sikerült valóságosra a dolog de azért be kell vallanom, legalább látványosnak látványos.

Ugrásunk kétféle lehet. Egy alacsonyabb, és ha duplán nyomjuk az ugrás gombot egy bukfencszerű magasabb. Tudunk még ezen kívül ütni, rúgni, szaltózni, kitérni stb.

Láthatjuk hát, hogy a mozgás tárházunk nem lett kicsi. A mozgások minőségével sincs igazán semmi bajom, jól kidolgozottak és Pókemberünk is jól alkalmazkodik a környezet nyújtotta lehetőségekhez. Míg mondjuk a földön fut, addig a falon és a plafonon szinte lelapulva mászik. Egyedül talán csak azzal volt bajom, mikor a kiszögelléseknél irányt váltott. Ilyenkor semmi átvezetés, semmi behajlás, csak egyszer még az egyik felületen van a másik pillanatban meg már a másikon. No comment.

A másik mozgásbeli hiányosságom, hogy nincs meg teljesen az az érzés, hogy mi pókemberek lennénk és szinte mindenre képesek volnánk, a magasból leugrástól kezdve, a hatalmas egyik házról a másikra történő ugrásig és még sorolhatnám. Még mielőtt félreértés esne, leszögezném ezek benne vannak, de nincs meg az a plusz amit egy ilyen játéktól várna az ember. Elmondom mire gondoltam. Például mikor leesek egy ház tetejéről (véletlenül vagy készakarva az most mindegy) emberünk haláli nyugalommal esik lefelé és puhán földet is ér. És hogy ebben mi a baj? Az hogy nincs benne élet. Szívesen vettem volna, ha Peter félredobva unottságát, széttette volna karját vagy „belekapaszkodott” volna a levegőbe, begörnyedt volna vagy akármi, de ez így ebben a formában eléggé illúzióromboló lett…

Ami viszont nagyon bejött és már vagy ezerszer kipróbáltam az az, amikor nekifutva elrugaszkodunk a felhőkarcoló legtetejéről, majd mielőtt még földet érnénk, egy elegáns mozdulattal útjára küldjük hálónkat, eközben persze mit sem törődünk az alattunk bámészkodó és ámuló emberekkel és tovalengünk. Ez tényleg nagyon jó érzés.

Az előbbi felhőkarcolókról még csak annyit, hogy igaz a magasban tényleg olyan érzésünk van mintha a felhőket karcolnánk, még a szelet is lehet hallani fütyülni, de néhány épületnél mielőtt elérnénk a tetejét, egyszerűen vége pályának. Ilyenkor hiába ugrálunk, hiába kapaszkodunk, nem leszünk képesek elérni a tetőt. Nem tudom a készítők miért nem tudták még azt a két métert lemodellezni. Ez a pályák széleinél még nem is lenne olyan zavaró, de a terület közepén elhelyezkedő „mássz fel rám”-ot sugalló épületeknél ez hiba. Igaz eddig a kamerakezelésről csak jót mondtam, de itt is vannak azért hibák. Például mikor mászunk a falon vagy a plafonon, a kamera olyan ostoba szögben áll, hogy nem látjuk be csak a képernyő egy harmadát. Ránk merőlegesen amerre a legfontosabb lenne, meg nem is tudjuk forgatni a nézetet. Nem is beszélve, hogy falmászáskor pókhálót sem tudunk lőni…

De tapadjunk rá a környezetre és az ellenfelekre. A környezet ami egyben a grafikára is utal, nem lett rossz, talán még kellemes is lehet(ne), de kicsit olyan mintha épp Vasárnap délután lenne. Mintha mindenki elment volna sörözni, vagy focit nézni. A maradék ember meg csak téblábol az utcán, keresve a sörözőket vagy a kivetítőket :). Bocsi készítők, de tényleg ráfért volna a „Nagy Almára” egy népsűrűség növelő szérum. Sajnos az ellenfelek sem túl változatosak, ami a főellenfelekre szerencsére nem mondható el. Ezek jól lettek eltalálva és általában különböző taktika is kell a legyőzésükhöz. Erre a gép minden főarcnál felhívja a figyelmet. Ahogy az számítható volt, lehet ellenük használni a pókhálónkat rövid idejű elvakítás vagy megkötözés céljából. Illetve ha elég sok ellenfelet semlegesítünk, kaphatunk ideiglenes bónuszt az ütéseinkre. Ilyenkor tényleg igaz az az állítás, hogy „egy ember, egy halál” vagy ha így jobban tetszik „egy ütés, egy halál” :).

Végül rátérnék még a küldetésekre. Természetesen a főküldetéseken kívül vannak mellékküldetések is. Ilyen például, mikor időre pókemblémákat kell felvennünk különböző helyekről, vagy kötélen lengve kijelölt karikákon átbucskáznunk, esetleg a városban kóborló rablókat elkapnunk és különféle rejtett helyekről mindenféle színű pókokat összegyűjtenünk. Ezek remek mókák és feldobják a játék hangulatát.

Az már csak hab a tortán, hogy mikor egy jellegzetes tárgyhoz közel megyünk az azt a bizonyos hangot fogja kiadni amire számítunk. Emberek mellett beszédre, telefon mellett csörgésre, szökőkút mellett vízcsobogásra stb. lehetünk figyelmesek.

Ami pedig (számomra legalábbis) nagyon fontos, hogy a szinkronokat az eredeti színészek adják, így Tobey Maguire pl. Spideyt, Kirsten Dunst pedig tényleg Mary Jane-t alakítja. Piros pont.

Zárásképpen csak annyit, hogy aki szereti, szerette Pókembert annak mindenféleképpen ajánlom eme alkotást. Az átlag közül sajnos nem mondhatnám hogy kiemelkedik, de vannak benne egész jó ötletek és azért remekül el lehet vele szórakozni. Az igazi Spidey-s áttörés még sajnos várat magára, de jó úton halad a jobb felé. Bárcsak megélhetnénk mikor ez is olyan jó lesz, mint a Prince of Persia: Sands of Time…

Én reménykedek, addig meg mindenki nézze meg a Spider-man 2. részét, mert tuti ütni fog...

Ajánlott filmek: Spider-man 1-2.

Kapcsolódó cikk

• Spider-Man 2 Előzetes