Az elmúlt évtized legnagyobb hatású játékai

Tíz év hosszú idő a videojátékok történelmében. Sok jó és kevésbé jó játékkal volt dolgunk ezalatt, de volt köztük néhány, amelyek igazán mély nyomot hagytak maguk után. Megpróbáltuk összeszedni őket egy tízes listában.

Tíz év nem mindig tűnik hosszú távlatnak, de egy olyan szélsebesen fejlődő és változó világban, mint amilyen a videojátékoké, bizony az. A 2010-es években játszottunk két generáció konzoljaival és fejlesztgettük a PC-t is, hogy tudjuk tartani az iramot a legújabb, elképesztően kinéző játékokkal. Akadtak köztük csalódások is, de olyan fenomenális címeket is megismerhettünk, amelyekre még hosszú évekig emlékezni fogunk. Az online meccsek során sok új barátot szereztünk, az okostelefonoknak hála pedig kedvenc hobbinkat nem kellett félretennünk a suliba és munkába menet, de még a vécén trónolva sem.

Sok minden történt tehát az elmúlt évtizedben, mi pedig úgy döntöttünk, hogy egy önkényesen összeállított listában megemlékezünk azokról a játékokról, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták az iparra. Ez a felsorolás tehát nem a kedvenceinkről szól, és nem is azt próbáljuk számba venni, hogy mik voltak az évtized legjobb alkotásai – olyan címek szerepelnek itt, amelyek valamilyen módon nyomot hagytak maguk után, nélkülük pedig máshogy festene ma a videojátékok világa. Az időre és terjedelemre való tekintettel tíz cím került a listára, de épp ilyen könnyedén fel tudnánk sorolni még legalább ennyi említésre méltó darabot. Ne habozzatok tehát, írjátok meg ti is, hogy szerintetek mik voltak az elmúlt évtized legfontosabb játékai!

10. The Walking Dead (2012)

Amikor már teljesen kimentek a divatból a LucasArts point & click kalandjátékai, az utolsó Monkey Islandet is jegyző Telltale Games jött és teljesen megreformálta a műfajt – olyannyira, hogy az epizodikus, történetfókuszú kalandjátékok zsánere mára teljesen egybeforrt a stúdió nevével. A The Walking Dead első etapjának sikere persze nem csupán az ő érdemük, hiszen kellett egy elképesztően népszerű tévésorozat ahhoz, hogy az emberek mindent felzabáljanak, aminek köze van a zombikhoz, az viszont tény, hogy a játék remekül működött ebben az univerzumban. Lee és Clementine olyan főhősökké váltak az évad végére, akiknek teljes szívvel tudtunk szorítani, a velük történt tragikus események rendesen megríkattak minket, az akkor meghozott döntéseink visszhangjai pedig évekkel később, a széria utolsó évadjában is visszatértek, hogy kísértsenek bennünket.

9. No Man’s Sky (2016)

Úgy tűnik, kell néha egy-egy játék, ami emlékeztethet minket arra, hogy nem jó ötlet minden fűt-fát előrendelni. Mindenki felült a No Man’s Sky féktelen hypevonatjára, hiszen a Hello Games az egész világegyetemet ígérte nekünk, aztán jó nagyot koppantunk, amikor megláttuk az üres planétákat, a nyomorúságosan defektes idegen lényeket, a borzalmasan unalmas gameplay loopot és azt az elképesztő mennyiségű bugot, amit az első napos verzióban kaptunk. Ilyen alapon szerepelhetne a listán akár a Mass Effect: Andromeda, az Anthem, a Fallout 76 és még egy tucatnyi más játék is, a No Man’s Sky azonban azért különleges, mert a fejlesztők nem hagyták, hogy közutálatban érjen véget a játék története. A brit stúdió teljesen megfordította az őket körbe lengő narratívát, és a mai napig azon dolgoznak, hogy beteljesítsenek minden kezdeti ígéretet és még annál is többet. Az eredmény magáért beszél: a No Man’s Sky mára egy kiváló, tartalmas játékká nőtte ki magát, az egykor fáklyával és vasvillával sorakozó, lincselésre kész vásárlók pedig nem győznek hálálkodni ezért. Bárcsak minden nagy csalódás ilyen sikersztoriban érne véget!

8. Pokémon GO (2016)

Merem állítani, hogy 2016 nyarán közelebb kerültünk a teljes világbékéhez, mint addig vagy azóta bármikor. A Pokémon GO megállíthatatlan cunamiként söpört végig a világon, én pedig bármerre jártam, mindenhol csak boldogan sétálgató embereket láttam, egytől-egyig mobiltelefonnal a kézben. Nem ez volt a Niantic első próbálkozása arra, hogy sikerre vigyék mobilon a még ma is gyerekcipőben járó kiterjesztett valóság technológiáját, de az biztos, hogy ez volt a legsikeresebb. Ma persze már közel sem olyan népszerű a játék, mint néhány éve, annak ellenére, hogy futószalagon érkeznek az újabb frissítések, de mégsem mehetünk el szó nélkül az első év hatalmas őrülete mellett.

7. Gone Home (2013)

A videojátékok első számú és legfontosabb ismérve az interaktivitás – teljesen eszement ötletnek tűnik, ha egy fejlesztő épp ezt veszi ki a játékos kezéből. A „sétaszimulátornak” gúnyolt játékok teljesen váratlanul érkeztek meg az évtized elején a nagy indie-revolúció hullámain, mi pedig csak vakartuk a fejünket, miközben sorra jelentek meg a művészkedő, digitális galériákra emlékeztető alkotások. Nem a Gone Home a fajtája első darabja, de ez volt az a cím, ami egyhangú elismerést szerzett a játékosok és kritikusok köreiben is, ezzel gyökeresen bebetonozva a teljesen ingerszegénynek tűnő zsánert és annak számos darabját a 2010-es évek legfontosabb alkotásai közé. Amíg a Dear Esther fellengzős monológjain sokan csak kuncogtak, a Gone Home bebizonyította, hogy nincs szükség semmiféle színpadiasságra – elég néhány okosan elhelyezett tárgy és pár levélfoszlány ahhoz, hogy összeálljon az igazán hatásos, lélekre ható történet.

6. The Last of Us (2013)

Az Xbox 360 rendesen megszorongatta a PS3-at, de a hetedik konzolgeneráció végére tartogatott még egy aduászt a Naughty Dog csapata. Egy pörgős akciójátékot vártunk az Uncharted-szériát jegyző fejlesztőtől, a The Last of Us harcrendszere és irányítása viszont a legnagyobb jóindulattal is csak középszerű lett. Szerencsére nem is kellett ennél jobbnak lennie, hiszen az igazi mágia a narratívában, az igazán emberi karakterekben és a világ felépítésében rejlik. Ellie és Joel kalandja egy új szintre emelte a történet-orientált akciójátékokat, ezen a nyomvonalon haladva pedig kis túlzással egy teljes konzolgenerációt adtak el a Sony exkluzívjai. A felújított változat instant kasszasikerré vált PS4-en is, a Naughty Dog receptjét pedig átvette a SIE stúdióinak zöme, ezzel teljesen szembe fordulva a multiplayeres és live service-trendeknek. Hiszek benne, ha sosem készült volna el a The Last of Us, akkor ma teljesen máshogy nézne ki a God of War, a Horizon: Zero Dawn vagy az Uncharted 4 is.

5. The Elder Scrolls V: Skyrim (2011)

Kevés játékot nevezhetünk közel tökéletesnek, de a Skyrim 2011-ben nagyon megzörgette ezt a lécet. A Morrowind és az Oblivion által kitaposott úton haladva az ötödik The Elder Scrolls-játék újradefiniálta a nyílt világú szerepjátékok fogalmát azzal az elképesztő mennyiségű (és minőségű) tartalommal, amit Todd Howard bandája egy csomagba képes volt besűríteni. A 2010-es évek az open world évei lettek – tetten érhető ez a Ubisoft hullámzó minőségű, futószalagon érkező játékain, de az olyan elképesztő gyöngyszemeken is, mint a The Witcher 3 vagy The Legend of Zelda: Breath of the Wild. Az említett címek is könnyedén megérdemelnék a saját helyezést a listán, de a Skyrim nem csak a kiválósága okán érdemel említést, hanem azért is, mert kilenc év után a mai napig szerves része a videojátékos zeitgeistnak. A Dragonborn legendája tovább él, a rengeteg modban, amelyek teljesen átszabták a játék világát, a mémekben, amiket napról-napra megmosolygunk, de persze a hosszú életének jót tett az is, hogy a Bethesda minden elképzelhető platformra átportolta a játékot - van, ahová többször is.

4. League of Legends (2010)

Amikor 2010 nyarán elindult a League of Legends első kompetitív szezonja, senki nem gondolta volna, hogy a Riot Games Dota-klónja lesz az a játék, ami lefekteti a mai streamerkultúra alapjait és a köztudatba emeli az esport fogalmát Dél-Koreán kívül is. A Warcraft III népszerű modjából felvirágzó MOBA zsáner rávilágított egy addig betöltetlen piaci résre, a fejlesztők pedig úgy özönlöttek, mint a szerencsevadászok a kaliforniai aranyláz idején. Jöttek-mentek az olyan címek, mint a Heroes of Newerth, a Smite vagy a Heroes of the Storm, de igazán csak a League of Legends és a nyomában loholó Dota 2 maradt talpon. Nevezhetjük jó időzítésnek vagy okos előrelátásnak, de a Riot már akkor bebiztosította a LoL jövőjét, amikor Gabe Newell csapata még az első bétatesztekre készült. A 2000-es évek hitvány, agresszív pay-to-win stratégiára építő freemium címeire a Riot egy teljesen fair, kozmetikai kiegészítőkre építő free-to-play üzleti modellel válaszolt, ráadásul maga a játék minden szempontból egy jól csiszolt, AAA kategóriájú programra emlékeztetett. Tökéletes választás volt ez a kevésbé tehetős vagy fiatalabb játékosok számára, hiszen a csatlakozáshoz egy forintot sem kellett fizetni, ráadásul a program elfutott a leggyengébb konfigurációkon is. Így kell egy játékot óriási marketingkampányok nélkül népszerűvé tenni!

3. Fortnite (2017)

Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a félkész túlélőjátékok és a gagyi ArmA-modok tengeréből érkező PlayerUnknown’s Battlegrounds teljesen megreformálhatja majd az online shooterek világát. Ez végül valóban beteljesedett, de a sors iróniája, hogy az igazán nagy babérokat nem Brendan Greene, hanem az Epic Games aratta le, akik jóformán csak poénból csapták hozzá a Fortnite című középszerű túlélőjátékukhoz a friss és érdekes battle royale-játékmódot. Persze nem kell félteni a PUBG-t sem, köszöni szépen, jól van, de valószínűleg senki nem utasítaná el azt az elképesztő mennyiségű pénzt és hírverést, amit az Epic bekaszált az utóbbi pár évben. Tim Sweeney bandája pedig egy percet sem ült az előbb említett babérokon: egy saját online áruházat húztak fel a Fortnite és az Unreal Engine dollárpiramisaira, és jutott még lóvé arra is, hogy exkluzív címekkel és hetente érkező ajándékokkal csalogassák át a Steam makacs felhasználóit. És hogy miért lett ilyen elképesztően népszerű a Fortnite? Mert követték a League of Legends és az új generációs free-to-play játékok példáját. Könnyű hozzáférés, fair üzleti modell, újrajátszhatóság a végtelenségig, na és persze a fejlesztők folyamatos támogatása, akik heti szinten meglepik a játékosokat valami újdonsággal.

2. Dark Souls (2011)

A Demon’s Souls egy csiszolatlan gyémánt volt, egy olyan kultklasszikus, ami felett a legtöbben elsiklottak, a Dark Souls viszont egy olyan megkerülhetetlen óriássá vált, ami rányomta a pecsétjét a 2010-es évek akció-szerepjátékaira. 2011-ben, az akkori körülmények között a Dark Soulsnak elméletben nem volt semmiféle létjogosultsága a piacon. Sorra érkeztek az olyan akciójátékok, amelyek egyetlen célja az volt, hogy a játékos átélje a megállíthatatlan szuperkatona powertripjét. Tucatjával gyilkoltuk a jelentéktelen ellenfeleket és szélsebesen rágtuk át magunkat az előttünk álló játékok történetén (már ha nem ugrottuk át egészben az átvezető videókat, fittyet hányva a sztorira). Ekkor érkezett meg Hidetaka Miyazaki és mindenkinek egy jó nagy kokit nyomott a fejére. A Dark Souls lassú, kimért tempója és kíméletlen nehézsége mindenkit helyre tett, de elképesztő sikerélménnyel jutalmazta meg azokat, akik kitartottak mellette. Más fejlesztők rettegtek attól, hogy bármiféle akadályt emeljenek a játékos és a játék tartalma közé, Miyazaki pedig még a sötét fantasyvilág történetét is olyan rejtélyes szövegfoszlányok és tárgyleírások mögé rejtette, amiket a mai napig fejtegetnek a megszállott rajongók. Ez a korszellemmel szembemenő hozzáállás pedig mára egy önálló műfajt, egy saját trendet szült – ezt le sem lehet tagadni egy olyan évtized végén, ahol még a legszélesebb közönségnek szánt Star Wars-játék is a Dark Souls alapjaira épít.

1. Minecraft (2011) 

Egyetlen jó ötlet kell ahhoz, hogy egy hobbiból készített sufniprojektből a világ legnépszerűbb játéka váljon. Tíz évvel ezelőtt Markus „Notch” Persson még a Minecraft első publikus változatait foltozgatta, mára pedig az ő agyszüleménye lett a Microsoft legnagyobb zászlóshajója a videojátékos fronton, arról nem is beszélve, hogy emberek ezrei teljes karriereket alapoztak meg a YouTube-os Minecraft-videóikkal. Első ránézésre elképesztően egyszerűnek tűnik ez a virtuális legósdoboz, de az ököllel kiütött fakockákon túl ott rejlik benne az innováció és a zsenialitás szikrája. Nem a svéd úriember találta ki a leegyszerűsített voxel grafikát vagy a procedurálisan generált világot, de a kettő ügyes keveréke és az építőkockák szabadkezes manipulációja egy olyan Pandóra-szelencét nyitott fel, amiből a mai napig özönlenek az elképesztő alkotások. A Minecraft ráadásul több egy valódi sandboxnál: ez volt az a játék, ami igazán divatba hozta a nyílt világú túlélőjátékokat, ennek a levét pedig még most is isszák azok, akik fellapozzák a Steam Early Access szelekcióját. Kevés olyan játékot emlegetünk fel évtizedek után is, amin nem tud fogni az idő vasfoga, de Notch agyszüleményében minden potenciál megvan arra, hogy a következő évtizedben is sokszor elbeszélgessünk róla. Természetesen jót tesz neki, hogy a Microsoft szárnyai alatt folyamatosan érkeznek hozzá az újabb tartalmi frissítések, de az időtlen látvány, az online közösség és a kockavilág végtelen potenciálja az, ami miatt a videojátéktörténelem egyik legmeghatározóbb darabjának könyvelhetjük el a Minecraftot.

87 komment - szólj hozzá!